Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-15 / 11. szám
Nyílt levél dr.Gyimesi KárolyHoz,az Országos Luther Szövetség első lelkészéhez. Kedves Barátom! Ott voltam, mikor egyhangú meghívást kaptál az Országos Luther Szövetségi lelkészi állására. Sok minden megjárta ott a fejemet, meg a szívemet is. Mindezt elmondhatnám Neked személyesen is, meg magánlevélben is, de talán nem fogjuk feszélyezni magunkat, ha én a Luther Szövetség lapjában üzenek Neked, vagyis azok előtt is nyílt lesz ez a levél, akiknek elsősorban kell imádságos felelősséget felvenniük magukra teérted és a munkád sikeréért. Apostol lettél, akit elküldték, hogy magára vegye, mint Pál, az összes gyülekezetek gondját. Nem is tudom, vannak-e nekünk szemeink arra, hogy belássuk egyszeriben, mire is vállalkoztál9 Kívülről szerény sorsod lesz. Az éjszakáidat is eladtad nekünk, hogy hordozhasd a szolgálatot, melynek még alig van más alapja, mint néhány, az egyházért felelősséget érző ember céltudatos és praktikus kezdeményező ereje s mindnyájunk hite, hogy a Luther Szövetségre az egyháznak égető szüksége van s éppen azért Isten is kezébe fogja venni a dolgodat. Bátor és szerény gyermek vagy, aki megszülettél az édesapád gyermekkorában. Téged még nem hordoz a vállán országos erősségű mozgalom, csak egy ma már elolthatatlan kívánság a luther- szövetségi mozgalom végleges kiépítésére. Ehhez a te új tisztedre is szükség van. A mozgalom persze csak evangéliumi lehet. A társadalmi szervezkedés külső indítékaiban, azt hiszem, te sem tudsz hinni. Az ..evangélikus öntudat”, vagy az „intelligencia felelősségérzete”, vagy a „hagyományos egyháziasságunk” közös tapasztalatunk szerint már nem tényezők arra, hogy Lutherben szövetséget tudjanak létrehozni. Luther neve alatt szövetkezni csak egy evangéliumi ébredés mélységeiben és életrevaló hitében lehet. És ne bízzál régi szólamokban. A Te lelkészi megbízásodat éppen azért kellett kiharcolni, mert fenti általánosságok ürességét akkor vettük már csak észre, mikor „evangélikus öntudatunk” nevében a legszörnyűbb statisztikáink készültek a reverzáli- sokról, mikor „intelligenciánk felelősségérzete” jelige alatt kicsúszott kezünkből csaknem az egész intelligencia, s „hagyományos egyháziasságunk” címszó alatt elkönyvelhetjük az egvházért hozott áldozatokban való mindig kevesebb örömünket. Reméljük, Te is tudomásul vetted, hogy egy optimista és nagyálmú korszak lezáródott, nem csak a mi egyházunknak, de az egész keresztyénségnek a történetében, s legbensőbb lényegünkhöz való megtérésünknek, az egészen új felfogású (vagyis a legősibb munkaeszközeinket újra felfedező) egyházi munkának kényszerítő és gyakorlati időszaka következett el. A Luther Szövetség sem fog tudni már régi szempontú „társadalmi szervezkedést” végezni az egyházvédelem és egyházerősítés céljára. A Luther Szövetség is csak a lelkészi munkából élhet meg. Abból a munkából, melynek tüzében emberek újjászületnek, szembefordulnak a bűneikkel és felvállalják a Krisztus szolgálatát. Ne kergess ábrándokat. Irodából nem lehet Luther Szövetséget sem szervezni. Csak bizonyságtevö szolgálatból, melynek nyomán az ország mind több pontján tudunk bibliához és szentségekhez, a szentek közösségéhez kötni embereket, s így minél több helyen tudjuk lerakni az egyház-társadalmi szervezkedés új sejtjeit, kovászadagokat a nagytömeg keletien tésztába. Neked senki sem fog segíteni az egyháztársadalmi szervezkedésben, csak az akarnokok, akik az egyházban társadalmi emelkedésüket építik, vagy az újjászületett emberek, akik már Krisztushoz köttettek, s azért tudják, mire való az egyház, s miért kell védelmezni, gyarapítani, erősíteni az egyházat a Luther nevére szövetkezettek egvháztársadalmi munkáján keresztül is. Azért nagyon erősen bízom abban, hogy te valóban a Luther Szövetség lelkésze, s Isten szolgája leszel, úgy amint azt azon a -közgyűlésen meghatott szavaid kifejezték. Azt hiszem, ezekben egyet tudunk érteni, s azért csak futólag mutatok rá most arra, hogy Neked az egyház belmissziójával a legszorosabb kapcsolatot kell tartanod. Meg kell találnod a helyedet az Részletek Kunos Jenő misszionárius legújabb leveléből A karácsony Kínában igen sok ember számára még mindig semmit sem jelent. A zaj és lárma nem ül el ezen az estén, mint odahaza. Szemben, egy mulatóban reggel 4-ig szól a lehetetlen jazzmuzsika, hajnali V44 órakor felébredtem reá. Csak reggel jutott eszembe, hogy odahaza éppen akkor volt a szenteste, amikor én felébredtem. Bizonyára mireánk is éppen akkor gondoltak odahaza. E furcsa külsőségek sem tudták azonban elrabolni a lényeget: Immánuel — Velünk az Isten! * Advent 3. vasárnapján először prédikáltam kínai nyelven, Gál. 3, 23—29. versek alapján, egy kisebb kínai templomban. Egy Lii nevű kínai lelkészt helyettesítettem. Jóllehet, szombat esti megbeszéléskor még kerékbe törtem a kínai nyelvet, másnap a gyülekezet színe előtt olyan folyékonyan beszéltem félóra hosszat, ahogy pl. finnül szoktam Rév. Lii, de jó magam is meglepődtünk rajta. Az Ür szinte szájamba adta a szavakat. Aldassék érte az Ö neve! * Az E. Élet 1940. évi nov. 16. számában a 8. oldalon olvastam egy híradást, hogy Erdélyben minél nagyobb volt az elnyomatás, annál nagyobb lett a templom és az iskola jelentősége, tehát minden, ami magyar, az egyházak bástyái mögé menekült. Ugyanez a helyzet itt nálunk Kínában. Sőt fokozott mértékben az, mert a misszionáriusok igen sok szempontból jelentenek védelmet. Éppen ezért sok gyanúsítás is éri őket. A mai nehéz idők sok mindent megrostálnak itt nálunk is, akárcsak Erdélyben. * Hallom, hogy igen sokan jelentkeznek odahaza misszionáriusnak. Ezeknek munkába állítása idekint egyelőre kilátástalan. De annál fontosabb lenne alaposabb theológiai kiképzésük. Az evangélium hirdetését ugyanis már maguk a benszülött kínai evangélisták és tanítók is elvégzik. A misszionáriusokra a gyülekezetben felmerülő nehezebb kérdések rendezése hárul. Olyan kérdések, melyek már az ősegyházat is állandóan foglalkoztatták. Rengeteg szekta és vallási irányzat kalózkodik a missziói mezőkön. A finn missziónak pl. 3—4—5 férfi misszionáriusát vitték már el ezek az irányzatok. Éppen ezért alapos dogmatikai, egyháztörténeti és írásmagyarázati kiképzésre van szükségük azoknak, akik odahaza erre a munkára készülnek. * Igen sok missziói társulatnak kifelé áll a szekere rúdja Kínából. Most kaptunk levelet Babos Sándoréktól is. Ók a skót misszió keretében dolgoznak s azt írják, hogy állandóan útnak- indulófélben vannak. ♦ Az új világrendezésről sajnos nagyon egyoldalúan írnak a lapok. Mi itt olvashatjuk mind a két fél megnyilatkozásait és ebből azt szűrjük le hogy 5
