Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-27 / 51. szám
ív. évfolyam _______ 1936. december 27.___________________ 51. azám S zerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 1-335-92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH AZT ÁRSAD ALMI, KULTURÁLIS ÉS BELMISSZIÓI, EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő- Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ. TARTALOM : Duszik Lajos: Az örök karácsony. — D. Payr Sándor: Egyházunk múltjából. — Dr. H. Gaudy László : Az egyházi sajtó. — Dr. Bukovszky Ferenc: Technikai kultúra és vallás. — Miklós vitéz: A betlehemi úton. — Kósa Pál: Figyelő — Hirek. AZ OROK KARÁCSONY. Kint hideg, sáros-havas világ, bent melegség és fény. Kint. a zúzmarás, fagyos ágakról alászállingóznak a dércsomók, amint rájuk telepedig egy - egy varjú s hidegen, zor- donan megül, mint a hitetlenül átbandukolt élet végén a — halál. Az élet azonban örök dac, kihívás a halállal szemben. Hiába a tél zordon komorsága vagy a bágyadt napfényben meg-megcsil- lanó ravatali pompája, az élet bent van ilyenkor a zsupfedeles, vagy százablakos házakban. És bent a szívekben. Most érzi minden szív: mi az otthon? A biblia éppen egy otthontalan, útonjáró emberpár történetét helyezte a karácsonyi ünnep közepébe. Nincs otthonuk, de teremtenek maguknak. Betérnek a hideget lehelő szél elöl egy rozzant, pókhálós istállóba s oda, abba a nyomor és csend barlangjába berepül az angyalos, a csillagfényes, a .boldogságos Mennyország. Zengés-bongás támad, mintha bűbájos angyalének csendülne s azt ezer hárfa csoda-zenéje kísérné. Kint az álmos pásztorok megigézve bámulnak az égre, melyen mennyei seregek vonulnak a fényhídon és szól a földöntúli üzenet: »Ma született a Megtartó«. Ott bent a rozzant istállóban egy újszülött fiúcska parányi kis keze rózsállik a kölcsönkért rőzse-világításnál s az a kis kezecske a világ leghatalmasabb kezévé lett. Az a kéz összefogta az Eget a Földdel, Isten szívét az emberével, az örök igazság pallosát lehajlította s az irgalom és megengesztelődés nagy kézfogását előkészítette, ... az a kicsinyke kéz kivette a halál angyalának kezéből a félelmes sarlót, mellyel cédrust és tölgyet, ibolyát és fűszálat levagdalt és helyébe mécset adott, ... az a parányi kezecske a fékevesztett paripákként rohanó, vágtató történelmi erőket erkölcsi erőkké szelídítette. Az a kis gyermek, akinek sugárzó alakját évszázadok távlatának mélyén meglátta Jesajáh, az az otthontalan gyermek adott e világnak olyan célt, melyet évezredes életútján mindig látnia kell, mint sarkcsillagot a tenger éjszakájában kány- fcódó hajók kormányosai s ettől, vagy ehhez vesznek irányt' s ez a cél: béke a földön, dicsőség a magasságban. Béke. Olyan ez, mint az egészség: értékét csak akkor tudjuk, mikor elvesztettük. Itt kering a világunk felett a háború-rém madara s fekete árnyékába belefulladnak a gyárkémények és toronykeresztek, felliőkacolók és tova- ”olianó expresszek, minden ... Egész kultúránk, melyhez annyi drága elme és szív, annyi kincses fej és izmos kar hordta, hozta a követtéglát. Belehull az árnyékba az a gyönyörű palota, melynek homlokzatára rápingáltuk: »Huszadik Század«... Mi mégsem esünk kétségbe, ha ma, karácsony ünnepén a tagadás szelleme, mely örök sorsa szerint akkor bukik el, mikor győz, ma rámutat az egymástkereső csatahajók kinyújtózó ágyúcsöveire, a titkon, alattomban felfegyverzett »kultúrvilág« gáz és méreg-tartalékjaira és tankjaira. Nem, mi tudjuk, hogy Isten órája nem a mi kezünkben van s annak mutatója fölött nem a mi szemeink vigyáznak. Mi tudjuk, hogy a győzelem Jézus Krisztusé. Lehet, hogy irtózatos leckének fogja megtanulni a világ lelke, hogy Ő, egyedül Ö — a Megtartó, ő, aki tanít az igaz életből-
