Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-22 / 12. szám
MWCnikUtFI ÍT súgnak meg kell ismernie azt, hogy a földnek a művelése hivatás, amit Isten rendelt számára. Ez nem azt jelenti, mintha a parasztság sorából nem szabadna senkinek sem a vezetők sorába jutnia, hanem, ha a parasztsorból ki is került, mint nadrágos ember ne szégyellje azt, hogy szülei egyszerű parasztemberek. A parasztságnak szüksége van arra, hogy tanuljon és művelődjék, de maradjon meg a föld mellett” Ezért tanítja a népfőiskola a mezőgazdaság minden szakját, a föld- míveléstől az állattenyésztésen keresztül a zöldség- és gyümölcs- termesztésig mindent, de tanít közismereti tárgyakat is, hogy általános műveltséget szerezzen. A tanítás azonban nem ismeretközlésből áll csupán, hanem szemnyitogatásból, hogy a népfőiskolás ifjú világosan látva, élete során tovább tanuljon és művelje magát. Hadd lássunk egy véleményt erről: „Nincs szükségünk tedd ide-tedcl od.a emberekre, akiket tanítási áramlatok akármilyen szele elragad, hanem olyan életrevaló emberekre, akik bármilyen helyzetben megállónak. Nemzetünk ujjáébredését nagymértékben éppen azok az írók mozdították elő írásaikkal, akik maguk is a népből származnak és a nép leikéből írnak. Az irodalom, történelem, földrajz, agrárpolitika, köz- gazdaságtan fontos számunkra, hogy világosan látó, öntudatos emberek legyünk. így fogunk tudni mi más életet kezdeni és cso.k így alakulhat újjá a mi nemzetünk és válhatik igazi nemzeti közösséggé”. Ennek az esztendőnek a végeztével hatvanra növekszik a nagy- tarcsai és orosházi végzett népfőiskolások száma. Kérdés, hogy ez a 60 legény mind át van-e hatva azzal az elhatározással, hogy Krisztusért, egyházért, hazáért, otthonért áldozza oda az életét? Mind világosan látó, művelődni vágyó ifjú-e? Mind Krisztusnak a katonája? Ha mind a 60 legény ilyen volna, azt jelentené, hogy a népfőiskola lelki uniformist húzott az ország különböző vidékeiről összeverődött legényekre. Ezt nem akarjuk. Mindig akadnak — nem is egy-kettő —, akik más utakon próbálják hivatásukat betölteni. De ha nem is mind, a többség határozottan látja maga előtt a célt. Egypár vélemény: ,,Átéreztem, hogy csak akkor tud az ember igazán örülni, ha megismeri a Krisztust. A korcsmában és a táncmulatságban is lehet öröm, de csak ideig való, utána következik a szomorúság. Aki Krisztusnak szolgál, annak öröme örökké tart és én örülök azon, hogy megszerethettem az én Megváltómat, a Krisztust”. Egy egyszerű parasztlegény őszinte megnyilatkozása: ,.Eleinte bizony alig tudtam megérteni az írást, de aztán lassan belejöttem, mint a rossz ló az igába és most már tudom, hogy mit akar az Űr Jézus adni az ő Szentigéjén keresztül”. Krisztusért, nemzetért, a magyarság szebb jövőjéért és egy új parasztságért küzdenek a népfőiskolák. Március 23-án a bányakerület összes templomaiban offertóriumot tartanak ezért a célért. Aki szívén visel és felelősséget érez a jövőért, annak adománva ne hiányozzék, hogy az új szántásból új aratás lehessen. Sz. Gy. •a * i P»* '» * f*w ~~~ 'll->_n .rtf*"*»» * Kérlek, ments ki engem A máriabesnyői evangélizáló konferenciával kapcsolatban, amelyről lapunk más helyén újból hírt és tájékoztatást adunk, már megint felhangzanak a szokott kifogások. Egyesek azt mondják, hogy ez nem konferenciázásra való idő. Vájjon milyen idő lenne jó a lelki elcsende- sedésre, ha nem éppen a nagyhét. Azután azt mondják, hogy kevés a vonat, rossz az összeköttetés és én távol lakom. Valamikor gyalog mentek őseink nagy távolságokra az Isten Igéjéért. És akik az Igét hirdették, azok sem ismerték a kényelmetlenség fogalmat. Azután megint felhangzik az a kifogás, hogy pénzbe kerül és ma pénz a legszükségesebbekre is alig van. Régi ismerős ez a kifogás is. Az emberek a lelkűk javáért legutoljára szoktak áldozni és akkor is rendszerint csak a felmaradt pénzükből. A kifogás csak kifogás marad. Akik ezeket mondogatják, azokban bizonyosan az akarat hiányzik. Mintha csak rájuk gondolt volna Pál apostol, amikor azt írta: sokszor nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ezek a kifogások -a nagy lakoma elől kitérő emberek mentegetődzései, akik azt üzenték a lakomára hívó Úrnak: nem mehetek, kérlek, ments ki engem. És az Ür azt felelte rá: bizony mondom, senki ezek közül meg nem kóstolja az én lakomámat... árán s ez összegen kívül semmiféle más költség nem terheli. Az evangéli- záció zavartalansága érdekében látogatás, vagy részleges részvétel nem kívánatos. A fenti teljes díj megfizetése mindenesetre ez esetben is kőtelező. Az evangélizáeió után visszamaradok szállásért és reggeliért 1 60 P-t térítenek. — Bibliát és lehetőleg dunántúli énekeskönyvet is minden résztvevő szíveskedjék hozni. — Testi pihenést is jelent a konferencia, miért is egyszerű utcai vagy sportruhában való megjelenést kérünk. — Felvilágosításokat a konferenciai bizottság készséggel nyújt (Budapest. VIII., Esterházi- utca 12.). Az evangélizáló előadássorozat címe: „Vagy-vagy!” 1. „Vita, vagy csend". 2. „Spekuláció, vagy kijelentés". 3. „Világnézeti vég-ok, vagy személyes Isten”. 4. „Vér, vagy a sátán”. 5. „Okos állat, vagy Isten gyermeke”. 6. „Ethi- kai idealismus, vagy reális pess'mis- mus”. 7. „Vallásalapító, vagy Megváltó”. 8. „Önnevelés, vagy váltság”. 9. „Vallásos egyesület, vagy anyaszent- egyház”. 10. „Én, vagy Ö". — Reggelenként egyéni bibliatanulmány és matutínum laudes (reggeli áhítat). A délelőtti előadások után: lelki kérdések megbeszélése. KÓNYVISMERTITÉS D. C. Dejong : A nagy gát mögött (Singer és Wolfner kiadása.) A magyar olvasóközönség ritkán kap ízelítőt a holland irodalomból. Az északi népek irodalmát kitűnő fordításokból ismerjük már, a holland írók azonban nem kerültek elénk. Ezért vettük kétszeres érdeklődéssel kézbe David Cornel Dejong holland író regényét. Az író minden vonalon kielégítette érdeklődésünket. Egy darab holland életet mutatott be. Tulajdonképpen egy kis falu, Witsum az a pont, ahonnan az életet nézi. Az örök ellenség: a tenger, a nagy védőgát, csatornák, vitorlás bárkák, legelésző tehenek képezik azt a miliőt, amely kirajzolódik előttünk. Ez az élettér bizony eléggé elüt a mi ismerős tájképeinktől. Nemcsak külső, tájképi elemek teszik mássá azt az életet, hanem az emberek is, akik ott élnek, akik Dejong remek tolla nyomán reális alakot nyernek. A Mellema-család életét írja le, miközben egyik tagjának, Tjerk Mellemának életregényét szövi. A család minden tagja, a rokonok, a család életközösségével összenőtt ismerősök, mind egyének, külön alakok, nem akarnak típusok lenni, de így együtt mégis holland életet adnak s a bennük lévő közös vonások alapján kirajzolódik bennünk olvasás közben valamiféle kép a holland emberről és a holland életről. Érezteti az iró, hogy nagy különbség van az ország belsejében vagy annak déli részén élő nép és a tenger partján élő nép között, sőt még abban a kis faluban is, ahol a regény lejátszódik, két csoportra szakadnak az emberek: parasztokra és halászokra: mindegyik csoport más 5
