Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-22 / 46. szám
1936. november 22. EVANGÉLIKUS ÉLET 347. oldal felel, nemcsak jog, hanem kötelesség is. Luther Márton példája az evangélikusokat nem arra tanította, hogy véleményüket gyáva módon rejtegessék, hanem arra, hogy azt minden körülmények között, akkor is, ha bármilyen eshetőséggel állunk szemben, hitünknek megfelelően nyilvánítsuk, az igazság erejével megerősítve. Nem szorul magyarázatra, hogy akkor, amikor én az inkvizíció eszközeinek a mai időkben való érvényesüléséről beszéltem, akkor nem az inkvizíció testi, hanem lelki eszközeire gondoltam. Ezt a megállapítást pedig a reverzálisok kérdésével kapcsolatban fenntartom és ha rákényszerítenek, bizonyítani fogom. Végül csak ennyit: Magyarországon még nem tartunk ott, hogy a magyar közéletben való szereplésre az adjon jogcímet, hogy valaki meggyőződését, hitét és azzal szembeni kötelességét megtagadja. Ha ez lenne az előfeltétele, bármely pillanatban hajlandó vagyok lelépni a közélet színpadáról. D. Geduly Henrik püspök egyhangú helyeslés közben jelentette ki, hogy az enunciációt olyannak tekinti, amelynek minden szavával és konzekvenciájával a zsinat valamennyi tagja együtt érez. Kovács Andor békési esperes tiltakozott az ellen, hogy protestáns lelkész előtt kötött házasságokat »ágyasságnak«, az ilyen házasságból származó gyermekeket törvényteleneknek nevezhessék. A napirend során a missziói egyházközségről szóló törvényszakaszt tárgyalták, amely megállapítja, hogy a fiók- és leányegyházközségek az illetékes egyházmegyei közgyűlés és az egyházkerületi közgyűlés jóváhagyásával missziói egyházközséget alkothatnak. Egyházi érdekből az egyházmegyei közgyűlés missziói egyházközség megalakítását el is rendelheti. Az az egyházközség, amelynek lélekszáma a nyolcezret eléri, négyezer lelkenkint új lelkészi kört tartozik felállítani. A szombati ülés folyamán megszavazott törvényszakaszok értelmében az egyházközségi közgyűlés tagjai közé bekerülnek az egyházközség nagykorú nötagjai is, abban az esetben, ha maguk vagy a családfő az egyházközség fenntartásához hozzájárul. A nőtagoknak tanácskozási joga ugyan nincs, de az egyházközségi tisztviselők megválasztásánál személyesen szavazhatnak. Dr. Sztranyavszky Sándor két felszólalása miatt a róm. katolikus lapok erős személyi támadásokat intéztek és Sztranyavszky Sándornak a képviselőház elnöki méltóságából való távozását követelték. Furcsának kell találnunk, hogy a katolikus lapok úgy viselkednek, mintha Magyarországon csak a katolikus egyházhíveknek volna szabad megvédeniük a maguk egyházát, de az evangélikusoknak nem. Miután ezek a támadások közvetve a zsinat munkájába katolikus részről való beleszólást is jelentenek, ami feltétlenül ildomtalan, a zsinat keddi, 17-iki ülésén a zsinat egyházi 'elnöke, D. Geduly Henrik a következő nyilatkozatot tette: — Mindenekelőtt kijelentem, hogy Sztranyavszky Sándor sem első, sem második felszólalásában a magyar katolicizmus egyeteméről, annak dogmáiról, rendszeréről, nemzettörténelmi értékéről, házasságáról egy árva betűnyi kritikai megjegyzés nem hangzott el, aminthogy az egyház törvényhozó munkájának gyakorlása közben sem a zsinat egyetemének, sem egyes tagjainak nem lehet a hivatása ilyen természetű kritikát gyakorolni. A napirenden levő vita során ugyanis annak a kérdésnek a tárgyalása került szőnyegre, milyen fegyelmi eszközöket alkalmazzon az evangélikus egyház saját tisztviselőivel és alkalmazottaival szemben, hogy a reverzálisok- okozta vérveszteség ellen az egyházi tisztviselők és alkalmazottak körében védekezni lehessen. Ebbe a vitába kapcsolódott bele Sztranyavszky Sándor első felszólalása, amelynek lényege abban van — és ez az ö első felszólalásának a zsinati napló szerint is megállapítható voltaképpeni tendenciája —, hogy ez egyházi tisztviselőkkel és alkalmazottakkal való vonatkozásban nemhogy kaput kellene nyitni, de a kaput be kell zárni olyan lehetőségek előtt, amelyek reánk nézve, tisztviselőink házasságkötésével kapcsolatosan veszteséget jelenthetnének. Beszéde célzatának megerősítése végett hivatkozott azután Sztranyavszky Sándor arra a fájdalmas tényre, hogy a »túlsó oldalon«, a reverzálisok biztosítása érdekében, ismétlem: nem a magyarhoni katolicizmus a maga rendszerével, stb., de egyesek a lelki kényszer és ráhatás olyan eszközeivel élnek, amelyek lelki értelemben a középkori inkvizícióra emlékeztetnek. — A felekezetközi béke és köznyugalom érdekében fel kell, hogy hívjam és kérjem az ország higgadtan gondolkozó és a keresztyén szolidaritás érzetében velünk együttérző közönségének figyelmét azokra a fájó sebekre, amelyeket a magyar protestantizmus a maga szívében, a reverzális-szerzés miatt és az annak folyamán velünk szemben egyesek részéről követett eljárás miatt immár közel két évtizede hordoz. Lehet-e valami fájóbb seb evangélikus egyházunk felelős tényezőinek és ezek között törvényhozóinak a szívében, mint az a több évtizedes, a magyar népjellem leikével, a magyar társadalom jól felfogott érdekeivel és a keresztyén szolidaritással ellenkező gyakorlat?! — Ismétlem, hogy Sztranyavszky Sándor zsinati tag első felszólalása nem a magyar katolicizmus ellen irányuló bármilyen támadás, de a reverzális-szerzés módszereivel szemben alkalmazott óvás és a magyar hazafi szívéből fakadó komoly lelki- ismereti aggályok kifejezése volt. — Második felszólalásában, az elnöki székből elhangzott nyilatkozatában pedig nem terjeszkedett ki egyébre, mint hogy az ellene időközben megjelent hírlapi támadásokkal szemben kifejezésre juttatta az előző napi felszólalása lényegének fenntartását, az általa használt inkvizició szónak kizárólag lelki vonatkozásait és a magyar közélet egyik vezetőegyé niségétől méltán várható, férfias állásfoglalását. Az evangélikus zsinat nov. 18-iki folytatólagos ülésén megjelent Sztranyavszky Sándor is, aki Budapestre visszaérkezett. — D. Kapi Béla püspök foglalt helyet az egyh. elnöki székben, Sztranyavszky pedig, mint világi elnök elnökölt a zsinaton. Sztranyavszky az elnöki székből nyilatkozatot tett, a melyben kijelentette: azt a deklarációt, amelyet D. Geduly Henrik püspök tegnap tett, minden tekintetben osztja. Tiltakozott az ellen, hogy megállapításaiba és kijelentéseibe más tendenciát magyarázzanak bele, mint ami őt vezette. Rámutatott Sztranyavszky arra, hogy az ő eredeti nyilatkozata semmiféle vonatkozásban a magyar katolikus egyházat érinteni nem akarta. Nyilatkozatát így fejezte be: »Felkérem a magyar közvéleményt, hogy a szavaimnak ne adjon olyan értelmezést, amely nem fedi a tényeket és nem fedi szándékomat. Én kizárólag egyesek módszereit kívántam kritika alá vonni és nem a katolikus egyházat magát, vagy annak társadalmát megbántani.« Általános helyeslés fogadta Sztranyavszky Sándor elnöki enunciációját, ami után a zsinat folytatta az általános egyházi kérdések megvitatását. A szórványkérdésben törvénybe iktatta a zsinat, hogy a szórványok gondozása az egyházközség feladata és azoknak missziói egyházközséggé való alakítását a felsőbb hatóságok közérdekből el is rendelhetik. Ezután az egyházközségi közgyűlés, valamint a képviselőtestületre vonatkozó §-okat fogadta el a zsinat és kimondotta, hogy 4000 Iélekszámmal bíró gyülekezetektől kezdve kötelező a képviselőtestület megszervezése, mely azután a lelkészválasztást kivéve a közgyűlés minden jogát gyakorolja. Ezután a presbiteri rendszernek felsőbb fokozatokon való bevezetésére vonatkozó §-ok következtek. Az egyházmegyénél s egyházkerületnél bevezette a presbitérium intézményét, hogy ezzel a közigazgatást egyszerűsítse s a közgyűléseket mentesítse kisebb jelentőségű ügyektől, s ennek következtében a közgyűléseknek több lehetőségük maradjon az általános érdekű és egyház építő munkára. Az egyetemes egyháznál a presbite-
