Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-27 / 51. szám
386. olclal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. december 27. dogságra, a szolgálatra, az odaadásra, a tűrésre, az elszenvedésre és a másokért való halálra, mint amely az örök élet kapuja. Ha egyszer fölismeri e világ, hogy Ö a Megtartója, akkor zengeni fog az égi halleluja: Dicsőség Istennek... Jézus születése folytonos. Vajha megszületnék bennem is, bennecT is, a fajok, felekezetek, irányok és csoportok fejeiben és tagjaiban s más nem szólna, nem beszélne, nem cselekednék soha, csak Ő. De hiszen akkor?... Akkor itt volna a Mennyország. Dús zik Lajos. Egyházunk múltjából. Lélekvadászat gyermekek között. A három Matkovich gyermek áttérése. XIV. Lajos a hugenották üldözésekor szabad kezet engedett gyóntatójának, La Chaise jezsuitának és kedvesének, Maintenon asszonynak, hogy a kiskorú gyermekeket is áttéríthetik. Játékszerrel, édességekkel csá- • bítgatták őket. Kimondták, hogy már hét éves korukban is áttérhetnek. És amely gyermek egy szentképet megcsókolt, azt már kész r. katolikusnak tekintették és elragadták szüleitől, hogy ök neveljék. Erre az álnok módszerre emlékeztet nálunk is három győri gyermek áttérítése a XVIII. század végén. Győr városának régi buzgó evang. polgárai voltak a Matkovichok, mint gazdag kereskedők és birtokosok. Nevük sokszor fordul elő az egyház jól- tevői és vezetői között. Matkovich Pál, a kőszegi kerületi tábla elnöke, egyik legkiválóbb »főinspektora« volt Dunántúlnak 1781—1823. És kerületi felügyelő volt ennek unokaöccse, Matkovich István is, a hétszemélyes tábla bírája 1835—47. Az utóbbiról Eötvös Károly is emlékezik. (Utazás a Balaton körül.) Az áttérített gyermekek az idősebb felügyelőnek unokaöccse és húgai, a fiatalabb felügyelőnek pedig testvérei voltak. Éz a közeli rokonság teszi az esetet oly feltűnővé, de atyáink, úgy látszik, kíméletből hallgattak róla. Hahnekamp György volt győri kanonok szól róluk elsőben »Magyar Konvertiták« című híres, de kevés hitelű könyvében (Bpest, 1900.). Matkovich Tamás r. kát. győri ügyvéd, az egyik áttértnek fia mondta el neki az áttérés történetét és adatokat talált a győri plébánia anyakönyvében is. Hahnekamp szerint Matkovich Imre és neje Torkos Erzsébet (szintén régi buzgó ev. családból) gazdag, de igen fukar gabonakereskedők voltak. Az anya korán elhalt és az apa még a szükséges ruházatot sem adta meg leányainak. Azért ezek, hogy pénzhez jussanak, a maguk által készített vásznat is eladták. Az apa, mikor ezt megtudta, igen kegyetlenül bánt a leányokkal, akik állítólag félelmükben menekültek az orsolyita zárdába. A nagyobbik lány, Zsófia itt csak később, az áttértek anyakönyve szerint 1791. okt. 30-án tért át a r. kát. egyházba. Somogyi Lipót kanonok, a későbbi szombathelyi püspök vette fel. A leány öccse is, Pál gyerek sokszor bejárt a zárdába nénjéhez, ahol igen szívesen fogadták, képekkel is megajándékozták. Az apa, amint a szentképeket meglátta, a fiút is nagyon megverte. Ezt meg a győri káptalan vette oltalmába s a r. kát. hitben ügyvédet nevelt belőle. Abfalter József győri plébános két éven át 100 és 108 forintot fizetett Zsófiáért a zárdának. így mondja Hahnekamp. Horváth Miklós egyházi pénztáros, volt győri levéltáros önzetlen nagy fáradsággal gyűjtötte össze és közölte velem a Matkovich családra vonatkozó adatokat (családfák, stb.). Ezek alapján ismertem meg e feltűnő áttérési esetet, megtaláltam az erre vonatkozó egyházi jegyzőkönyvet is, mely másként szól a Matkovich gyermekekről. A magyar protestánsok ugyanis 1793. és 1797. összeírták vallási sérelmeiket, hogy I. Ferenc király elé terjesszék. Dunántúl ezeket Karcsay Antal egyházasrádóci és Anda- házy Gáspár simontornyai ügyvédek írták össze s Matkovich Pál felügyelő és Nagy István püspök elnöklete alatt tárgyalták. A nyolc prot. szuperinten- dencia azután 1797. febr. 7-én közös egyetemes gyűlést tartott Pesten Ráday Gedeon gróf, ref. fö- gondnok elnöklete alatt, itt a sérelmek jegyzékét újból felolvasták és a király elé terjesztették. Ennek dunántúli részéből a 6-ik pontot idézem: Győrmegye ev. nemessége a várossal egyetemben előterjeszti, hogy a kát. Klérus a szülői fegyelem alól kitérni akaró gyermekeknek menedékhelyet ád. Amint jelentik, ez történt Matkovich Imre nemessel is, akinek három, még a 12-ik éven alúl levő gyermekét ilyen módon csábították el. Továbbá így történt a kisbaráti Vajda Istvánnal is, akinek fia szintén ilyen módon rázta le magáról az apai hatalmat.« A határozat az volt, hogy ez is a hasonló Bezeg és Gerhard- féle esethez csatoltassék. (Dtúli kér. jkv. 1797. 207. 1. Egyet, levéltár I. c- 13. 24. sz. Haán L. Egyet. gyűl. és felügy. 20. 1.) Karcsay és Andaházy dunántúli ügyvédek és tekintélyes egyháztagok bizonyára jól tudták, miként történt a térítés, különben nem merték volna iratukat a király elé terjeszteni. Nekik kell tehát hitelt adnunk, nem a kanonokkal száz év múlva beszélgető áttért családtagnak. És ezek jelentése szerint az apácák és a káptalanbeliek csalogatása vitte át a 12 éven alul levő három gyermeket a római egyházba. Zsófia és Pál mellett áttért Teréz is, ellenben az idősebb István és Zsuzsanna megmaradtak apjuk hitében. Ezekre bizonyára még az édesanyjok is vigyázott, a nagytehetségű Istvánt még az édesapja taníttatta ki és küldte a jogi pályára. Az anya halála után nemsokára, 1792-ben már az apa is elhalt. Ekkor nyertek szabadkezet a papi 'térítők az árvák felett. A győri rokonok nem voltak eléggé erélyesek a kiskorúak védelmében. Nagybátyjokat, Matkovich Pált hivatala kötötte le a távoli Kőszegen, testvérbátyjok, István pedig fiatal volt még, az iskolákat járta, csak 1795 körül tűnik fel, mint kezdő ügyvéd. Később, mint buzgó és kiváló egyházfelügyelőket eléggé bánthatta közeli rokonaiknak ez a hűtlensége. Úgy látszik, lekéstek arról, hogy kiszabadíthassák őket. Martinovics és társainak kivégzése, a sok elfogatás megfélemlítette a magyar társadalmat. Magasabb tisztviselők is hivatalukat vesztették. Egyes protestánsok a hatalmas klérussal szemben nem tudtak célt érni. T. Ferenc idejében a reakciónak újabb korszaka állott be a francia forradalom hatása alatt. A protestánsok pesti közös gyűlése sem igen remélhette vallási sérelmeik orvoslását. Hahnekamp szerint az apa áttért gyermekeit kitagadta az örökségből és minden vagyonát Istvánra akarta hagyni. De a város Abfalter József plébánost nevezte ki a r. kát. kiskorúak gyámjául s ez kelt a védelmükre. Pál fiút így a káptalan és a plébános iskoláztatta. Nem egyetlen eset az egyház történetében. Madách Imre dédapja is még buzgó evang. volt. De özvegye nagy szegénységben maradt s a költő nagyapja, Sándor, a hírneves ügyvéd Migazzi Kristóf váci püspök költségén végezte iskoláit. Ezért azután hitével fizetett, áttért. így lett a költő apja, idősb Imre s maga a költő is r. katolikus. Abfalter gyám a városi jegyzőkönyv szerint 1795- ben tiltakozott az apai háznak István és Zsuzsanna által szándékolt eladása ellen. Az 1800. évi jegyzőkönyv szerint pedig a r. kát. Pál és Teréz az anyjokról Torkos Terézről maradt házrészüket eladták bátyjoknak, az evang. Istvánnak s ugyanekkor Zsuzsanna testvérük is hozzájárult jussának átengedéséhez. ' Hahnekamp úgy mondja, hogy Pál engedvén bátyja hízelkedésének, az egész nagy vagyont végre is 2000 forintért engedte át Istvánnak. A vallásilag különvált testvérek sorsáról azután ke
