Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-01 / 9. szám
66. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 9 szám Felügyelőválasztás. Az E. A. idevonatkozó szakaszai szerint a felügyelő az egyházi kormányzat minden fokán a lelkes, zi elnök teljes jogú elnöktársa, aki hatalmát az egyház belső életében is hathatósan érvényesítheti, kivéve azokat az eseteket, amelyeknél a lelkész-elnök lelkész jellege, es- peresi, vagy püspöki jogköre különösképen megkívántatik. A felügyelő a kettős elnökség egyik tagja. Egyházközségben, egyházmegyénél és kerületnél a legmagasabb tanácskozó testületnek, a közgyűlésnek egyik elnöke, nem kevesebb hatalommal és csak személyétől függően alakuló befolyással, mint a lelkész. Ezeknek a közismert tényeknek az előrebocsátása szükséges volt a következendők megértéséhez. A lelkész hivatalba lépése az E. A- bölcs alapjain kidolgozott szabályrendelet paragrafus gátjaival van szabályozva. A lelkészavatás legapróbb részletéig kiterjednek a korlátozások és az emberi lehetőség határain belül lehetetlenné tesznek ezzel kapcsolatban minden visszaélést és méltatlanságot. A lelkészválasztási szabályrendelet követelései a lelkész! állás megüresedóse pillanatától az új betöltés végleges befejezéséig minden eshetőségre, minden mozzanatra, minden alakulásra tekintettel vannak. És nagyon helyesen. A lel- készi hivatás olyan komoly elhivatás, amely a polgári állásokkal együttjáró, sokszor méltatlan kenyérharcot, saját sérelme nélkül nem tűrheti meg. De a halalom és tekintély-vágyból folytatott harcot sem. Ezért mellőzhetetlenek a lelkészavatási szabályrendelet idevonatkozó tiltásai, melyek a méltatlan propagandát kizárják a választásból, kizáró oknak minősítve a szerénytelen ajánlkozást, tudatosan folytatott, vagy jóváhagyott korteskedést, igehirdetést, etetést-itatást és egyéb kedvezmény nyújtását. Mindezek mellett fenntartja a szabályrendelet a kerület püspökének a jelölésből való kizárásra a jogot, ezzel mintegy rábízva a döntést és a választó közület megnyilatkozott akaratának jóváhagyását. Feltűnő ezzel szemben, hogy az E. A. a kettős elnökség másik tagjának, a felügyelőnek megválasztásáról szinte alig beszél. Az egyházközségi felügyelővel foglalkozó 59. §ban mindössze annyit ír elő, hogy »... közbe- csülésnek örvendő, müveit, feddhetetlen erkölcsű, vallásos és anyagilag független, magyar honpolgársággal bíró evangélikus világi egyének sorából, minden egyházközségben szabály- rendeletileg megállapítandó időtartamra választandó.« A választás módját, formáját, korlátáit azonban az E. A. úgy látszik, szintén az egyházközségi szabályrendelet által kívánja meg- határoztatni. Pedig ez nem elég. Fontos és el nem vitatható érdek fűződik ahhoz, hogy a felügyelő választását is (minden fokon) legalább kerületi szabályrendelet határozza meg az E. A. idevonatkozó szakaszainak megfelelő átváltoztatása által körvonalazott területen. Ez éppen abból a tényből nő szükségszerű követeléssé, hogy a felügyelő a lelkész egyenlő jogú társa az elnökségben. Nem teszi szükségtelenné a felügyelő választását korlátozó új szabál/zat kidolgozását az, hogy míg a lelkészi állás díjazott állás, addig a felügyelői tiszteletbeli, s ilyennél nem lehet elképzelni az anyagi érdekek által sokszor intonált méltatlan választási küzdelmet. Dehogy nem! Az anyagi érdekek mellett vannak más érdekek is, mint pl. tekintély és hatalomvágy és hiúság. Tisztelettel bocsánatot kérek egyetemes egyházunk igen nagyrabe- csült felügyelői karától, de éppen az ő tekintélyüknek megóvása érdekében kell ezeket a dolgokat napfényre teregetnünk. Csak az imént zajlott le szemünk előtt egy egyházimegyei felügyelő választás, amely sok furcsaságával ennek a fezerény javaslatnak a szülője. lett. A világi választásoknál szokásos kortézia mindéin fegyvere szerepet kapott ennél a választásnál. Kortes levelekkel árasztották el a híveket. Ezek mindegyike kimerítette a lelkészválasztásoknál olyan erősen kifogásolt »szerénytelen ajánlko- zás« tényálladékát. A személyes rábeszélés, a jelölteknek és megbízottaknak egymás személyére szórt vádaskodása és á többi hasonló méltatlan eljárás elég keserűséget okozott a komolyan gondolkozó híveknek. És még lelkészek is vállalkoztak arra, hogy jelöltjük érdekében. autón járják be az egyházmegye egyházait és korteskedjenek parochiákon és a hívek között. Politikai és társadalmi közéletünk megromlása felett eleget kesergünk. Egy ilyerv választás azonban azt mutatja, hogy a saját szemünkbe is befurakodott valahogy a gerenda és bizony először ennek eltávolításáról kell gondoskodnunk- Nem tűrhetjük a Krisztus egyházának nyilvánvaló sérelme nélkül, hogy a felügyelői méltóságot a választások prédájává süllyesszék. Ezért van szükség arra, hogy a felügyelő választást is szabályrendelet korlátozna és szabályozza, még pedig oly módon, hogy kizárjon a választásból minden korteskedési lehetőséget, szerénytelen ajánlkozást ési a többit, épp úgy, mint a lelkészválasztási szabályrendelet teszi. A lelkészválasztás formáját, a jelölést, kizárást és a közvetlen-felsőbb kormányzati hatóság jóváhagyását a felügyelő választásnál maradék nélkül lehetne alkalmazni. De hiszen bölcs emberek fáradoznak egyházi törvényeink tökéletesítésén, akik megértik, hogy az ilyen jelenségektől joggal féltjük egyházi közéletünket, s akik meg fogják találni a módját annak, hogy a rendkívüli fontosságú felügyelői állás elnyerését is: méltó feltételektől tegyék függővé. Ruttka y-M i k 1 i á n G'é zl a*
