Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-22 / 46. szám
348. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. november 22. rium azonban csak döntvényezési jelleggel bír majd1, de nem lesz fellebbezési fóruma az alsóbb fokú presbitériumoknak. A liturgia megállapításának jogát továbbra is a püspök hatáskörében hagyta. Ezután a zsinatra vonatkozó törvényszakaszok következtek, melyek során kimondotta a zsinat, hogy az eddigi tagokon kívül az egyházkerületek és az egyházegyetem is választ majd zsinati tagokat. Az alkotmányozó rész letárgyalása után a zsinat elfogadta a III. törvénycikket a honvédséghez tartozó egyháztagok lelki gondozásáról. Ezt a szakaszt, valamint a II. törvénycikk befejező részét a váratlanul megbetegedett Dr. Mikler Károly zsinati előadó helyett Dr. Polner Ödön előadói munkájában tárgyalta a zsinat. Ezután a zsinat az egyház iskoláiról szóló törvénycikk tárgyalását kezdette meg, mely lapunk zártakor még folyik. A javaslat előadója Dr. Bánkúti Dezső. Az eddig elfogadott törvények közül kiemeljük a következőket: Az evangélikus egyház mindennemű nevelőintézetet és iskolát felállíthat, az egyház nevére alapított mindennemű alsó-, közép- és felsőfokú iskolákat fenntartja, fejleszti, szervezi s ügyeiket fokozatos önkormányzati testületéi által intézi. Az egyház bármelyik önkormányzati testületé, bárminemű és fokú nevelőitézetét vagy iskoláját, csak fenyegető anyagi romlásának elhárítása érdekében adhatja át a községnek, az államnak vagy más evangélikus intézménynek. A tanítók és tanárok magán- és családi életéről szóló szakaszok azonosak a lelkészekre vonatkozólag hozott szakaszokkal. Eszerint a tanítóknak és tanároknak nemcsak példát mutató életet kell élniök, hanem kerülniük kell minden olyan ténykedést, amely az egyház szellemével ellentétben áll és annak tekintélyét csorbítaná. Politikai pártküzdelmek tüntetéseitől tartózkodniok kell. Házasságot csak megfelelő műveltségű és feddhetetlen életű evangélikus vagy református féllel köthetnek. A házasság megkötése előtt egy hónappal éppen úgy, mint a lelkészeknek, az esperes útján, illetve a püspöktől engedélyt kell kérniök. A tanítók és fanárok javadalmazása a velük hasonló minőségű és szolgálati idejű állami tanítók és tanárok javadalmazásával azonos, le nem szállítható és ugyanaz; a cím és rang illeti meg őket. A zsinaton való elnöklés nehéz munkáját Dr. báró Radvánszky Albert, Dr. Sztranyavszky! Sándor, Mesterházy Ernő, D. Geduly Henrik és D. Kapi Béla elnökök egymást váltogatva végzik. A halál teológiája. (Gondolatok halottak vasárnapján.) Az az egyszerű, látszólag mellékes, tény is, hogy manapság a halottak nevét inkább gyászkeretbe foglaljuk, semmint a temetői kereszt jelével szignálnék, arra utal, hogy a halált sokkal inkább antropológiája, mint teológiája szerint látjuk és érezzük. Úgy írunk, beszélünk, sőt gyakran prédikálunk is. a halálról, hogy annak csak emberi vonatkozásait: a gyászt, a veszteséget, a fájdalmat vesszük tekintetbe. Emberileg tekintjük a halált és hatotta inkát, annak kihatásait és azoknak sorsát. Ez éppen röviden a halál antropológiája, melynek közvetlenül adódó természetes voltát senki sem tagadhatja. Ezzel szemben viszont az a kérdés, miért némul el a halállal kapcsolatosan mind gyakrabban a hitnek beszéde? Miért vész ki és sekélyesedik el az, ami még a halál teológiájából a hívő lelkek reménységében él? A viszontlátás vigasztalása, a szenvedésmentes másvilági élet: hiszen csak foszlányok az új élet reménységéből, melyekkel dübörgő koporsói hantok mellett áttörni véljük a halál antropológiáját. Egy új reformációra van szükség ezen a területen. Aranydíszítéses érckoporsók, fekete temetési alkalmi ruhák ezüstös csillogásán túlmenően szólaljon meg újra közöttünk Istennek szava a halálról. Nézzük a halált Istennek szemével is, ne csak az emberével. Engedjük rávetődni az evangélium fényét a halál koporsóira, hogy annak sugarai visszaverődjenek a gyászolókra és minden egyes sugárból elénk vetődjék Istennek beszéde a halálról, az elhunytról, a gyászolóról. Az éppen a halál teológiája, hogy felülről, Istennek szemével nézek a halálra. Ennek első feltétele az, hogy imádságos élettel kapcsolódjam Istenhez. Teljesen az Ő oldalán találtassam. Elfogadjam minden hozzátétel nélkül azt, amit Ő igéjében elém tár a halálra nézve. Itt tehát nincs helye alkalmi kíváncsiságnak, innét a hitetlen lelkek eleve kizáratnak. Isten fényében látunk világosságot. Minden más fény, amelyet az ember akár a képzelet, akár a »tapasztalat«, de akár még a tudomány nevében gyújt is meg, itt, a halál falán megtörik és visszaverődik. Egy-egy ilyen visszatévedt emberi fénysugár, gondolat talán sokat, nagyot mondhat, de mégis csak sötétben való üres tapogatódzás. A halál falán megtörik minden emberi kísérlet. A teremtéssel adott olyan rendje ez Istennek, melyet emberi akarat hasztalan ostromol. A lélekhalhatat- lanság lidércfénye éppen úgy szertefoszlik itt, mint akárcsak a »kopogtató asztalok« világában divatos hideg fények. Minden emberi lámpás, merítsék olaját bárhonnét, a jánosbogarak fényével egyenlő, ha velük a halál kérdésében keresünk világosságot. A halált mi csak átérezhetjük emberi vonatkozásaiban, de világosságot egyedül Istennek igéje adhat, Az Isten igéjét olvasó ember számára világossá válik az, hogy a halál mindenek előtt az életnek visszavevése Isten részéről. — Nem azért, mert bűnösök, nagyon bűnösök lettünk. Isten minden bűn hiánya ellenére is visszavenné az életet, mert ez az Ő teremtési rendje. De visszaveszi azért is, mert bűnösök lettünk. A halál kizárólagosan Istennek kezébe való jutás. Míg élek, elrejtett dolog az, hogy életem Isten kezében van. A halál lerántja a leplet rólam és mindenestül Isten uralma és hatalma alá helyez. Amit eddig elrejtetten, hitben tudtam Istenről, hogy Ő az én Uram kizárólagosan, azt. a halálban összetörve nyilvánvalóan »átélem«, »elszenvedem«. Azáltal mutatja meg rajtam isteni hatalmát és kizárólagos uralmát, hogy egészen, azaz testestül-lelkestül összetör, megsemmisít. Ha csak testemet porlasztaná el, azt gondolnám: elvett tőlem valamit, ami kellett, hogy a földön élhessek. Nem ígj van,
