Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-08 / 10. szám
ramuiÉLEí tábbak és igazabbak azon kor embereinél, akiket annyira tudnak gyűlölni. Pedig amíg nincsenek olyan embereink, akik annyira tiszták, annyira keresztyének, hogy ha kell még barátságokat is tudnak felbontani, emberekkel kapcsolatokat megszakítani a bűn mialt — csak azért, mert azok szeretik a bűnt, míg ezek gyűlölik — addig nem remélhetünk javulást semmi téren sem. Ezzel a kettővel, komoly útkereséssel Isten felé, és Isten akaratát példával képviselve az emberek felé, ezzel lehet tartalmat adni evangélikus böjtünknek. Könnyebb a másik, a néhány napon át való koplalás. De számunkra nem ez a fontos, hanem az, hogy csakugyan minél közelebb jussunk Istenhez. Mi ugyan nem adunk rendszert és csalhatatlan módot, de tudjuk, hogy mit jelentett ki nekünk az írásban Isten és annek akarunk engedelmeskedni. Kemény Péter. A Niemöller ügy Niemöller kétségkívül nemcsak Európa, hanem a világ egyik legismertebb evangélikus lelkésze. Hivatásunk és pályánk értékelése tekintetében az ő szereplése igen világos példaképet mutat sokak és sokunk előtt. Az a könyve, amelyben fiatal kora élete történetét írta meg, ,,A tengeralattjárótól a szószékig”, mint könyv s egy kezdődő élet mozgalmas és változatos élet izgalmainak a krónikás szemével történt egyszerű megvilágítása, nem igényelhette sem hazájában, sem azontúl a magas, vagy egyszerű irodalmi elismertetést sem. Niemöller akkor lépett a teológiai évfolyamok elvégzése után egyházi szolgálatba, amikor Németországban nemcsak politikai, hanem meglehetősen erős egyházi harcok is folytak. Ügyes érzékkel a hitvalló csoporthoz közeledett s lett ennek az irányzatnak s teológiai iránynak egyik legharcosabb és legbátrabb szószólója. Ebben a szerepében olyan katonás határozottsággal s őszinte kiállással mutatta meg sokak számára az útat, hogy ez az imponáló cselekedete alapozta meg hazájában is és külföldön is nevét. Mint a hitvalló csoport lelkésze jelentette meg prédi- kációs kötetét. Ezeket a kötetben olvasható beszédeket jórészt, mint berlini lelkész gyülekezetében, vagy nagy és nyilvános bizonyságtevé- sek idején mondotta el. Meg kell állapítani, hogy ezekben a beszédekben is inkább a bátor és erélyes állásfoglalásnak jut nagyobb szerep, mint a teológiai elmélyülésnek s az építeni képes igehirdetésnek. De ezt a kötetet is jóindulattal fogadta az egyházi közvélemény s értékén felül dicsérte meg. Niemöller további ismeretes élettevékenysége az volt. hogy mind erősebben érvényesítette egyházi szolgálatában katonatiszti ellenzéki gondolkodását s ezért jutott osztályrészéül éveken keresztül a koncentrációs tábor. Több évi itt tartózkodása folyamán szabadonbocsá- tása érdekében tevékenykedett a svéd evang. hercegérsek, a Canterbury érsek s a holland miniszterelnök is s talán sokan mások is. Vagy ezeknek a közbenjárásoknak eredményeképpen, vagy talán a német politika engedékenyebb magatartása következtében feltételesen szabadlábra is helyezték, de ez igen rövid ideig tartott, mert szabadsága alatt sem szűnt meg politikai meggyőződésének éles kifejezést adni. Fegyintézeti lelkészek tudják azt, hogy ezeken a zárt helyeken való egyedüllét, főként csak szellemiekkel foglalkozó emberek részére, miért olyan elviselhetetlen. Több, mint 15 éves ilyen minőségű szolgálatom alatt a hazai és külföldi majdnem valamennvi egyház lelkészével találkozhattam s az ilyen pályatársakkal folytatott egyszerű, vagy komolyabb teológiai beszélgetés sokszorosan megerősít abban a vélekedésemben, hogy a koncentrációs táborban hitben megállani sokkal nehezebben tud az a lelkész, aki rövidebb idő alatt végezte a teológiai tanulmányokat, mint pályatársai s az, aki új szolgálatában állandóan kénytelen küzdeni lelkében új hivatásával s előző szolgálatának szellemével. E két szolgálatforma éppen zárt helyeken folytat egymással olyan viaskodást, melynek eredményei vagy nagyon a túlzás határán vannak, vagy pedig a lélek nyugalmának teljes zavarát árulják el. Amikor Niemöller egyházi szolgálatában bátran és nagyszerűen haraz evangélium. Simándy népét és To- dorescu híveit egyaránt csak az evan- gélizáció hozhatja odáig, hogy átmenjenek a háláiból az életbe. F. Z.- vigyázzafok! Hogyan is végződött az az első világháború? Frontok roppantak össze, mint papírmasék. Sötét alakok merültek fel a lelki élet alvilági tájairól. A szemük izzott. Ezt az izzást nagyon kevesen a pokol tüzének nézték; mások meg — igen sokan — egy új és tökéletesebb kor hajnalhasadásának látták. Hirdették, hogy az internacionalizmus az a mentő szikla, amibe meg lehet fogódzni. Megváltozott értékítélettel szentnek vallották mindazt, amitől addig irtóztunk és az emberi haladás szégyenének tartották mindazt, amit addig erénynek tartottunk. Megnyílnak a kommunista iskolák és ösz- szeomloít frontú népek a maguk véréből adtak erőt a gyilkoló ezreknek. Hirdették, hogy egyetlen valóság van a világon: az anyag. Minden egyéb csak hitvány ráépítmény. Az erkölcsi ragály egyre terjedt. Szíven ütötték a lélek embereit és ellenségévé tették az embert az embernek és az Istennek. Sok veszedelme van az emberi léleknek. sok megkötője van az emberiség haladásának. A sok veszedelem között nem utolsó a magunk egyéni életében és az emberiség történetében minduntalan megújuló, hamis útakra sodró sok téves elképzelés. Ily hamis elképzelések minduntalan kiújulnak az emberiség történelmében, mint a testen a fekélyek. Amikor az egyik fekélyt eltávolítjuk, utána mindjárt újabb keletkezik. Hamis elgondolások fekélyei leginkább akkor keletkeztek, mikor épp a legzavartalanabb egészségre lett volna szükség. A hamis elgondolások szinte epidémiákká válnak azokban a bajokkal terhelt korszakokban, amikor a legegészségesebb elgondolások, a legegészségesebb érzések menthetnének meg. Lássunk csak néhány példát. Krisztus élt, tanított s azt mondották, téves tanokat hirdetett. Meg kell őrizni tisztán a népet a megfertőző tanoktól. Keresztre Vele! Mily hamis képzelgés volt ez! Épp akkor, amikor leginkább volt szüksége a világnak Krisztus tanaira, a megváltásra. A pogányság önmagát tartotta a legtökéletesebb életfelfogásnak és a keresztyén- séget tökéletlennek. Tehát el kell pusztítani. — IV. Béla meg akarta erősíteni a magyarságot a kunokkal. Hamis elgondolással ellene fordultak a királynak: mentse meg az országot ő maga a drága kunjaival! S elpusztult az egész ország. Azok a balhiedelmesek is. akik tökéletesnek tartották a maguk felfogását. Nem ily történelmi balhiedelem volt-e, hogy a finnek „rossz időben alkalmazott hősiességet tanúsítottak?” Ki tudja, nem egy oly gát beszakítását jelenti-e majdan a történelemben Karéba áttörése, amelyiken a bolseviz- mus beáramlik Európa szellemi életébe? Mily végzetes dolog, hogy a tökéletlent minősítik tökéletességnek! 3
