Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-12-13 / 49. szám

1936. december 13.

EVANGÉLIKUS ÉLET

371. oldal.

vünk, amelyből kedvvel énekelhetünk«. Pedig a báró úr nem osztogatta könnyen az elismerést. Csengey Gusztáv az egyetemes bizottságban azt indítványozta, hogy a dunántúlit fogadják el egyetemes énekeskönyvnek és Sztehlo Gerő helyeselte. Maga Dunántúl ezt Tranosciusra való tekintettel nem kívánta. Én is sokféle munkáim között azért adok hálát Istennek legforróbban, hogy énekéskönyvünk szerkesztésében résztvehettem, mert ezzel gyakorlati téren közvetlenül tehettem szolgálatot szeretett egyházamnak. Ez a könyv a szívemhez nőtt és Gyurátz is szerette.

Restelem, hogy a magam ügyvédjének kell lennem. De senki más az erős vádakra nem felölt. Pedig tudom, hogy sokan helytelenítették. Mindenki a hibáról beszél, az értékéről senki. A divatba jött becsmérlésekkel szemben szinte bátorság kellett hozzá, hogy Hamar Gyula igazgató, tanügyi főtanácsos elismeréssel emlékezett meg énekeskönyvünk jubileumáról. D. Kapi Béla püspök is Évi Jelentésében a könyv jubileumáról szólva, felsorolja az ellene emelt vádakat és meri állítani: »Az énekeskönyv sokféle hiányossága ellenére ma is képvisel egyházi és egyházköltészeti értékeket.« Bizony azt is meg lehet állapítani, hogy 25 év alatt ennél jobb nem készült és a 145 pályázó között az Erős vár dunántúli fordításánál jobbat nem találtak. Bartos Pál, a szarvasi énekeskönyv szerkesztője, akinek e téren bö tapasztalata van, a dunántúliból 411 éneket (tehát több, mint a kétharmadát) tartotta a felvételre érdemesnek. És ő mondta: »Kár az új dunántúli énekeskönyv anyagát minduntalan súlyos bírálattal illetnünk, amikor annak értékmagasságával már csak azért is meg lehetünk elégedve, mert ennek az énekeskönyvnek a szintjénél feljebb vinni énekeink nagy részét nem tudjuk«.

A könyv gyengéit, hibáit én is jól ismerem. D. Kapi Béla püspök már 4—5 év előtt kérdezett meg, nem volna-e jó a könyvet átnézni és javított kiadásban közrebocsátani. Igennel válaszoltam s nyomban négyoldalas levélben közöltem észrevételeimet. De oly goromba és igazságtalan elbánást, mint amilyent d Keresztyén Igazság cikkírója tanúsított, soha sem érdemelt. D. Kapi püspök Függelékkel fogja a könyv hiányait pótolni.

Válaszomat az egyes súlyosabb vádakra legyen szabad a jövő számban közölnöm.

Már szinte a hivatalos stílusba is belekerültek az énekeskönyvünket becsmérlő jelzők. A győri esp. lelkészi értekezlet 1935. márc. 13. ülésén megütközését fejezte ki és jegyzőkönyvileg kifogásolta azt a hangot, amelyen a MELL leírta a használatban levő énekeskönyvröl emlékezik. »Csak szövegkönyveink vannak több-kevesebb formátlansággal s ékes és éktelen rímekkel, stb.«

Vető Lajos dr. is a Lelkipásztorban állítja, hogy énekeink akadályozzák a vallásos élmény létrejöttét. »A tótoknak, németeknek megvan a maguk gyönyörű, gazdag énekeskönyve. A legjobb magyar énekeskönyv, a dunántúli is tele van olyan énekekkel, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a válláslé- lektani követelményekkel. A racionalizmus, pietizmus vagy a korlátolt orthodoxia termékeiből áll. Alig van énekünk, melyet egy mai közepes műveltségű ember elejétől végig idegenkedés nélkül tudna elolvasni. Idejemúlt kifejezései fejtörést okoznak. A legtöbb éneken érzik a dilettantizmus és a fordítás szaga, a mondvacsinált költöiség és az elavultság.« Ennyi idézet elég. A tót és a német mind jó poéta, a magyar Sztáraytól kezdve Aáchs Mihály, Kis János, Székács, Torkos, Csengey és Sántháig mind rossz, elavult. Nem volt vallásos élményük. Igazán csoda, hogy ilyen rossz könyvben mégis talált Vető dr. énekverset, mely »nagyszerűen összefoglalja a vallásos alaptapasztalás értelmi s érzelmi oldalát.« Schulek Tibor pedig a Kér. Igazság cikkében éppen ezt a népünknek oly kedves éneket (Isten felséges adománya) találta a racionalizmus legvétkesebb termékének. i

Ifjabb Jánossy Lajos dr. liturgikai tanulmányában (170. 1.) röviden végez könyvünkkel: »Természetesen az 1911-ben megjelent Keresztyén énekeskönyv is a magyar liturgikus élet teljes pusztulását mutatja.« Sajnos, 25 év előtt még nem tudtuk, hogy az egyetemes gyűlés majd a rövidebb vagy hosszabb liturgiát teszi-e kötelezővé és graduate, halleluja, pszalmódia, vagy litánia kell-e majd több a magyarnak.

Paulik János is, a készülő szarvasi énekeskönyvet bírálva, inkább a dunántúlit támadja. Kevesli a Tra- nosciusból átvett dallamot. Kapi Gyula igazgató Kirchner Eleket és engem egy külön délutánra hívott magához s a Gaál Mihály és Paulik János által ajánlott tót dallamokat harmóniumon eljátszván, amit zeneileg szépnek és történeti becsűnek találtunk, azt átvettük. Van is Tranosciustól a tótból átvett elég dallam és szöveg. A magyar énekkincsekböl Tra- noscius csak egyetlen egyet tartott méltónak, hogy tótra fordítsa. (Vietorisznál 913. sz.) f Folytatjuk.) ' D. Paijr Sándor.

A jegyesek kötelességei.

Szemelvény Dr. H. Gaudy László: »Házassági káté« című művéből.

1. A házasságkötés előtt álló evangélikus férfi vagy nő először lelkészét keresse fel, aki megadja néki az útmutatásokat és segítségére van egyházi és állampolgári kérdéseik tisztázásában. Ez a kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha az esketésről már eleve úgy döntött, hogy azt nem az evangélikus templomban köti meg.

2. A lelkésznél való jelentkezés után a jegyesek az anyakönyvi hivatalt keresik fel. Az anyakönyvi hivatal a bemutatott okmányok alapján feljegyzi neveiket s adataikat, az illetékes lelkészi hivatalhoz utasítja őket, de arra is figyelmezteti a házasulandókat, amennyiben vegyes vallásúak, hogy a házasság megkötése előtt joguk van egyességet kötni bármelyik egyház javára. Nem szabad azonban az anyakönyvvezetőnek a jegyespárt egyik egyház javára sem befolyásolni vagy tanácsot adni. Ezt mi nem is kérjük az anyakönyvve- zetőtől akkor sem, ha az evangélikus, — de a katolikus egyház javára szóló befolyásolást sem hallgathatjuk meg, mert az is éppen úgy jogtalan.

3. A hivatalos bejegyzés után, vegyes házasság esetén, rendszerint megkezdődik vagy a menyasszony, vagy a vőlegény családja részéről a rábeszélés, hogy adjon reverzálist a katolikus egyház javára. Jól jegyezze meg az evangélikus fél, hogy ezzel konfirmációi hűségfogadalmát megszegi. gyávaságot és gyengeséget tanúsít, Krisztus tiszta evangéliumának egyházát elárulja és megkárosítja, családi élete és születendő gyermekei békességét veszélyezteti. Ebben a szorongatott helyzetben hithűség a kötelessége és alkudozás nélküli határozottság.

4. Ha nem sikerül az evangélikus házasfelet eltártorítani hithűségétől, akkor bizonyosan azt a tanácsot kapja, hogy mindkét fél templomában esküdjenek meg. Az evangélikus