Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-27 / 51. szám
1936. december 27. EVANGÉLIKUS ÉLET 387. oldal. veset tudunk. Pál ügyvéd lett Komárom megyében. Róm. kát. nőt, Sólom Rozinát vette feleségül- Ettől született r. kát. fia, Matkovich Tamás is ügyvéd lett és pedig Győrött. Hahnekampnak ez mondta el családjok történetét, de nem jól. Pálnak Komárom megyében Máté, Lukács és Bálint nevű fiai is születtek. Innen széledtek el a r. kát- Matkovichok. Tamásnak Horváth Anna volt a felesége, ki mint özvegy 1903-ban halt meg Győrött. A hitéhez hű maradt István fényes pályát futott. Kis János püspök Emlékezéseiben (171—173) három lapon át nagy szeretettel, költői szép szavakkal szól róla. Legkedvesebb barátjának és nagytehetségü jogtudósnak mondja. Tanársága idején (1793—96) Győrött még csak kezdő ügyvéd volt, gyorsan emelkedett s 1835-ben, mint már a hétszemélyes tábla bíráját választották meg kerületi felügyelőnek. A szé_p és nemes Zelenka Lidiét vette feleségül, aki Eötvös Károly szerint sokszor volt hivatalos Budán Mária Dorottya nádorasszony udvarában s ennek köszönhették, hogy a mezöszentgyörgyi nagy birtokper eldőlt és pedig az ö javokra. A birtokba való beköltözésükkor mondta volna állítólag Magyari Kossá Eszter, a peres ellenfél: »Nem halok meg, míg kegyelmedet, méltóságos uram, innen ki nem hordják.« Ez azonban nem teljesült be, mert Matkovichék .megmaradtak a birtokban, Mezöszentgyörgyön (Veszprém m.) vannak eltemetve. Csak később szegényedett el a család, főként a követválasztási költségek miatt. István fia, idősb Matkovich Tivadar és neje Sárközy Hermina mezöszentgyörgyi birtokosok voltak még a múlt század nyolcvanas éveiben is. Fiúk, ifjabb Tivadar veszprémi ügyvéd (f 1917) buzgó tagja volt ev. egyházának. Ennek fia, Matkovich László hírlapíró néhány év előtt Luther-ódát írt a Harangszóba s ma is tagja a veszprémi presbitériumnak. Ha voltak hitehagyók, volt r. kát. Matkovich is, ki hozzánk tért át. Áz 1835. évi györszemerei anyakönyvben olvassuk: »Nemes és nemzetes Matkovich Róza kisasszony hat heti oktatás után 1835-ben a r. kát. vallásról áttért az evang. vallásra és Matkovich István fiának, Gábornak élj egyeztetett.« A vőlegény M. István győrmegyei táblabírónak és Véssey Juditnak fia volt. Jelen volt a másik M. István is, a septemvir és kér. felügyelő nejével, Zelenka Lídiával és Tivadar és Ottila nevű gyermekeivel, továbbá M. Imre győri ügyvéd és szemerei felügyelő. M. Gábor és Róza fia, Gyula 1840-ben született és 1907- ben halt meg Győrött. Az evangélikusok is elhódítottak tehát egy menyasszonyt a r. kát. Matkovichoktól, de más módon, más eszközökkel. A három kis gyermek áttérítése szentképekkel és más édesgetésekkel, XIV. Lajos és a hugenották korára emlékeztet. Jellemző példa ez arra, hogy a Türelmi Rendelet s az 1791. évi vallástörvénv után is mily merészséggel űzték nálunk a térítéseket. ' D. Payr Sándor. Az egyházi sajtó. (Folytatás.) Az egyházi lapok jellegük szerint a következő csoportokba sorozhatok: vannak mindegyik egyházban egyházközségi célokat szolgáló lapok. A gyülekezeti lap csak a gyülekezet szükségét láthatja maga előtt. A megindulásnál rendszerint ez a helyzet s a kezdeti sikeren felbuzdulva, a szerkesztő túlméretezi újságja tartalmát s néhány hónapi munka után olyan el- ismertetést vindikáló igényekkel lép fel, mint egy világi lap éjszakai szerkesztősége. Megváltozik egyszerre a lap tartalma, gyülekezeti nevelő célja s lesz belőle egy gyökértelen kapkodást mutató újság, amelyik további életében lóg az egyház egyeteme és a gyülekezet között. Ezt a diagnózist lehet adni a hazai keresztyén sajtó válamennyi gyülekezeti lapjára. Az úgynevezett egyháztársadalmi lapok nagyobb földrajzi egységre rendezkednek be s ezért célkitűzéseikben egyetemes kívánalmakat látnak maguk előtt. Meg akarják magukat óvni a partikulárizmus kísértéseitől s nagyon gyakran talaj nélkülivé válnak. Kiadják kezükből a megjelenési hely tradíciójának természetes erőit s általánosan olyan nagyobb egységekben gondolkoznak, hogy a lap így megnyilatkozó szelleme örökösen elmélet, eszme és földöntúli légies marad. Természetesen nyilatkozik meg azután vele szemben: nem érdekel az újság, mert nem nekem szól, mondja az olvasó. A nagy lapok szerkesztői nagyúri emberkerülésükben is tudnak alkalmat találni arra, hogy tájékozódást szerezzenek arra nézve, hogy mi után érdeklődik a nagyközönség. Még rosszabb amaz egyházi lapok szerkesztőinek helyzete, akik kitűzött elvekre akarnak ránevelni olyan közönséget, amelynek egyelőre csak a tejnek eledele való s itt az a helyzet áll elő, hogy megjelenik ha- vonkint az újság, vannak előfizetők udvariasságból, de az újság felvágatlanul s borítékjában hever az előszoba posta asztalán. Az ilyen újságokkal szemben való közönyösség felekezetközi tünet. Aki őszintét és érdekeset akar hallani ebben a tekintetben, kérdezze ki a nagyvárosi ifjúságot arról, hogy mit tartanak szülei az egyházi újságokról? Arra is kell gondolnunk, hogy amit mi lelkészek érdekesnek s jól szerkesztettek találunk, nem egészen bizonyos az. A szerkesztőségek valahányszor lapot kapnak vissza azzal az átírással: címzett nem fogadta el, necsak olyan templomi hívőre gondoljanak, aki véletlenül egyszer megjelenik az Isten házában s megmosolyogja a papját s nemtetszését így nyílvánítja, hanem a visszaküldött példány átvételekor, ha nem anyagi okokról van szó, gondoljon arra, hogy az egyháznak a sajtón keresztül végzett misszionáló, vagy evangelizáló munkássága bizonyos tekintetben elhibázott. Ebben a tekintetben is tanulhatunk a nagy napilapoktól. Ott minden egyes ilyen esetben utánanyomoznak és személyes tapasztalatot szereznek a lemondás kérdésében. Az 50— 100.000 példányszámban megjelenő napilap lemondhat egy előfizetőről anyagi kockázat nélkül s mi, akik az írást jobban ismerjük, nem szüntetjük meg az okát annak, hogy egy olvasónk is el ne vesszen. A gyülekezeti lapok előfizetői tartózkodók kritikai megnyilatkozásokban: egyházunk egyháztársadalmi lapjainak elterjedettségéből és olvasottságából joggaJ lehet következtetni arra, hogy milyen magatartást tanúsít egyházunk egésze Isten és egyháza ügyeivel szemben. Valószínűen helyesem ítélem meg a helyzetet, amikor azt állítom, hogy egyházi szempontból az ilyen jellegű lapoknak legnagyobb a rendeltetése. A“ hetenkint megjelenő újságok lehetnek csak azok, amelyek az egyház érdekében fáradoznak. A havonként megjelenő s világnézetet irányító lapok ma jelentőség nélkül valók. Olyan események gyors forgatagában élünk s az egyháznak olyan sietve kell foglalkoznia minden történéssel, hogy az emberek véleményalkotásában senki őt meg ne előzhesse. Valamikor századokkal ezelőtt lehetséges volt az, hogy a szószéki e tekintetben is eleget tett az egyház ilyen kötelezettségének, ma a szószék ezt a kritikát csak a legritkább esetekben vállalhatja, de sajtójával erre viszont kötelezve van. Ilyen újságot csak Budapestről lehet szerkeszteni. Megfigyelhető az, hogy valamennyi hazai egyház így is rendezkedett be s éppen azért egyházunk jövőbeli programmja sem változhatik meg ebben a tekintetben. A tudományos, vagy lelkipásztori szolgálat útmutatására szolgáló folyóiratok majdnem azonos tartalommal és kérdésekkel foglalkoznak, méltóságteljesek, konzervatívok, tudományosak s az élettől bizonyos mértékben eltávolodottak. S ez nagyon jól is van így. Az ilyen újságok azok számára szerkesz- tetnek s azzal a témakörrel gazdagítják olvasóikat, amelyeknek megírása és olvasása egyaránt a világtól való elkülönült csend szolgálatára való. A magyar protestantizmus keresztmetszetét bizonyosan
