Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-11-29 / 47. szám

IV. évfolyam 1936. november 29. _______________47. szám I' \ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 1-335-92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH ÁZT ÁRSAD ALMI, KULTURÁLIS ÉS BELMISSZIÓI, EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő- Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ. TARTALOM: Az új liturgia életbeléptetése. — A zsinat törvényalkotó munkája. — Marcsek János: Zsinati lépek. — Dr. Berzsenyi Jenő: Miről van szó? — Dr. Pazár Zoltán: Néhány megjegyzés az egyházi törvény­kezésről szóló javaslathoz. — Figyelő. — Mórocz Sándor: Miért nem ünnepelhetik a katolikusok október 31-ét? AZ UJ LITURGIA ÉLETBELÉPTETÉSE. Az Ür nevével köszöntjük az olvasót! Magyar evangélikus egyházunk négy kerületének egyházközségei és egyházmegyéi éveken át foglal­koztak az istentisztelet kérdésével. A kérdésnek két oldala van: az egyik az, hogy hogyan lehetne a ma­gyarhoni evangélikus egyházban az istentiszteletet egyformává tenni; a másik az, hogyan lehetne meg­találni egyházunk régi sajátos istentiszteletéhez az elveszített és elfelejtett utat? Az istentiszteletnek az a sokfélesége, amely egy­házunkban idők folyamán uralkodóvá lett, a hittest­vérek szemében bántó és zavaró, a máshitűek előtt pedig érthetetlen. Ezt a visszásságot meg kell szün­tetni. Legalább is azt kell elérnünk, hogy az azonos nyelven tartott istentisztelet rendje mindenütt azonos legyen, hogy aki az ország bármelyik részéből az egyház bármelyik más vidéken lévő templomába megy, otthonosan érezze magát és a már megszokott módon osztozzék az istentiszteletben. Evangélikus egyházunknak maga a nagy refor­mátor, Dr. Luther Márton készítette el a liturgiát. Igazában erre kellene visszatérnünk. Apáink azért szoktak el ettől a rendtől, mert mikor az ellenrefor­máció szomorú korában elszedték templomainkat és sokszor csak magánházakban tudtak buzgólkodni, le­hetetlen volt a teljes liturgiát, vagyis az eredeti lutheri istentiszteleti rendet megtartaniok. Oltárt szol­gálatot oltár nélkül nem lehetett végezni. Ehhez já­rult a református testvérekkel való együttes élet is, minek hatása alatt a sajátos evangélikus istentiszteleti formák lassanként elsorvadtak. Minden egyes vallási közösség külön történeti élet gyümölcse és hordozója. Amint a nemzeteknek, ugyanúgy az egyházaknak is megvannak a maguk sajátosságai. Az evangélikus egyház egyik sajátos­sága az oltári szolgálat, amely mint két kar öleli át az istentisztelet középpontjában álló istenigét és annak hirdetését. Ezt a kettős oltári szolgálatot meg kell tartanunk és ki kell építenünk. A kiépítés pedig nem felejtkézhetik el egyházunk ama sarkalatos kö­vetelményéről, hogy az istentisztelet folyamán az egész gyülekezet állandóan tevékeny részt vesz és a lelkésszel állandó kölcsönhatásban marad. Luther eredeti liturgiájában ezt a kölcsönhatást a kórus biztosítja. Mi a kórus szerepét egészen a gyülekezetre ruházzuk át. A hívők közvetlen együttműködése így teljes egészében megmarad és állandósul. Érvényesül tehát az az egyedül helyes evangéiiomi álláspont, hogy a lelkész és a gyülekezet együttesen végzi az Istent megillető szolgálatot. Az eredeti lutheri liturgiában az istentisztelet menete fokról-fokra emelkedik a nyomasztó bünbá- nattól a megnyugtató lelki megbékélésig. Uj litur­giánk is ezen az úton jár. Az eredeti lutheri litur­giának minden lényeges alkotórészét megtartja. A hívek részvételét azonban énekversek éneklésével biz­tosítja. Meggyőződésünk, hogy az új liturgia ebben a formában könnyebben férkőzik híveink leikéhez. Gyökeresebb változtatást egyelőre nem tartottunk kívánatosnak. Az előhaladás lépésekkel történik. Az eredeti lutheri liturgia visszaveieiere meg nincs itt az idő. Későbbi nemzedékek hivatása és kötelessége lesz visszatérni evangélikus egyházunk eredeti li­turgiájára. De ez is nagy és áldott lépés a mai szomorú álla­pothoz mérten. Istennek hála, hogy idáig jutottunk és hogy egyelőre legalább a magyarnyelvű egyház- községek istentiszteleti rendjét egy tormásíthatjuk. Mert örömmel állapítjuk meg, hogy a magyarhoni evangélikus lelkészek egyesülete egyhangú határo­zattal helyeselte és fogadta az új liturgiát. A négy egyházkerület egyöntetű helyeslése alapján egyetemes közgyűlésünk is jónak és üdvösnek mondotta az új liturgia bevezetését és felkérte a püspöki kart, hogy még egyszer átvizsgálva az új rendet, tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy az az általuk véglegesnek megállapított formában mindenütt kö­telezően bevezettessék. A püspöki kar ezért a végleges formában meg­állapított új istentiszteleti rendet kötelező használatra a magyarhoni evangélikus egyház magyarnyelvű isten­tisztelete számára ezennel kiadja és annak kötelező használatát ez év ádventjétől kezdve elrendeli. Egyházunk híveit szeretettel és bizalommal kér­jük, hogy az új istentiszteleti rendet fogadják örömmel és használják épüléssel egyházunk javára és Isten szent nevének dicséretére. Az Isten kegyelmének és megtartó atyai szeretetének pedig egész gazdagsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom