Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-20 / 50. szám
1936. december 20. EVANGÉLIKUS ÉLET 381. oldal. az adventét megelőző estén méltó alkalmaztatást nyerne. Az áldott keret töredezik egyháziatlan keltezéseink során is. Mi szívesebben látnok a körleveleken a költségvetési évtől való eltérést. Mi szívesebben nyújtanánk be lelkészi jelentéseinket a közigazgatási év helyett az elmúlt egyházi évről. Mi illőknek látnánk egyházi lapjaink számjelzését, ha az első szám nem a januári, hanem az ádventi szám lenne. Ha a világ vásárai tudnak a szentek ünnepeihez igazodni, miért ne tudjanak az. Ur dolgai az ő egyházi esztendejéhez? ■>. Az egyházi munkáért. Ha amott töredezik a keret — itt elmondhatjuk — félelmetesen kezd kiépülni. Kis falusi gyülekezetben nem akad ember a sok elnökségre, titkárra és pénztárosra, bármenynyire akarnék is a Luther Szövetséget, a helyi Gyámintézetet, a Nőegyletet, Ifjúsági és Leányegyletet, a Diakonisszaegyletet, stb. megalakítani. Talán nem cselekszünk rosszul, ha nem lesz ezeknél keret, de folyik az egyházi munka és tudunk a szegényeinknek karácsonyt szerezni, a missziói egyesületnek némi támogatást, (melyet iskolás gyermekeink hordanak és gyűjtenek egybe a missziói felhívásra), a gyámintézetnek adományt és így tovább. Talán nem lesz elhibázott, ha filiás, szórványos gyülekezetünkben úgy végzünk minden »egyháztársadalmi« munkát, mint gyülekezeti, egyházi munkát; ha nem lesz keret, de lesznek munkások. Talán nem lesz elhibázott! Novak Elek. Hív az ifjúságunk! 1 asárnap a magyar rádió közvetítette a Zeneakadémiáról a Református Diákok Soli Deo Glória Szövetségének ünnepi estjét. Édes meglepetés és nagy öröm volt számunkra végighallgatni ezt a más/élórás vallomást. Mert ezt az ünnepélyt nem lehetett egyszerűen lepergő műsornak venni. Ki kellett ereznünk belőle a Krisztusról szétlő tanúvallomást! Megragadták az alkalmat és nem szégyenlették a rádió láthatatlan szárnyaira kötni üzenetüket: Ez az ifjúság újjászületett keresztyén ifjúság akar lenni, ezért az egész magyar ifjúságot a Krisztus kibontott zászlaja alá hívja, mert egyetlen mentsége van ma már csak a magyarnak: ha megjelenik földjén a homo re na tus, az újjászületett ember! Önkéntelenül is a XVI. század hangjára emlékeztet ez a hang. Akkor mertek ezt így belekiáltani az ínséges magyar leiekbe. Üdvözöljük református testvéreinket, hogy ifjúságukkal ennyire vannak. Ismerjük ifjúsági mozgalmuk ez év tavaszán megjelent történetét; tudjuk, mennyi akadállyal kellett megknzdcniök. Annál szebb, hogy idáig jutottak és ilyen hangot hallatnak ma már! Örömmel köszöntjük őket. további sikert kívánva. De ugyanakkor egy fájdalmas ön vádoló hangnak is fel kell ma törni a szívünkből. Hol vagyunk mi? Mikor tud megszólalni így az evangélikus ifjúság? Mikor sorakozunk mi is tudatosan és seregestül a Krisztus kibontott zászlaja alá? Vagy még mindig ráérünk? Egy percnyi vesztegetni való időnk sincs. Országosau meg kelf0szer ve zni az evangélikus egyházi ifjúsági munkát! Egységes és hozzáértő vezetésre van szükség ebben! Hogy akadályok vannak ? Az volna különös, ha nem volnának. Krisztus ügye mindig akadályokon. botránko- zásokon és leereszt vállalásokon át halad előre! S ezt. még akkor is vállalnunk kellene, ha ifjúságunk kézzel-!ábbal hadakoznék ez ellen. The nem így áll. Hív az ifjúságunk! Maga áll itt is. olt is elénk, hol alig hallatszó sóhajtásban, hol félve elejtett szavakban, hot mint a■ napokban Nyílt levélben: az egyházamé, a Krisztusé akarok lenni! Ki lesz felelős, ha mégis ragadozó farkasok zsákmánya lesznek? Különösképpen is az egyetemi ifjúságunk van abban a veszélyben. hogy kiszakad egésze ti az egyház valóságos közösségéből. Itt kellene valamit legelőször tenni. De általában: indítsunk országos egységes ifjúsági munkát! Necsak azért, mert az ifjúságé a jövő s így ifjúságunk lelkigondozásával egyházunk jövendőjét építjük. Rendben van. nem rút számítás ez a gondolkozás. De van ennél még egy fontosabb tétel is: ez az ifjúság a mienk, ránk bízatott, felelősséggel tartozunk érte, elhanyagolása le nem mosható foltot ejt rajtunk. Nemcsak a holnapért, de a máért is: vegyük szívünkre ifjúságunk hívását. És csak még egyet. Zsinatunk most iktatja, törvénybe a kötelező bel missziói munkát. Legyen egyik legelső pont, ahol ennek a törvénynek a végrehajtása a kezdetét veszi: az ifjúságunk! Scholz László Az egyházi könyvtárak fontossága. Nem a hivatalos egyházi könyvtárakról akarok itt szólni, hanem az egyháztagok részére felállítandó egyházi könyvtárak eszméjének fontosságát, cél- és okszerűségét szeretném megvilágítani. Különösen a kisvárosok és falvak nagy problémája ez, elsőrangú érdeke egyházunknak, s így olyan kérdés, mellyel foglalkozni, melyet megvalósítani mulaszthatatlan kötelességünk. Az irodalom az utóbbi évszázad alatt népszerűség tekintetében elérte a legmagasabb fokot. Az emberek olvasási kedve és vágya hihetetlen mértékben megnövekedett, amit a legjobban bizonyít a napisajtó nagyméretű elterjedése, valamint az olcsó kiadású s már nem is egészen ponyvaszerű könyvek elszaporodá
