Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-03-01 / 9. szám

66. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 9 szám Felügyelőválasztás. Az E. A. idevonatkozó szakaszai szerint a felügyelő az egyházi kormányzat minden fo­kán a lelkes, zi elnök teljes jogú elnöktársa, aki hatalmát az egyház belső életében is hatha­tósan érvényesítheti, kivéve azokat az eseteket, amelyeknél a lelkész-elnök lelkész jellege, es- peresi, vagy püspöki jogköre különösképen megkívántatik. A felügyelő a kettős elnökség egyik tagja. Egyházközségben, egyházmegyé­nél és kerületnél a legmagasabb tanácskozó testületnek, a közgyűlésnek egyik elnöke, nem kevesebb hatalommal és csak személyétől füg­gően alakuló befolyással, mint a lelkész. Ezeknek a közismert tényeknek az elő­rebocsátása szükséges volt a következendők megértéséhez. A lelkész hivatalba lépése az E. A- bölcs alapjain kidolgozott szabályrendelet paragrafus gátjaival van szabályozva. A lel­készavatás legapróbb részletéig kiterjednek a korlátozások és az emberi lehetőség határa­in belül lehetetlenné tesznek ezzel kapcsolat­ban minden visszaélést és méltatlanságot. A lelkészválasztási szabályrendelet követelései a lel­kész! állás megüresedóse pillanatától az új betöltés végleges befejezéséig minden eshető­ségre, minden mozzanatra, minden alakulásra tekintettel vannak. És nagyon helyesen. A lel- készi hivatás olyan komoly elhivatás, amely a polgári állásokkal együttjáró, sokszor méltat­lan kenyérharcot, saját sérelme nélkül nem tűrheti meg. De a halalom és tekintély-vágyból folytatott harcot sem. Ezért mellőzhetetlenek a lelkészavatási szabályrendelet idevonatkozó tiltásai, melyek a méltatlan propagandát ki­zárják a választásból, kizáró oknak minősítve a szerénytelen ajánlkozást, tudatosan folyta­tott, vagy jóváhagyott korteskedést, igehirde­tést, etetést-itatást és egyéb kedvezmény nyúj­tását. Mindezek mellett fenntartja a szabályren­delet a kerület püspökének a jelölésből való kizárásra a jogot, ezzel mintegy rábízva a döntést és a választó közület megnyilatkozott akaratának jóváhagyását. Feltűnő ezzel szemben, hogy az E. A. a kettős elnökség másik tagjának, a felügyelő­nek megválasztásáról szinte alig beszél. Az egyházközségi felügyelővel foglalkozó 59. §­ban mindössze annyit ír elő, hogy »... közbe- csülésnek örvendő, müveit, feddhetetlen er­kölcsű, vallásos és anyagilag független, magyar honpolgársággal bíró evangélikus világi egyé­nek sorából, minden egyházközségben szabály- rendeletileg megállapítandó időtartamra vá­lasztandó.« A választás módját, formáját, korlátáit azonban az E. A. úgy látszik, szintén az egy­házközségi szabályrendelet által kívánja meg- határoztatni. Pedig ez nem elég. Fontos és el nem vitatható érdek fűződik ahhoz, hogy a felügyelő választását is (minden fokon) leg­alább kerületi szabályrendelet határozza meg az E. A. idevonatkozó szakaszainak megfelelő átváltoztatása által körvonalazott területen. Ez éppen abból a tényből nő szükségszerű kö­veteléssé, hogy a felügyelő a lelkész egyenlő jogú társa az elnökségben. Nem teszi szükségtelenné a felügyelő vá­lasztását korlátozó új szabál/zat kidolgozását az, hogy míg a lelkészi állás díjazott állás, addig a felügyelői tiszteletbeli, s ilyennél nem lehet elképzelni az anyagi érdekek által sok­szor intonált méltatlan választási küzdelmet. Dehogy nem! Az anyagi érdekek mellett van­nak más érdekek is, mint pl. tekintély és ha­talomvágy és hiúság. Tisztelettel bocsánatot kérek egyetemes egyházunk igen nagyrabe- csült felügyelői karától, de éppen az ő tekin­télyüknek megóvása érdekében kell ezeket a dolgokat napfényre teregetnünk. Csak az imént zajlott le szemünk előtt egy egyházimegyei fel­ügyelő választás, amely sok furcsaságával ennek a fezerény javaslatnak a szülője. lett. A világi választásoknál szokásos kortézia mindéin fegy­vere szerepet kapott ennél a választásnál. Kor­tes levelekkel árasztották el a híveket. Ezek mindegyike kimerítette a lelkészválasztásoknál olyan erősen kifogásolt »szerénytelen ajánlko- zás« tényálladékát. A személyes rábeszélés, a jelölteknek és megbízottaknak egymás szemé­lyére szórt vádaskodása és á többi hasonló méltatlan eljárás elég keserűséget okozott a komolyan gondolkozó híveknek. És még lel­készek is vállalkoztak arra, hogy jelöltjük ér­dekében. autón járják be az egyházmegye egy­házait és korteskedjenek parochiákon és a hívek között. Politikai és társadalmi közéletünk meg­romlása felett eleget kesergünk. Egy ilyerv választás azonban azt mutatja, hogy a saját szemünkbe is befurakodott valahogy a geren­da és bizony először ennek eltávolításáról kell gondoskodnunk- Nem tűrhetjük a Krisztus egyházának nyilvánvaló sérelme nélkül, hogy a felügyelői méltóságot a választások prédájává süllyesszék. Ezért van szükség arra, hogy a felügyelő választást is szabályrendelet korlátozna és sza­bályozza, még pedig oly módon, hogy kizár­jon a választásból minden korteskedési lehe­tőséget, szerénytelen ajánlkozást ési a többit, épp úgy, mint a lelkészválasztási szabályren­delet teszi. A lelkészválasztás formáját, a je­lölést, kizárást és a közvetlen-felsőbb kor­mányzati hatóság jóváhagyását a felügyelő választásnál maradék nélkül lehetne alkal­mazni. De hiszen bölcs emberek fáradoznak egy­házi törvényeink tökéletesítésén, akik megér­tik, hogy az ilyen jelenségektől joggal féltjük egyházi közéletünket, s akik meg fogják talál­ni a módját annak, hogy a rendkívüli fontos­ságú felügyelői állás elnyerését is: méltó fel­tételektől tegyék függővé. Ruttka y-M i k 1 i á n G'é zl a*

Next

/
Oldalképek
Tartalom