Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-08 / 10. szám
PMfllklfflET Az az élet, amely helytelen irányba igazodik, romlásba visz. A helytelen világnézeti elképzelések helytelen eszmei iránytűt jelentenek a világ, az emberiség életének. Pedig amelyik iránynak, nemzetnek hamis iránytűje van, az kerül leghamarabb zátonyra, mint ahogy az iránytű nélküli, vagy megromlott iránytűvel bíró hajók zúzódnak leghamarabb ronccsá az úszó jéghegyeken. Lélek-vigyázók, vigyázzatok a lel- kekre! Istenes Bot János. Lux Elek halála Fájdalmas megdöbbenéssel vette egész evangélikus egyházunk Lux Elek halálhírét. Lux Elek szobrászművész, az Országos Iparművészeti Főiskola rendes tanára február 26-án, életének 58. évében elhunyt. Művészi hírnevét egész Európában ismerték. Különösen a kisplasztika terén alkotott csodálatos finomságú figurákat, de több nagyszabású szoborművé is ismeretes, melyek között a legkiválóbbak egyike a székesfehérvári. A Luther-szobor pályázaton az ő terve nyerte el az első díjat és ő kapott annak kivitelére megbízást. Nagy buzgósággal s a kapott feladat megbecsülésével látott munkához. Két ízben Németországban is tanulmányozta nemcsak a Luther szobrokat, hanem a Luther életével összefüggő irodalmat is. Múlt év őszén, mint arról hírt adtunk, bemutatta Luther teljes szobornagyságú végleges mintáját, melyet a szoborbizottság elfogadott és a kivitelezésre az engedélyt megadta. Nagyon fájlaljuk, hogy a szobor teljes elkészítése így most már nem fűződhetik egyedül Lux Elek nevéhez, másfelől azonban megnyugtató az, hogy a főalak már készen van. A szobormű hátfalát díszítő reliefek kidolgozására vonatkozó rajzok különösen szépet ígértek és nagy kár, hogy azokat a tervező művész már nem készítheti el. Kegyelettel és megbcsülés- sel emlékezünk vissza arra az odaadó szeretetre, amellyel az elhunyt művész a Luther-szobor minden munkáját lelkesedéssel és minden tehetsége fel- használásával elvégezni igyekezett. Emlékét kegyelettel fogjuk őrizni és gondoskodni fogunk munkája méltó befejezéséről. Lelkészbeiktatás. A rozsnyói gyülekezet új lelkészét, Terei Endrét márc. 2-án iktatta hivatalába Smid István esperes. A budapesti evangélikus gimnázium és leánygimnázium igazgatósága felkéri a hittestvéreket, hogy a jövő 1941/42. iskolai évre I. osztályba készülő gyermekeiket saját érdekükben minél előbb jegyeztessék elő az illető iskola igazgatójánál d. e. 11—12 között. Az előjegyzéshez vigyék magukkal a gyermek és a két szülő állami születési anyakönyvi kivonatát éredetiben. A dunántúli leánynépfőiskolai tanfolyam nem március 3-án, hanem március 10-én kezdődik és április 5-én végződik. colt, akkor hazai viszonylatban a szélsőbaloldali lapok foglalkoztak sokat személyével, most, hogy állítólagos katolizálása, mint hír felröppent, a római katolikus és a baloldali lapok közöltek híreket ezen eseményről. A hírek vétele után mi is és a külföldi egyházi újságok vezetői is igyekeztek megbízható hírekhez jutni. Türelmesen vártunk néhány héten keresztül s azóta a leggondosabb utánajárásnak is csupán annyi eredménye van, hogy az áttérés még nem” történt meg s Niemöller azt kérte, hogy elhatározásának véghezvitele előtt beszélgetést folytathasson a hitvalló front szabadon levő tagjaival. Még ez a beszélgetés sem jött létre eddig. Egyelőre tehát a nagy szenzáció nem fejeztetett be; még komolyan nyitott kérdés az, hogy a talán felmerült gondolat befejeződik-e? Sokak előtt rejtély az is, hogy ez a szándék hogyan került nyilvánosságra s kinek fűződött érdeke ahhoz, hogy ilyen hírekkel foglalkoztassák az emlékezetes 600 lelkész áttérésének hamis híre után olvasóikat? Nincs más tennivalónk ezekután, mint várni azzal, hogy miképpen vélekedjünk ebben a kérdésben, de rá kell szánjuk magunkat arra, hogy ahány római katolikus teológiai tanár, vagy a pápai udvarnál működött egyházi ember, vagy a székesfővárosi tanári állást választó s hozzánk áttérő papok neveit ezekután mi is szorgalmasan, kommentárokkal ellátva leközöljük. G. L. Minden prédikál A vonat robog az alföldi rónán, korai tavasz zsendülő szépségét csodálom. Kitteg-kattog a vonat, mintha a természet beszédjének megafonja volna, mintha prédikációt közvetítene a kerekek mikrofonján át. Minden, minden prédikál! A csikorgó kútgém felkötött karral, opálosfényű szemekkel mondja: merítsd az életvizet szenvedve is és osszad, míg össze nem törsz. A szalmakazal süppedten, néma megadással int: engedd magad csépelni és miként én a magot, te az áldást oszd cséplőidnek, végül égj el az oltáron. • A szántóföld felhasított testén, a mély barázda véresen kiált: engedd magad felszántani a sors-ekével, hogy teremhess. Az útszéli akác zöldbemerészkedő ágai a szélben gesztikulálnak: hogy hozzánk hasonlóan a nyarat és a telet helyeden tölthesd, hogy napfényt és vihart egyformán kiállj és ki ne tépjen a lenge szellő: gyökereidet mélyen ereszd a Krisztusba. A tanyaház-menti léckerítés is, mint megannyi orgonasíp fuvoláz: nem az a. tanítvány, aki csak a kenyértörésig követi a Mestert, hanem aki odaszögezteti magát mellé, a keresztre. A kertek alján gunnyasztó sövénykerítés is sóhajt: ne keress babért a földön, csak hordd a töviskoronát, mert az égben csak azt cserélik ki a dicsőség koronájával. Az udvar-sarkon őrt álló galambdúc is kiált: ember, egyesítsd magadban a szelídséget és a szeretetet, miként én magamba zárom a galambokat. A keresztútnál a jelzőtábla, mint a tanító keze integet: néked is meg kell mutatni másnak az életre vezető utat. A fehérköves, egyenes országúinak pedig ez az üzenete hozzám: Az igazság útján előre, előre, mindig csak előre! Somogyi Imre „Örökmécs” c. kötetéből. . 4
