Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-01 / 9. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYHÁZTÁRSADALMI, BELMISSZIÓI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap.. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ. TARTALOM: Ligeti Ede: Böjt küszöbén. — Ruttkay-Mikiién Géza: Felügyelőválasztás. — nagy-megyeri Nagy Károly: A katona lelke. — G. B. Shaw és a protestantizmus. — Ziermann Lajos: Egy malomban őriünk. — G. L.: Külföldi hirek. — V. Z.: Nem hagyhatom szó nélkül. — Hírek. BÖJT KÜSZÖBÉN. A pogány farsangolásnak egy esztendőre vége. Ha már az Egyháznak, mint intézménynek, jelenleg annyi ereje nincs, hogy letörje az erkölcsileg káros hatásokat, ha ideig-óráig szorongó és kesergő érzéssel kell is szemlélnie, hogy mily nagy veszedelmet okoz a mai epikureizmus, annyit legalább is meg kell tennie, hogy maga nem lépi át a gátakat, hanem a templomok, az egyházi iskolák kapuit és ajtait védő zsilipeknek tekinti. A nem falun élők — lehet — nem is sejtik, hogy milyen, a középkor táncőrületére emlékeztető bál-láz tört ki némely vidéken. Ez azután igen közelről érinti az egyházat nemcsak azért, mert az egyházi életbe is belopakodik, hanem azért is, mert segítségül meri hívni az egyházat is. Ugyanis, hogy a mulatságok mennél kevesebb költséggel legyenek rendezhetők, nem átallják igénybe venni a közösség kincsét, az Egyház iskoláját, a templom előcsarnokát a lelki élet veteményeskertjét. Sokan megdöbbennének, ha hallanák azt a követelődző hangot, mellyel egyesek fellépnek (nem ritkán olyanok, kik az egyházra, templomra, iskolára életükben talán semmit sem áldoztak) hangoztatván az iskolának ilyetén célokra való felhasználása ellen tiltakozó lelkész, tanító, gondnok előtt: »Az iskola a miénk, csak nem akarják ezt tőlünk elvitatni?!« Hangozhat ezután ellenérvelés: az iskolának más, magasztosabb rendeltetése van, ezzel veszélyeztetjük gyermekeink egészségét, ilyesmikkel a tanítás menete szenved; az egyházközség miből hozza helyre a szenvedett anyagi károkat, ki vállalja az erkölcsi felelősséget esetleges botlásokért? A sok érvre egyszerre csak felpattan dacosan a jámbornak véltben a felcsiklandozott ördög: »Hát a más iskolákban lehet, csak a mienkben és nekünk nem?!...« Sokan lélekzünk fel most, mikor a farsang véget ért S akik a népünkért aggódunk, nélkülözünk, imádkozunk és verejtékezünk, szívből mondjuk: Vajha ilyen formájában többé sohasem térne vissza a farsang! Pedig ezt nagyon könnyen el lehetne érni, egy fillérbe sem kerül (nem kellene rettegni az állandóan hangoztatott állami háztartás felborulásától). — A nemzeti lét és tiszta erkölcs jól felfogott érdekében nagyon magasztos és áldásos intézkedés volna a belügyminiszter és a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter részéről, ha az iskolában a mulatozást tilalmazó rendeletnek (karöltve egyházi hatóságaink- kat) eréllyel érvényt szereznének. Ha a cél megvalósítása érdekében úgy a világi, mint egyházi hatóságok pontos kimutatásokat szereznének arra nézve, hogy az idei farsang folyamán mely iskolákban tartottak engedéllyel, vagy anélkül »bált«, »táncvigalmakat«, »táncos-teát«, esetleg »tánciskolái próbabált«, sőt talán huzamosabb ideig hetenként több estén »tánctanfolyamét«, attól félünk, hogy az Ilyen kimutatás azt a szomorú választ adná, hogy a szórakozás és művelődés a legtöbbször csak címnek marad meg és a főcél a tánc és a mulatozás, — hogy társadalmi összejövetelek sikere is attól függ, hogy ott van-e a meghívó végén: »utána tánc reggelig«, vagy még az is, hogy melyik közkedvelt cigány zenekar szolgáltatja a zenét... És kiderülne az is, hogy valójában milyen veszedelmeket rejtő meg- okolás az, mikor arra hivatkoznak, hogy minden eszközt fel kell használni: »a népet megnyerni, az egyházat fölvirágoztatni, a kultúrát felragyogtatok..« Ma, ha a jelek nem csalnak, ott tartunk, ahol Róma tartott a császárság elején, hogy a templomok környékén tartották a szaturnáliákat. Ez ellen akkor nem tettek semmit, az augurok is mosolyogtak rajta. Két emberöltő után már a templomok tövében találjuk a bachánsok tanyáit,... ott találjuk a Nérókat is .. • megrendül az állam támasza, talpköve . .. Ne folytassuk. Krisztus utáni időben élünk. Komoly szavával köszönt a böjt: »Térjetek meg!« Ligeti Ede. O
