Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-29 / 47. szám
354. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. november 29. nyugodjék meg egyházunk hívein, jóakaratú munkásain és minden építő munkáján. Ámen. Az Ür kegyelme mindnyájatokkal! A négy egyházkerület együttes akaratából és nevében: Az ür 1936. esztendején a reformáció hetében. D. Geduly Henrik s. k. a tiszai egyházkerület püspöke. D. Raffay Sándor s. k. a bányai egyházkerület püspöke. D. Kapi Béla s. k. a dunántúli egyházkerület püspöke. D. Kovács Sándor s. k. a dunáninneni egyházkerület püspöke. A zsinat törvényalkotó munkája. A zsinat lapunk előző számában adott tudósítását követő időben folytatta és befejezte a tanügyi törvényjavaslat tárgyalását, azután Hanzmann Károly bizottsági előadó általánosságban bevezető beszéde után áttért a háztartási részre. Az egyházi alkotmány háztartási részének kiegészítése és módosítása a VI. t.c.-ben történik, melyet a zsinat nov. 20—21-én tárgyalt. Az új törvények közül nevezetesek az egyházi jellegű alapítványok ellenőrzésére szervezett bizottság és az egyházi adózás rendszerének megállapítása, mely személyi adóból és az állami egyenes adó alapján fizetett százalékos adóból áll. Legnagyobb vita a 13. §-nál volt. E szakasz a százalékos egyházi adót állapítja meg s a javaslat szerint különbséget kellett volna tenni az anyaegyházközségben lakó, másfelől a máshol lakó úgynevezett külbirtokos és végül a szórványokban lakó hívek és külbirtokosok között. A zsinat többsége az egyházhíveknek mindenütt egyforma százalékos adóztatása mellett foglalt állást. Nagy hatást tett Mihály Sándor veszprémi egyházmegyei felügyelő, zsinati képviselő példaadó felszólalása. Kijelentette azt, hogy ő, aki két egyházközségben is külbirtokos- nak számít, és eddig a százalékos adó 50, illetve 25 százalékával volt csupán megróható, a külbirtoko- soknak is 100%-kai való megadóztatását kívánja. Mert ha az országban különböző helyeken fekvő birtokai után az állam egyformán adóztatja és a kultúr terheket egyformán kell mindenütt viselni, éppen egyházával szemben kötelességének érzi az ugyanilyen teher vállalását és teljesítését. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Rupprecht Antal, a soproni alsó egyházmegye felügyelője is. Az eredeti javaslat mellett szólalt fel Dr. Rásó Lajos, Csatáry Elek, szent- mártoni Radó Lajos, Szalay István, br. Prónay György és Sárkány Béla. Utóbbi külön javaslatot tett, hogy mindenütt 75%-os legyen a külbirtokosok és szórványhívek adója. -A teljes adóztatás mellett szóltak még: Dr. Benczúr Vilmos, Szeberényi Lajos, Dr. Deák János, Kemény Lajos, Kovács Andor. Végül a zsinat a külbirtokosok adóztatását 36 szavazattal 17 ellenében, a szórványhelyen lakó egyháztagok teljes százalékos adóját pedig 29 szavazattal 16 ellenében fogadta el. A 22. §. az egyházi közalap jövedelméről intézkedik s az ú. n. közalapi járulék felemelésével lehetővé teszi szórványgondozási alap létesítését. D. Geduly Henrik püspök javaslata alapján kimondotta a zsinat, hogy a közalap jövedelmét egyenlő arányban a meglévő missziói egyházközségek támogatására, a szervezendő missziói egyházközségek segélyezésére, a missziókban templomok és imaházak építésére, végül közalapi tőke létesítésére kell felhasználni. Ez a törvény a szórványok gondozása és szervezése nagyjelentőségű ügyében igen nagy fejlődést jelent. A háztartási rész befejezése után a zsinat kétheti szünetet kapott és a törvénykezési rész tárgyalását december 7-én délután 4 órakor kezdi meg. Zsinati képek. A reverzális-ügy. A magyar közélet észre sem vette volna, hogy egyházunk törvényhozó testületé ülésezik, ha el nem hangzott volna ott egyik gerinces világi vezetőnk ajkairól egy felszólalás, amelyben lelki értelemben a középkori inkvizicióra emlékeztetőnek nyilvánította azt az erőszakoskodást, amelyet a római katolikus körök és egyének tanúsítanak a reverzális-hajhászás terén. Nagy hiánya lett volna a zsinatunknak, ha ez a felszólalás el nem hangzott volna. Ez mutatott rá igazában arra, mi is alapjában véve a róm). kát. álláspont ebben az ügyben. Előre kell bocsátanunk, hogy mi nem ellenezhetjük a reverzáliskötést, mert ez ma törvényes lehetőség s ebből kifolyólag elismerjük a szülőknek azt a jogát, hogy megegyezést létesítsenek születendő gyermekeik vallására vonatkozólag. Mi is örömmel fogadjuk a reverzálist, amely kényszerítő hatások nélkül jön létre, nem szabad azonban elhallgatnunk, hogy róm. kát. részről szégyenletes megítélések és állítások hangzanak el ezen a területen. A reverzális ilyen módjai gyökeres ellentétben állanak a Krisztus tanításával. Erre nyíltan rá kell mutatnunk. Azt sem hallgathatjuk el, hogy itt a magyar állam kormányait is súlyos felelősség terheli, mert hallgatagon tűrték, hogy az állam területén olyan kívülről behozott házassági jog érvényesüljön, amely nagyon alkalmas arra, hogy bomlasztó hatással legyen a vegyes vallású állampolgárok családi életére és tönkretegye annak kívánatos belső és külső békességét. A két protestáns egyház különböző fokú gyűlései sokszor rámutattak arra az illetékes tényezőkhöz küldött felirataikban és nyilvános határozataikban, hogy az ország nyugalmát és a felekezeti nagyon szükséges békét rombolja szét a pápai törvénykönyv némely rendelkezése. Hiábavaló volt minden. Ez az ügy régen érik a kirobbanásra. A zsinati megnyilvánulás is ilyen robbanás volt. Jó volna, ha a róm. kát. egyház belátná az itt történt jóindulatú felszólalásból, hogy a vegyes házasságok megítélésében nem keresztyéni, de belátná a magyar állam kormányzata is, hogy kötelessége őrködni a vegyes házasságokban élő hűséges polgárai családi életének állami törvényekkel biztosított nyugalma felett. Szeretnénk a róm. kát. egyháztól krisztusi elbánást, a magyar államtól a törvényei felett való éber őrködést. Ha ez a kettő észrevehető volna, akkor nem idézett volna ilyen vihart elő a bátor és időszerű felszólalás. Nagyon jellemzőnek tartjuk annak a megállapítását, hogy a felajánlott bizonyítékok előhozását egyáltalán nem kívánják a tiltakozó határozatok, s ez magában is igazolja, hogy ott is elismerik az elhangzott vádak alaposságát, ahol lármát csapnak miatta. Felekezeti béke csúpán egymás megbecsülésén alapulhat. A túloldalon azonban ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Hát így csak hitünk és igazságaink elárulása árán volna lehetséges a béke és az is csupán álbéke volna. Mi mindég készen voltunk a tiszta keresztyéni szereteten alapuló és egymást és egymás igazságait elismerő és megbecsülő igazi békességre. Nem rajtunk múlott ennek a sajnálatos nélkülözése. A presbitériumok. Az új egyházkormányzatban új szervezettel találkozunk a felsőbb fokozatokon; a presbitériumokkal. Eddig csak az egyházközségben ismertük, most már lesz ilyen az egyházmegyén, egyházkerületen és az egyetemes egyházi fokon is. Nem ment könnyen ez az újítás, mert néhány szótöbbséggel vált belőle törvény. Sokan védelmezték az eddigi, felsőbb fokú közgyűléseket. Azok is megmaradnak, de az adminisztráció gyorsabb vitele és az elintézésre váró ügyek
