Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-27 / 51. szám
1936. december 27. EVANGÉLIKUS ÉLET 389. oldal. kozni. Zschimmernek, a technika filozófiája egyik megalapozójának szavaival élve ezt a kort így jellemezhetjük: a lélek gyenge, de a test akaratos!«. A szellemnek fönt vázolt állapota azonban nem természetes és nem is egészséges, a gondolkozó és érző ember ilyen körülmények között nem érzi jól magát. Történtek is kísérletek az ellentétek kiegyenlítésére, amelyekkel általánosan foglalkoztunk már e lap hasábjain és ezérl itt csak utalunk az Evangélikus Élet 1936. évi 19, 29—30 és 31—32. számaiban megjelent közleményekre. Az ott elmondottak folytatása és kiegészítéseképen most a technikára vonatkozó kérdés vallási vonatkozásaival kívánunk foglalkozni. Bármilyen paradoxul hangzik is, egy tisztán technikus kor, mint amilyenben most élünk (vagy talán mondhatnék azt is, hogy most kezdődik?), épp úgy rá van utalva a természettel, helyesebben Istennel való összhangra, mint bármely más kor. Az embernek állandóan szüksége van Istenre, az istenvágyat a teremtés óta nem lehetett kitörölni az emberiség leikéből. Ezt bizonyítja pl. igen élesen a híres utazónak és technikai írónak C. Rosz-nak következő kijelentése: »A gépek lehetnek egyforma és érdektelen jelenségek, vagy pedig kellemetlen démonok és szellemek, de egy nagy erőműnek lágy és mély zúgással megtöltött generátorcsarnokában éppen úgy megérezhet- jük az örökkévaló Istennek szárnycsapásait, mint egy gótikus dómban.« — »A gépek szent dalokban dübörögnek és a gyárak az erőnek isteni templomai« énekli a munkás-költő, Heinrich Lersch. Hallottunk továbbá olyan kijelentést is, hogy a rádió természetfölötti berendezés, mely nagyszerűségével lehetővé teszi, hogy az ember közelebb érezze magát az Istenhez. — Az Istennek minden alkotása jó, jó tehát az az új teremtés is, amely az emberi szellem által a technikában valósul meg. »Egy zsebóra, vagy egy rádiókészülék éppen olyan csodálatraméltó műremekei e teremtésnek, mint egy növényi levél, vagy egy emberi test« állapítja meg Zsehimmer. Az utalások számát szaporíthatnánk, de elég ennyi is annak megmutatásához, hogy a vallásos lélek a legridegebb gyárban is vallásos marad, és a gépek zúgásában is meghallja Isten beszédét. Hogy a technikai kultúra mégis olyan sok szörnyűséget és borzalmat termelt már eddig is az emberiségnek, (gondoljunk itt a hadi ipar fejlődésére, a háborúk borzalmaira, a kapitalizmus kinövéseire, melyek állandó elégedetlenséget okoznak és végül is osztályharcokra vezetnek), annak oka nem a technika lényegében, hanem az emberi gonoszságban rejlik. Az embernek kell megjavulnia és akkor a technikai alkotások áldást és jólétet fognak jelenteni az emberiségnek. Nagyon jól látta és szépen fejezte ki az angol Sir Oliver Lodge, aki a gőzgép feltalálójának 100 éves jubileumán tartott beszédében egyetlen óhajtásnak és kérésnek adott kifejezést, hogy csak akkor sikerüljön az emberiségnek az atomokban felhalmozott roppant energia- készletek felszabadítása és kihasználása, ha erkölcsileg megérett az abból származó nagy feladatokra. Ha tehát látjuk, hogy bajok vannak, úgy annak okát abban kell keresnünk, hogy az emberiség erkölcsileg még nem érett meg azokra a feladatokra, melyeket a technikai kultúra jelen fejlettségi foka mellett számára kijelöl. Ami pedig a jövőt illeti, ezt kell mondanunk: nem szabad, hogy az ember a gépek szolgája legyen, a teremtésben nem a gépek, hanem az ember kapta azt a jogot, hogy uralkodjék a földön. Nem lehet, hogy a technika gúzsba kösse a szellemet; hanem ellenkezőleg, a technika által teremtett nagyobb és szélesebb alkotási lehetőségek szárnyakat kell hogy adjanak az emberi léleknek az Istentől kapott feladatainak megoldásában. Hogy a költő szavaival éljünk: »Az egyén szabad: érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet.« Amilyen mértékben meg tudja közelíteni az emberiség ezt az állapotot, olyan mértékben remélhetjük, hogy mind jobban és jobban megvilágosodik mindnyájunk előtt a technika igazi feladata. Minden technikai alkotásnak legmélyebb értelme az egyes embernek másokért való feláldozásában van. A technika, a gépek a szolgálat krisztusi parancsaiból születtek, hogy könnyebbé tegyék az ember éleiét, hogy mind nagyobb és nagyobb mértékben szabadítsák fel az emberi izomerőt az élet fenntartásához szükséges javak előállításában és így végső eredményben enyhítsék Isten büntető parancsát: »Arcod verítékével egyed a te kenyeredet!«. Dr. Bukovszky Ferenc. Krisztusnak nem volt erszénye, se pénze, se földi birodalma; ezeket 0 a királyoknak és a fejedelmeknek adta. Eyyet azonban fenntartott mayának, ami eyyet len embernek se áll módjában, I. i. azt, hoyy Ö győzedelmeskedik a bán, a halál és az ördög és a pokol felett, és hoyy a halálból kimenti és megtartja azokat, akik Benne az Ige álfa! hisznek. Kincs ember a világon. aki meg tudná fizetni azt, amivel Isten minden egyes napon táplálja a madarakat. még a haszontalanokat is. Bizonyos, hogy csupán a verebek 1 évi élelme is többe kériit Istennek, mint amit a francia király minden kincséből és jövedelméből fedezni tudna. l)e hol vannak még a hollók, a varjak, a csízek és a többiek? Az embernek van oka arra, hogy a lest tápláléka miáit kétségbeessék ? Luther.
