Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-02-23 / 8. szám
8 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 63. oldal Nem hagyhatom szó nélkül. 1. Büszkék vagyunk arra, hogy teologusai- ink igen nagy és mély tudományos kiképzésben részesülnek. í)e jövendő gyakorlólelkészeink figyelmébe egy nagyon fontos és hasznos tudomány felvételére, elsajátítására vagyok bátor a figyelmet felhívni, t. i. az énekre ás zenére, a harmóniumozáiS, orgonakezelés és énekveize- tés alapos elsajátítására. Úgyszólván egész magyarhoni ev. egyházunk szórványegyház sok fiiiá val és szórvány köz ponttal, hol nincs megfelelő kántorunk, orgonistánk, énekvezetőnk. Az ének- és énekkarvezetést tudó hitoktatóink és lelkészeink az evangélizáció, a belmisszió diadala érdekében ez által rendkívüli nagy szolgálatot tehetnének. A biblia-körökben, ifjúsági egyesületekben sikerrel alkalmazhatnák e tudásukat. Kántori képesítésű tanítóink az elemi iskolában, népművelési kötelezettségük terén szinte túlságig foglalkoztatva vannak, külön kántoraink, orgonista és énekkari vezetőink pedig alig vannak. A több gyakorlati érzékkel és missziói készséggel harcba induló egyszerű szekta-prédikátorok, kik a harmóniumozást és énekkar vezetést, maguk végzik, »nagytudomá- nyu« lelkészeink nyáját egy re-más ra el-elhó- dítgatják. Lelkészeinket, kántor, különösen levitatanífóinkat a szükséges prédikátori, lelkipásztori képesí téssel kell út rábocsátani. Az 1935- évi közgyűlés jegyzőkönyvének 49. pontja is utad a fontiekre, hozzávévei a német és tót nyelvnek is szorgalmazását. Ámde ilyen formában ez nem elegendő. Az éneket, zenét, élő nyelveket azonnal fel kell venni rendes, kötelező tárgyként az első évfolyamtól kezdve (természetesen bármi áldozattal), s a végbizonyítványban beírandó volna nemcsak az, hogy milyen nyelven prédikálásra, hanem harmóniu- mozásra és énekkarvezetésre is van-e képesítése? 2. Az evangélikus, Luther szellemű és természeteden magyar hazafias érzésű diakonisz- sza és diakónus képzést sürgősen és egyetemesen rendezni és szabályozni kell. Az egyetemes egyháznak fel kell ismernie és értékelni az eddig is szép eredménnyel működő diakoniss- szaintézmény áldásos voltát, de az1 lehetetlen állapot, hogy mindegyük diakonissza anyaház külön szervezetben, külön utakon haladjon. 3. A tanügy sikerét nagyban veszélyeztetik azok az újabb és újabb rendeletek, melyeket a változó kultuszminiszterek egyéni elgondolásuk szerint adnak ki. Néhai Klebeisberg kultuszminiszter nagyon helyesen az élő nyelveket, a mostani már az alsó középiskoláktól fogva a holt latin nyelvet hozta be és hangsúlyozza. Tisztelet és elismerés a latin klasszikusok iránt, de • szerintem teljesen elegendő volna, ha a latint a 7---8t-ik .osztályban és az egyetemen tanítanák. Még a 7—8<-ik osztályban is, a latin pótlót is bevezetném, mett igen jó magyar fordításban és magyarázatokban ismerhetnék meg a tanulók a latin költőket, sőt jobban, mint az eredetiből. Ami az ész tornáztatását illeti, ezt az élő nyelvek tanulása terén is alkalmazhatják és pedjg nagyobb és megbecsülhetetlen haszonnal. A nemzetiségi vidéken levő elemi iskolák részére kiadott újabb rendelet külpolitikai szempontból látszik hasznosnak, bár tanítóink a mostani képesítéssel, nem tudom meg tudnak-e ennek felelni!?.»... f V. Z., Megjegyzés. A klasszikus nyelvek tanítása kérdésében nem vagyunk egy véleményen a cikkíróval. $z erke^z tő. imitiimiiiin mii 111111111 mini in 11 HÍREK. iimimmiiiiiniiiiimiiMiiiiiiiiiimHiimiiiiniiiiMiiimiimiiiiiHimiiii ÖTVENED VASÁRNAP. Lukács ev. 18:31—43. A tanítványok, akik állandóan Jézus mellett éltek, hallották hangját, látták csodáit, nem értették, egyáltalán nem értették azt, hogy a Mesternek olyan szörnyűségesen szenvednie kell. Még nem hitték, amíg nem látták. A kereszt előrevetett 'árnyéka még nem takarta el naívságukat'i s így a feltámadás dicsőséges reménysége is rejtve volt. A vak ember igazabb és elsőbb tanítványa volt Jézusnak, mint a tizenkettő. Nem hallotta öt, hiszen tudakozódnia kellett: »Mi dolog az?« s természetesen nem is láthatta. A hite azonban kényszerítette, hogy ragaszkodjék az élet világosságához. Hitt, mielőtt bármit tapasztalhatott és láthatott volna. Az egyetlen megmentőt találta meg Jézusbann. Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk, hogy látván lássunk és hallván halljunk! — Tolnay Kornél halála. Egyházunk templomára ismét fekete zászlót kellett tennünk: Tolnay Kornél halt meg, aki pesti evang. magyar egyházunk felügyelői tisztét és a budapesti esperesség felügyelői tisztét is több eikkluson át viselte. Mint az államvasutak elnöke és a gazdasági élet egyik kiválósága, országos jelentőségű munkakörökben szolgált közhasznú életével. De egyházához való ragaszkodása és buzgósága mindig megtalálta a lehetőségét annak, hogy egyházának is szolgálhasson. Nehéz időkben töltötte be e tisztségeit is és hálás szeretet és nagyrabecsülés kísérte, mikor előrehaládott kora miatt e munkáitól is visszavonult. Hála és szeretet kíséri öt a földi életből való eltávozásakor is. Egyházszolgálata példás marad közöttünk, emlékét igaz szeretettel fogjuk megőrizni. Temetése országos részvét mellett ment végbe, életét és példaadó egyéniségét D. Raffay Sándor püspök méltatta mélyen megható gyászbeszédében. — Rákospalota. A rákospalotai ev. Nőegylet, február 16-án a városháza dísztermében nagyszabás/ú kultúrestélyt rendezett építendő temploma javára. Az ünnepély kiemelkedő eseménye volt D. Raffay Sándor püspök megjelesése, akit a nőegylet nevében Wurmb Elemérné elnöknő és az egyház nevében Próhle Sándor alesperes lelkész üdvözöltek. A város részéről dr. Cserba Elemér polgármester üdvözölte az egyházfőt. A zsúfolásig megtelt terem előkelő közönsége hálás figyelemmel hallgatta a püspök magas szárnyalású beszédét, melyet igen szép és nívós műsor keretezett. Közreműködtek: Dullien Klára, Rieger Tibor, Leidenfrost lea, Bakó Lász- lóné, Molnár Anna, Kovács Mária, Tímár Erzsébet és Szirmay Reginaid, továbbá a rákospalotai dalkör. Az előadást Wurmb Elemér egyházfelügyelö zárta be. Végül a palotai gazdaasszonyok és leányok énekeltek egyházi éneket és a magyar hiszekegyet. Az igen szépen sikerült kultúrestet a lelkes női gárda
