Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-10-11 / 40. szám
1936. október 11. EVANGÉLIKUS ÉLET 299. oldal jék. Az »is« szócskában benne rejlik annak elismerése, hogy a presbitériumnak más feladatokkal is számot kell vetni. A közgyűlésnek is az képezi legszentebb feladatát, hogy az egyház lelki munkájának betöltését lehetővé tegye. A gyülekezetnek gyülekezetté kell válnia, az egyháznak egyházzá kell lennie, ez legszentebb feladata. A különböző magasabb egyházi alakulatoknak is az egyház örök lelki hivatását kell szolgálniok. Hallgassuk végig a presbitériumok, közgyűlések tanácskozását. Olvassuk végig könyves tékákat megtöltő jegyzőkönyveinket. Sokszor azt hisszük, hogy valami kultúregyesület munkájába léptünk bele, avagy valamiféle gazdasági vállalat pénzügyi tanácskozásait hallgattuk végig. Megszoktuk mindezt és elfelejtjük megkérdezni, hogy hol van az egyház? Emberek ezrei élnek egyházjogi közösségünkben. Gyűléseinken évről-évre mást sem hallanak, mint a gyülekezet számadásait, az adókivetést, a költségelőirányzatot, a tatarozási ajánlatokat. Hallgatják, tárgyalják és elhomályosodik előttük az egyház lényege. A gyülekezet a Szentlélek munkamezeje, örök lelki közösség segítő eszköze. Éreztessük a gyülekezetben a Szentlélek munkáját. Emeljük magasra, tegyük érthetővé és láthatóvá a lelki egyházért folyó állandó lelki munkát. Szükségesnek tartom azért, hogy a gyülekezet számadó közgyűlése elé necsak az anyagi gazdálkodásról, hanem a lelki munkáiéi is jelentés terjesztessék be. Emlékeztesse ;» jelentés a jelentéstételre kötelezettet, hogy milyen sáfárságban áll. És figyelmeztesse a gyülekezet tagjait arra, hogy micsoda drága életajándékot kínál nekik Isten a Krisztus örökké élő titokzatos testében. 4. A nagy célok szolgálására rendelt közönség eredményes munkát csak akkor végezhet, ha minden egyes ember ugyanazon kötelességtudattal és felelősségérzettel végzi munkáját, mintha azt egyedül kellene végeznie. Egyház- társadalmi közösségeink tragikuma abban rejlik, liggy több bennük a kritikus, mint a munkás és mindenki a másikra hagyja kötelességteljesítését. Pedig az egyháznak sok olyan feladata van, melyet csak egyháztársadalmi úton és csak önkéntes munkavállalással oldhat meg. Nemcsak a közös munkamezőre irányítom egyházkerületünk figyelmét, hanem hangoztatom az együttes munka és együttes felelősség követelését is. Nézzük egyháztársadalmi szerveink munkálkodását ebből a szempontból. Kielégíthet-e minket az, hogy Egyetemes Gyámintézetünk az egész országban összesen 16,406.27 P-t gyűjtött? Megfelel-e ez 270 anya-, 149 leánygyülekezet anyagi erejének. Elfogadhatónak tartjuk-e ezt az eredményt, ha feljegyezzük, hogy ezen összeg' mögött 538.487 evang. lélek áll? Mekkora eredményt kellett volna elérnünk, ha minden lelkész, tanító, felügyelő és minden egyháztag megtette volna kötelességét? Ha minden ellenőrző felügyelő hatóság lelkiismeretesen tette volna meg kötelességét? Ebből a szempontból vizsgáljuk meg Országos Luther Szövetségünk munkáját is. A Luther Szövetség egyháztársadalmi életünk egyetlen szerve. Egyházunk társadalmi e^’eje, támadásra reagáló harci készsége, igazságára támaszkodó misszionáló küldetése benne nyilatkozik meg. Szétszórt egyesek helyett egy hatalmas tömeget állít az egyház zászlója alá Megteszi-e vele szemben mindenki a maga kötelességét? Az elmúlt évben megalakult az Evangélikus Nőegyletek Országos Szövetsége. Egybefogta az evang. női szíveket, hogy halotti földeken oltárt építsenek! s hideg oltárokon tüzet gyújtsanak. Sokan bizalmatlansággal fogadják. Egyesek és egyesületek fejcsóválva mondogatják: megint egy új szövetség, mely tagdíjakból akar megélni! Az a kérdés, hogy van-e az Országos Ev. Nőegyletek Szövetségének tennivalója? Talál-e olyan munkát egyházunkban, annak társadalmi és szociális életében, melyet egyedül ő képes elvégezni? Ha talál ez az új szövetség olyan munkát, melyet számára Isten jelölt ki, ha tud százezer evang. asszonyt és félezer evang. nőegyletet összefogni ennek a célul kitűzött munkaprogrammnak megvalósítására, — akkor ne kételkedjünk, hanem bízzunk küldetésében és támogassuk! Egyházunk egyik legnagyobb erőtlensége egyháztársadalmunk szervezetlenségében van. Egyik legnagyobb tékozlásunk a szívek és erők felhasználatlanságában van. Tanuljunk meg erőt egyesíteni, közösség által elérhető célokért együtt dolgozni és ezért a munkáért felelősséget érezni! Luther és a zene. Részlet »A keresztyén egyház énekköltészete« című tanulmányból. A zeneművészet fejlődésében ép úgy megvan a történeti folytonosság, mint minden tudományban. Ahogy a technika feltalálói sohasem alkotnak teljesen újat, hanem tovább fejlesztik koruk technikai elméletét, az alkotó művész az előző korszak művészetének továbbépítésében találja meg a maga érvényrejutását. Amennyiben korszakalkotó művészekről beszélünk, ez is csak annyiban jelent zökkenést a művészet fejlődésében, hogy az átmenet az új fejlődési irányba bizonyos esetekben erősebb és rövidebb. Például az a körülmény, hogy Bach korszakalkotó munkát végzett a polifóniái zeneművészetben, nem jelenti azt, hogy a polifóniái zene korát megelőzően ismeretlen volt. Előtte is, utána is sokan voltak, akik polifóniái stílben mesterműveket alkottak. Művészete azért korszakalkotó, mert nem érte el a polifóniái zene fejlődésének a tetőpontját.
