Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-11 / 2. szám
wmikum dúló harcoknak és folytonos, kikristályosodó szándékkal alakuló mindig újabb és újabb egyetemi egyesületesdi vállalkozásnak, de az a keresztyén törekvés is mindig erősebb szóhoz jut, hogy gondozni kellene lelkileg ezt az ifjúságot. Az egyházilag legjobban elhanyagolt, a jövő egyházában nagy szerephez jutó férfiaknak már egyetemi hallgató korukban s az elhelyezkedés első időiben olyan belső segítséget kellene nyújtani, amelyekkel felvértezetten egyfelől eleve lehetetlenné lenne az, hogy az egyetemi ifjúságból kevesek mások kárán és mások hátán érdemtelenül gyors karriért érjenek el, másfelől pedig mind erőteljesebben teljesedett ki az a gondolat, hogy a leendő magyar keresztyén értelmiség közül egy is el ne vesszen. Ilyenforma elgondolások érlelik egyháziakban, egyetemi hallgatókban és a szülőkben is azt a gondolatot, hogy mindegyik felekezet részére létesíteni kellene egyetemi lelkészi állást. Amíg nálunk ezen a lehetőségen minden elismerést megérdemlő lelkesedéssel gondolkoznak az elsősorban felelősek a megoldás lehetőségein, addig tőlünk Nyugatra és Keletre szilárd formában oldódik meg a kérdés s vannak egyetemek, amelyeken az ifjúság találkozhatik lelkészével. Nálunk továbbra is a tervezgetés s az anyagi alátámasztás kérdéseivel foglalkozik az egyházi közvélemény. A magyar római katolikusok átmenetileg segítettek ezen a vajúdó kérdésen abban a formában, hogy az egyetemi templomban a római egyház az egyetemi ifjúság részére vasárnapokon tartatott szentbeszédeket, amelyek a rádió felhasználása után magvar keresztény eseményekké bővültek. Amit ebben az időben párhuzamosan a budapesti protestántizmus tehetett, egy azóta nagyon is befutott református költő vallomása szerint, mind csak külvárosi, s a szegény negyedekhez méltó vállalkozások voltak. Pedig ebben az időben semmi akadálya nem lett volna az egyetemi tanácsok részéről annak, hogy az egyetemek falain belül, tehát nem egyházi egyszerű helyiségekben, hanem az egyetem rektora által is láttamozott meghívó gyűjtse össze az evangélikus egyetemi hallgatókat s védhesse őket lelkipásztori vezetés mellett mindennel szemben, amit az egyház és a szülői ház megkívánt volna. Tíz évvel ezelőtt meg lehetett volna ezt cselekedni s ezt a lehetőséget indítvány formában e sorok írója egy szakbizottságban megtette a lehetőségek és a kivitel megrajzolásával is, de az indítvány indítvány maradt. Szomorú volna azt hinni, hogy megfelelő személy hiányában ejtetett el ez a javaslat. Mert bizony az nem jelentéktelen kérdés, hogy kit hallgat meg az egyetemi ifjúság? Az egyetemi ifjúság húsz év óta állandóan hallhatja Szabó Dezsőtől kezdve Németh Lászlóig a legkiválóbb magyar elméket s az egyetemi előadásaikon a legkiválóbb professzorok szaktudásainak gyümölcseit élvezhetik. Ha mi egyház akármennyire is azt a nagyon helyes elvi magatartásunkat őrizgetjük, hogy a lelkész megnyilatkozása és szolgálata nem több, mint az evangélium, vagy az ige megszólaltatása, ez mind igaz és helyes, de ezen túlmenően mégis igaz az, hogy a prófétai lélek, a kánaáni nyelv s a mozgalmi keresztyénség minden ügyességével felkészült személy sem minden esetben alkalmas arra, hogy az egyetemi hallgatókat vezesse. A hazai evangélikus diákmozgalmak vezetői elmulasztották azt, hogy a hazai, sokszor egyenetlenkedő diákmozgalmak egyesületi életmódjának követése helyett, vagy mellett megismerték volna a külföldi evangélikus vagy protestáns diákszövetségek és mozgalmak egvetemi csoportjainak életét és tevékenységét. Az utolsó tíz évben sok teológus és egyházias szellemű egyetemi hallgató élvezte a külföldi kollégium hungarikumok áldásait, de tudomásom szerint szóban vagy írásban ezekről a helyekről részletes és jószándékú beszámolókat nem nyertünk. Az amerikai egyetemi evangélikus ifjúság lelki gondozása a szabad egyház a szabad államban való rendszer mellett ereményesebbnek látszik, mint az államegyházak eddig ismert vállalkozásai. S maga az ifjúság, a szabad egvetemi polgár, hogyan látja ezeket a kérdéseket? Azt érezzük, hogy Zilahv cikkében ismeretlenül nyilatkozó egyetemi hallgató véleményét nem fogadja el az ifjúság, érzésünk az. hogy Ambrus József Turul fővezér mondanivalóival sem azonosítja magát. Pedig mindenkit meghallgat: tanárokat, magyar írókat, papokat, újságírókat, politikusokat és agitátorokat s talán éppen az a baj, hogy válogatás nélkül mindenből akar valami keveset kapni s az a nagy szabadság, ami ölébe hullott, csak kevesek életében alakul át olyan tudnak csak jelen lenni, kedves karácsony volt az idei. ünnepek alatt, 25-én is, 29-én is közvetített a magyar rádió és a kassai rádió is evangélikus istentiszteletet (decemberben négy ev. rádiós istentisztelet volt Budapesten). A karénekek zenei élvezetet nyújtottak. Megható volt második ünnepen Tamási Áron Székely karácsonya. Betlehemes játékot hallhattunk; tisztán csengő üde hangokat, magyaros, ütemes énekeket, áhítatot keltő darabot. Feledhetetlen élmény volt számomra. Mindkét ünnepen a reggeli hanglemezek karácsonyi zenét adtak s igy az egész délelőtt templommá varázsolta azt a szobát, ahol a ládió szólt. Mintha egy napra béke borult volna erre a sokat szenvedett embervilágra, nem adtak ki harctéri jelentéseket sem. Távoli hullámhosszon evangélikus egyházi zenére lettem figyelmes késő délutáni órákban is. Talán Stockholm . . . Meglepő, hogy Szilveszter estén is, amikor különben a légben mindenütt cigánymuzsika, túláradó jókedv csapkodott, valamelyik északi evangélikus országban csaknem kétórás evangélikus istentiszteletet hallhattam, örül az ember szíve, ha ezt a gazdag liturgiát hallja. Nálunk szilveszterkor csak 25 perc jutott az elcsendesedésre. Ezúttal is megszólaltatta a rádió Ravasz Lászlót. Évvegi elmélkedései már állandó műsorszámok és sokan várva várjuk. A „Találkozás önmagunkkal", „Mérlegen", „A barázda végén", „Élet, halál", stb. után most „A játék" következett. Csak azt sajnálhatjuk, hogy szédítő magasságokba vezette hallgatóit és csak a müveit kevesek élvezhették. Az újévet a kolozsvári harangok köszöntötték. Tudom, sokunk szeméből kibuggyant egy könnycsepp s a könny, az a csodálatos prizma megtörve mutatta a sejtelmes, ma még homályos jövőt. Újságok fölé hajolva, messzeségekre figyelve, úgy érzem, áldott karácsonyom és esztendő újulásom volt, mert elcsendesedtem s az Ö szavát figyeltem, aki ma is szólott, aki nekem is üzent. Pásztor Pál. KÖNYVISMERTETÉS Pukánszky: Német polgárság magyar földön Franklin. Ebben a könyvben a szerző nem a német polgárság politikai vagy kultúrá- lis fejlődését akarja megrajzolni, hanem arra keres választ, hogy ez a polgárság attól fogva, hogy felébred benne népi különvalóságának tudata és ennek következtében szembe kerül a magyarsággal, merre fordul, merre megy. „Polgárságon nyugateurópai értelemben vett városi lakosságot értünk, olyan önálló kereskedő, iparos, fekvőséggel bíró, főképp pedig hivatalnoki és értelmiségi réteget, mely statisztikusaink megállapítása szerint a múlt század közepéig jórészt németajkú volt, szemben a többségében őstermelő színmagyar városi lakosokkal." A magyar földön élő ilyen polgárság útját figyeli és vizsgálja a szerző a különböző korszakokban. Ezeket sorra veszi: 1. a magyar-német 3
