Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-15 / 11. szám

az igazság valahol a kettő között, a középúton bujkálhat. Ennek ellenére nehéz lenne megmondani, mit hoz ez az esztendő. Akármint lesz is azonban, tudjuk, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. És azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.

KÜLFÖLDI HÍREK

No Foreign War Committee címen New-Yorkban, két napi tárgyalás után lársaság alakult, amelyben papok, kereskedők, amerikai polgárok a béke megóvása érdekében tömörültek.

Wesselényi Miklóst, akinek lapunkban megjelent cikkére olvasóink emlékeznek s akiről „sokan mások” is tudják, hogy kilépett a római katolikus lelkészi stallumából, Kanadában, két évi evangélikus theológiai tanulmány után lelkészi vizsgát tett s dr. Trexler Sámuel newyorki evangélikus egyházi elnök lelkészi szolgálatra felszentelte és kibocsátotta. Az ünnepélyes szertartás és felszentelés színhelye az első magyar-vend Pert Amboy N. Y. gyülekezetében ment végbe.

Románia új szász evangélikus püspöke Staedel brassói lelkész lett. Staedel püspök a leadott 102 szavazatból 60 szavazatot kapott s így abszolút többséggel nyerte el tisztét.

A Hochland római katolikus folyóirat hosszabb cikkben foglalkozik Calvin János személyével. Ahogy néhány hónappal ezelőtt Lortz római katolikus történész nagy történeti művében igen nagy jóindulattal s a protes- tántizmust megérteni akaró szándékkal foglalkozott Luther Mártonnal, most Calvin János személyével és művével való foglalkozásra szán úgy látszik időt a német római katolicizmus. Ez a cikk bevezetője egy béküléke- nyebb szellemű folyamatnak.

A Rauhes Haus szalmakunyhós hamburgi házacskája, melyben a belmisz- szió bölcsője ringott, műemléknek nyilváníttatott s állami gondoskodás tárgya lesz a jövőben.

Svéd keresztyén tanító egyesület alakult; az egyesületnek és tagjainak hivatása és tiszte az lesz a jövőben, hogy az iskola és egyház között összekötő legyen s a vallástanítás érdekeit támogassa.

Norvégia evangélikus püspökei és egyháza az állam egyházellenes intézkedéseivel szemben különvéleményt jelentettek be Skancke államtanácsos előtt, aki az egyházi ügyek legfőbb intézője. Miután az államtanácsos a püspökök kívánságát nem hallgatta meg, sőt őket tartózkodásra intette, a norvég püspökök pásztorlevélben írták meg a jelenlegi norvég helyzetről való véleményüket s azt a kívánságukat, hogy milyen magatartást várnak el ezekben az időkben a hívektől. Ezeket a püspöki pásztorleveleket az államtanácsos megtiltotta felolvasni, de ennek ellenére minden norvég gyülekezetben felolvasták azokat. A pásztorlevelek tartalmával az egész egyház közönsége, sőt a szabad egyházak

6

egyház evangéliumi mozgalmaiban, főleg az evangélizációk között, s tisztáznod kell mindenki előtt a belmisszió és az egyháztársadalmi szervezkedés benső szükségszerű összefüggéseit. Azt, hogy a Te szervezőmunkád csak a belmisszióra épülhet, s azt, hogy a belmissziónak ott van gyakorlati értelme, ahol a Krisztusnak megnyertek az egyház cselekvő tagjaivá lesznek, résztvéve annak munkájában, áldozataiban, védelmezésében. Ezen a területen azt hiszem, sok csatázni valód lesz. Mert ezt még nagyon sokan nem akarják, vagy nem tudják megérteni. Fogsz találkozni „jóakaratú” segítőtársakkal, akik rögtön szervezkedni akarnak majd, mielőtt hinnének Krisztusban, s handabandázni körülötted az egyházhűségről, majd miután megszervezkedtek, egymást fogják marni a tisztségekért. Fogsz találkozni kegyes megtértekkel, akik nyájas szavakat fognak szólni a megtérésről, de semmiféleképpen nem fogják megérteni, miért kell egy megtért.nek benne élnie a bűnös egyházban. És főképpen fogsz találkozni sok-sok közönyösséggel, aki sem a megtérés, sem az egyháziasság után nem fog érdeklődni: idősebbekkel, akik udvariasan meg fogják Ígérni magas támogatásukat ,,nemes munkádhoz”, de semmi hasznod nem lesz bennük, fiatalokkal, akik méltányolni fogják szép erőfeszítésedet, de másnap nem tudnak kitérni a menyasszony reverzális igénye elől, s munkásokkal, akik szemedbe fogják mondani, hogy semmi közük hozzád. A legtöbb embernek mindig más elfoglaltsága lesz, akárcsak a nagy vacsora meghívottjainak. A magyar evangélizáció és nyomában a társadalmi munka mégis halad majd, mint a karaván, s a karaván körül hiába fognak tevékenykedni a közmondásból ismert lények.

Azt is tudnod kell, hogy kicsit későn jössz már. Fölöttünk egy generáció már belevész az „intelligencia egyházának hagyományos öntudatába”. Néhány kedves öreg arc körülöttünk, akik az egyházért vállalt munkásság közben is szaporították alaposan ősz hajukat, apáink generációja azonban a tömegeiben már elveszett. De mienk a jövő! Az ifjúság most cseperedik s vak, aki nem látja, hogy szomjas az igére. Parasztifjúságunk négy hét alatt 5000 példányban fogyasztja az első ifjúsági néplapunkat, téli táborokon, konferenciákon két kézzel kap az ige után. Csepelen vasárnap magad tapasztalhattad, hogy a munkásifjúság kész mindenre, csak érte kell menni, utánunk jön, mert keresi az Igazságot és az Életet. A diákifjúság már nem bölcselkedik, nem cinikuskodik, csak várja az igazi lelki mozgalom megszületését. Tarts az ifjúsággal és minden mozgalommal, mely az ifjúságban építi a jövendőnket. Ez lesz a Te jövendőd is, a Luther Szövetség jövője is! Akié a jövő, azé az Élet. És a jövő azoké, akiké az ifjúság! Akit ma és holnap csak meg tudsz nyerni a Luther Szövetségnek, azonnal helyezd a vállára egyházunk ifjúsági munkájának ügyét. A gyermektelen házaspárok, éljenek akármilyen rendezett viszonyok között, nem lehetnek mentesek az egyedüllét keserűségétől. A Luther Szövetség ne nevelje egyházunk felnőtt generációit gyermektelenségre. A Luther Szövetség legyen szülője, atyja és anyja az egyház ifjúságának.

Tudom, hogy ez a levél nem optimista, de túlsókat kell várnunk Tőled, nagyon nehéz lehetőségek között. Tudom, hogy még nincsenek meg a munkád módszerei, még a tennivalód is ködös, de tudom, hogy ki kell alakulnia a Luther Szövetség lelkészi munkájának, s sikerülnie kell annak, amire elhívott — hiszem, hogy az Űr.

Mi pedig, akik két szemünkkel világosan látjuk egyházunk társadalmi gyengülését, a magunk munkájában látjuk tükröződni tiedet. Előttem személyesen egy új egyházi Elit felnevelésének célja lebeg. Van barátod, aki előtt a hivő evangélikus paraszttömegek állnak s van, aki előtt egy új tájékozódású iparostársadalom vágyálma feszül. És most mind rád nézünk s tőled is várunk valamit. Hitet és munkát. És hiszünk benned, mert hiszünk magunkban is, mert hiszünk Abban, aki mindnyájunkat külön-külön, a maga tervei szerint installált lete- hetetlen, felelős szolgálatba. Isten áldjon meg minket!

Szeretettel köszönt barátod: Dezséry László.

„Ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Istenlől jött Megváltónak, magától jön a békesség és se bűn, se halál nem rettent többé. Hiszen éppen ezek ellen van Megváltónk.“ Luther.