Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-13 / 49. szám
372. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. december 13. félnek tudnia kell, hogy csak egy esküvő van s ha a béke kedvéért esetleg mégis kettős esküvőbe kényszerítik, jól vigyázzon, hogy a házassági tanúsítványt az evangélikus lelkészi hivatalnak adja át. Előfordul az is, hogy az evangélikus templomban megkötött házasság után, már a házasság ideje alatt a nem evangélikus fél papi tanácsra azt ajánlja, hogy mint házasfelek mégegyszer áldassák meg frigyüket. Nem is kell hangsúlyoznunk, hogy ez teljesen ellenkezik a keresztyén ember életfelfogásával, azonfelül abba a szégyenteljes látszatba viszi, mintha addigi házasélete törvénytelen és tisztességtelen lett volna. 5. Az evangélikus fél hasson oda, hogy a jegyesség alatt állandóan együtt vegyenek részt istentiszteleteinken. Ha mind a ketten evangélikusok, ezt még inkább meg kell tenni, hogy egymás hite által megerősödve készüljenek a házasságra; ha másvallású a jegyespár, ez a rendelkezés azért kötelező, hogy leendő élettársa az ő hitét is megismerje. 6. Amennyiben a nem evangélikus fél önként hajlandó egyházunk javára megegyezést adni, ezt mindkét család jelenlétében becsületes nyíltsággal beszéljék meg s úgy határozzák el, hogy emiatt a házaséletben később szemrehányás vagy viszály ne lehessen. 7. Az evangélikus fél önmagával és leendő élettársával szemben is érezze kötelességének, hogy amint hitbeli tisztasággal készül a házasságra, ugyanúgy testi tisztasággal készüljön fel arra s ezért vesse magát alá orvosi vizsgálatnak. 8. Az evangélikus fél leendő élettársával szemben feltételként anyagi követelést ne támasszon, mert a családi élet boldogsága nem ezen nyugszik, viszont jövendőjét ne kösse le olyan anyagi clkötelezésekre, melyek teljesítése később bizonytalan és terhes lehet. 9. ügy készüljön házasságára, hogy esküvője után új élet kezdődik. Olyan kötelességei lesznek hitvesével, gyermekeivel szemben, amelyek érdekében teljesen el kell szakadnia addigi élete tévedéseitől vagy könnyelműségeitől. Házassága tisztaságát, lelki békességét s az egymás iránti kitartó szeretetet így éri el. 10. Megkötendő házasságára végül úgy gondoljon, hogy azzal semmiképpen nem szakadhat. el egyházától. Sőt élje családi életét abban a meggyőződésben, hogy házasságát egyházához való hűsége, Isten igéjének hallgatása és megtartása, tehát komoly keresztyén élet teszi boldoggá, felbonthatatlanná és ' békéssé - gessé. Házasságkötése után is egyháza marad a leghívebb barátja, akihez minden lelki kérdésben bizalommal fordulhat s aki földi élete kérdésein felül az örökélet útjain tudja vezetgetni és bátorítani. Keresi az ember Istent mindenfelé; aki azonban Öt nem a Krisztusban keresi, nem találja meg sehol. \Luther. Az Erős vár fordítása. Egymásután jelennek meg Luther hatalmas dalának fordításai. Legutóbb Dómján Elek lendületes, magyaros, szépen folyó fordítása, majd Pazár Istváné, amely még folyamatosabb, egyöntetűbb és közvetlenebb. Ezeknek a fordításoknak még Tietorisz pompás fordításával szemben is vannak jó oldalai. így például elvetik azt a német-es képet, hogy az ördög »elnyeli« a világot. Van azonban Dómján fordításának sarkalatos hibája. Erről ö nem tehet. Annak idején. mikor a fordításra pályázatot hirdettek, magyarázó jegyzeteket adtak hozzá és ez a magyarázó) jegyzet azt mondja. hogy a versszak első négy sora jambikus, a rákövetkező három sor troeheus, azután megint jam- bus i sorok következnek. Ez tévedés. Az egész versszak trocheusi. Amit a magyarázó jegyzet jambusi sornak nézett. az trocheusi sor, elől egy »AuftakP-tal. Ami a német verselésben gyakori. Nálunk ritkább, de azért van néhány remek példája, így Petőfinek »Szeptember végém című kőidéin énye. Ennek az állításomnak bizonyítására elég, ha arra hivatkozom, hogy a német szöveg minden sora egyszótagú szóval kezdődik, mert az »Auftakt« természete így kívánja. Petőfi versében is az egytagú szók vezetnek a sor elején. Ha tehát tovább folyik a fordító munka, ezt nem szabad elfelejteni. Még vannak tisztázásra váró kérdések. Legelőször is az ének első sora. Arról nem is kell vitatkozni, hogy az általánosan használt sor magyartalan. »H mi Istenünk«, ezt nem mondja a magyar ember. Ha már a főnéven van a birtokos rag, nem tesz még elébe birtokos névmást. De ezzel szemben áll a hagyomány, aminek nagy a súlya. Azért nézetem szerint ezt az első sort nem kell megváltoztatni, bár így magyarosabb volna: Az Isten nékünk sziklavár. Nem szabad elfelejteni, hogy a 16. század egyházi énekei a népdalból teremtették meg az egyházi dalt. Németországban a németből, Franciaországban a franciából. Luther éneke is komoly, mélyen lírai népdal forma és egészen bizonyosan nem gondolt dogmatikai megállapításokra, mikor megírta. De mert a lelke tele volt a vallási vitáik kérdéseivel, azt, amit legsarkalatosabbnak vélt, önkénytelenül is ki- jezte dalában. Szíve szólt és a naiv szív egyszerű nyelvén kell szólni annak, aki nekünk el akarja mondani, amit Luther érzett. Ebben Pazár fordítását látom a legsikerültebbnek. Az egyes versek fordításában helyes, hogy áltáléiban elmaradt a Zebaot. A magyar evan- gélikusság inkább hajlik az új, mint az Ószövetség felé. Az Ószövetség harcos Istene helyett, inkább a név tartalmát adják. A harmadik versszak befejező sorában
