Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-11 / 2. szám
wNcnmcr együttélés típusainak kialakulása, 2. a magyar nemzeti mozgalom elsőbbsége, 3. a magyar szabadság bűvkörében, 4. a társadalmi emelkedés útján, 5. a hagyomány őrzői, 6. a népi öntudat harcosai. Ez az út a polgárság útja és egy kissé a magyar középosztály kialakulásáé is. Ez az út a német polgárság számára Bleyer Jakabbal végződik, akivel a hazai németség új útra lép. A polgári öntudat kialvó félben van. Erőteljes paraszti öntudat veszi át a helyét. A városi polgárság elvesztette a harcot. ,,A polgárság a német népi javak ,.hűtlen sáfárának" bizonyult: a német mozgalom jövője nem az ő kezében van". Az utolsó fejezetben már a jelenre és jövőre tekint előre. ,,Üj disszimiláció felé?" kérdezi a szerző és azt feleli a kérdésre, hogy nem. Ez a mozgalom csak egy lappangó német népi öntudatú csoport közösségérzésének szinte természetes kilengése. A németség és a magyarság között sohasem lehet egészen mély a szakadás, mások itt a viszonyok, mint a többi országban. „Német polgárságunknak még népi öntudatú népe is közelebb áll a magyarsághoz, mint más országok német polgárai az uralkodó államnéphez". A szerző csakugyan elvezet bennünket mindenhová, ahová csak el lehet jutni a magyarhoni német polgárság vizsgálatában. Megtanít arra, hogy annak, aki a magyar földön magyarként akar élni, ismernie kell azokat is, akik vele együtt élnek. Mert a jövendőt csak úgy alakíthatja, ha az erőket ismeri. Ez a könyv is a Magyarságismeret könyve, mindenkinek figyelmébe ajánljuk. K. P. Keresztyén énekeskönyv. A békéscsabai énekeskönyv XVI. átdolgozott kiadása. Kiadja a békéscsabai Evangélikus Egyházi Könyvkereskedés. 1940. Ára kötve 3 P 30 fillér. — A csaknem 100 éves múltú énekeskönyv átdolgozott kiadása újabb lépést jelent az egységes énekrend felé. A csabai egyház már az előző kiadásokban is számos dunántúli . éneket vett fel énekeskönyvébe. Az új kiadásban a dunántúli szöveghez alkalmazott énekek számát felemelte 130-ra. Mivel éppen ezek az énekek a legismertebbek, az átdolgozott kiadással a csabai egyház is harmonikusan illeszkedik a ma már csaknem általánosan elfogadott énekrendhez. Az énekeskönyv 289 éneke között benne van a reformációkorabeli énekeknek színe-java. A német énekek a német egyetemes énekeskönyv figyelembevételével vannak kiválogatva. Szövegük részben a dunántúli énekes- könyvből, részben a Magyar Tranos- ciusból valók. Nagyban emeli az énekeskönyv értékét a nagy számban felvett magyar dallam, amelyet az előző kiadások teljesen nélkülöztek. Több magyar ének van benne, amelyet a dunántúli énekeskönyvben nem találunk, mint pl. „Parancsold Augusztus", „Bűnös földi ember" stb. A tót dallamok közül a Tranoscius előttiek (1636.) jöttek figyelembe. Az énekeskönyv felosztása a következő: 1. Az egyházi esztendő ünnepei. 11. üdvtörténet. Teremtés. Bűn, bűnhödés, szenvedés. Kyrie, bűnbánat, imádság. Istenben való bizodalom, megnyugvás. Kegyelem, hit, megigazulás. Jézus iránt való szeretet, öröm. Glória, Isten dicső4 szerencsés sorssá, hogy a megkísérlésekből nem vesztesen, hanem nyertesen kerüljön ki. Mert tulajdonképpen arról van szó. hogy az a sok behatás, ami éri az egyetemi hallgatókat, valakinek a közbejöttével harmonizáltassék. A szülői ház hiányát egyetemi esetben s ilyen örök probléma jelentkezésekor a régi német egyetemi tanárok úgy próbálták áthidalni, hogy amint az orvosok rendelő órákat tartanak, ugyanúgy az egyetemi tanárok fogadó órákat tartottak, amelyre ha nem jöttek a hallgatók, akkor meghívták személyesen és többszörösen mindazokat, akiknek a tanár megítélése szerint szükségük volt erre az útbaigazító, irányító beszélgetésre. Messze van már a magyar nacionalizmus és a magyar keresztyén mozgalmi élet attól, hogy a múltban jónak látszott külföldi példákat kövesse. Ma sokkal önérzetesebbek vagyunk mind a két síkban, mint ezelőtt 30 évvel. De ma nehezebb helyzetben vagyunk az egyetemi hallgatók sorsának felkarolásában, mint voltunk 30 évvel ezelőtt. Egyházegyetemünk nyilvánossága akármilyen határozottan óhajtja e kérdés megoldását s püspökeink fáradozása bármilyen elismerést érdemlő is, az az érzésünk, hogy intézményszerűen általános óhajtás szerint nem sikerül a kérdést úgy megoldani a mai időkben, mint az kívánatos volna. De ez a legreménytelenebbnek látszó vállalkozás megérdemli a legnagyobb személyi áldozatokat is, hogy végre megtudjuk és meglássuk azt, hogy lehet az egyházi munkát végezni a legnehezebb körülmények között! Világiaink a lehető legpesszimisztikusabban ítélik meg az egyetemi hallgatók helyzetét, nekünk egyháziaknak éppen ezért is mindent meg kell kísérelnünk, amíg nem késő. G. L. Magyar kultúrát középosztályunknak! A középosztály ellen eleget írtak, eleget írtunk. Korholtuk elmaradottságát, magyartalanságát, érdeklődés nélküli életét, teljes csődjét. De lassankint jó lesz számokérni azokat is, akik a középosztály ilyen bűneihez hozzájárultak, romlását elősegítették. Mert nemcsak az a bűnös, aki elindul a bűnnek útján, hanem az is, aki a bűn útján egyéni érdekből a lecsúszottat tovább segíti, ahelyett hogy visszatartaná vagy a javulás útjára vezetné. A zsidóság szerepéről nem akarok most beszélni, hiszen szóltak róla úgyis elegen. De szólni kell egyszer azokról, akiknek igazán kezében lenne a vezetés, akik igazán tehetnének valamit érte. Szóljunk azokról, akiknek kezében van a nyomtatott és az elmondott ige: a könyvkiadókról és a színházak igazgatóiról. A Magyar Nemzet egyik ezévi első számában Kovács Imre karácsonyi könyvkereskedői mérleget csinál. Megállapításai megdöbbentőek. Szerinte az idei karácsonyon rengeteg divatos külföldi író műve fogyott. A közönség „szeme felcsillant”, amikor külföldit vett a kezébe és unottan tette félre a magyar életet igazán képviselő könyveket. A magyar irodalomban nem is másod, hanem ügyes propagandával elsőnek kikiáltott heted- és tizedrangú könyveket vásárolt. Azokat a könyveket, amelyeket a nagyobb könyvkiadóvállalatok napilapokban, cikkekben ajánlottak, megfizetett kritikusok és dicshimnuszt zengők tollával és hangjával. Cikkéből az a tanulság, hogy a magyar középosztály nincsen azon a fokon, hogy meg tudná állapítani, hol és mikor működik hírverés, divat és üzleti szellem, hanem főleg az utóbbinak tőrébe esve, szinte vakon megy a kikiáltott „bestseller” lajstromok után. Eszünk ágában sincsen a külföldi regényirodalom ismerete és vásárlása ellen szólani, de nagyon is rosszalnunk kell, hogy saját kérdéseinktől teljesen idegen világ megismerésére törekszünk akkor, amikor saját világunkat sem ismerjük. Igaz, az itteni világ sokszor nehéz, és szívesen menekül el belőle idegenbe az ember, de nem szabad elfelejteni, hogy mégis csak ez a föld, ez a hely, ez az élettér az, amelyben sorsunk lejátszódik, és amelynek sorsát vezetnünk kell, hogy életünk eredményét el ne veszítsük. Lelkiismeretlen üzleti szellem, nagyobb nyereségre való törekvés, amelyik „kultúra-közvetítés” ürügyével férkőzik közelünkbe, és szemünket idegen fények felé fordítja, e nehéz időkben hazaárulással egyenlő. A jövendőt árulja el, mert az öregeknek
