Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-10-18 / 41. szám
1936. október 18. EVANGÉLIKUS ÉLET 309. oldal Oxfordi „House-parly“ Budapesten. Az .oxfordi csoport mozgalom« tagjai négy napos »training«-et tartottak Budapesten az Erzsébet Sósfürdőben. A találkozó befejezése egy ú. n. house party« volt, melyre igen sok meghívót bocsátottak szét, s a közönség meg is töltötte a fürdő egyik termét. Nagyon kiváncsi tömeg volt és főleg nagyon tájékozatlan. A mozgalomról úgyszólván csak a »bizonyságtevők« tudtak pozitívumot, a többiek a napilapok színes riportjaiból értesültek arról, hogy itt »csodák történnek«, ahogyan ezt cgv jólöltözött asszony megfogalmazta a 41-es villamoson. Persze nők voltak nagy többségben és érdekes, hogy sok fiatal. Vallásilag nagyon megoszlott a hallgatóság, de legtöbb volt a református, mint általában a methodisztikus vallási élet terén. Mert ha valami, akkor az oxfordizmus — me- thodizmus. Alig pár éves múltja van, s máris csalhatatlan munkamódszere van. Esküsznek a Bussel-könyvre, s a gyűlés-vezető azzal szólította fel a »bizonyságtevőket«, hogy mondják el, »mit köszönhetnek a csoporttal való találkozásuknak?« (!) Hogy ez egy kicsit fonák, s talán kicsit az egyedülüdvözítés kérdése, azt érezték is a szólók, s mind a Krisztussal való találkozásról beszélt. A bizonyságtevések délután 3 órától 7 óráig tartottak kis szünettel. Sok vidéki ember beszélt, s feltűnően sok debreceni. Majdnem mind általánosságokban beszéltek, s talán csak két bizonyságtevő hatott az igazi erővel; egy református papné és egy debreceni paraszt ember beszéde. Ez az ember a vándor prédikátor életét éli és valóban megrázó, szívből jött bizonyságot tett a Krisztus erejéről, az élő Istennel való találkozásról. Nagyon sajnáltuk, hogy ez az igazán póz és kertelés nélküli beszéd éppen itt hangzott el, ez előtt a sok szenzációra összegyűlt ember előtt és nem valahol egy ébredő református egyház biblia- óráján, és ama kérdés is előtolakodott : mért nem tud egyedül a hitvallásos egvház szolgálatába állani? Ezért a kérdésért azonban haragszanak majd az oxfordisták. Mert hiszen azt hangoztatják, hogy pem akarnak szekták lenni. A gyűlésen azt mondta valaki, hogy »a mozgalom az egyház terelő pulija«. De azon a gyűlésen nem lehetett ezt elhinni. A mozgalom tagokat gyűjt bizony és irodát tart fenn erre. Általában röpködtek a divatos jelszavak. Nincs vezető. Mindenki vezető. Nincs pénz, tagdij- szedés. Nincs adminisztráció. De persze mindezek csak jelszavak, mert ezeket végrehajtani ők sem tudják. A gyűlés végén meg is nevezték az .elnöklő pesti ügyvédet, s megadták a címét: hozzá kell fordulni, ha valami felvilágosítást akarunk. A tagszerző iroda s a felvilágosító gyűléselnök bizony nem más, mint adminisztráció. És nem szednek pénzt? De miből küldték akkor szét a nyomtatott meghívókat? s miből fizették a gyűléstermet? Valaki, vagy valakik itten adtak, vagy adakoztak. Még egy tanulság volt. A külföldi bizonyságtevők és az angol »house party«-król szóló ismertetések sokkal meggyőzőbbek voltak, mint a hazaiak. Vagy nem nekünk való ez, vagy máris elrontottuk. Nagyon jellemző erre az, hogy egy református segédlelkész (!) a következő naiv »bizonyságot tette«. Nem akart feljönni a konferenciára, mert náthás volt. De aztán úgy érezte, hogy mégis fel kell jönnie, s maga sem tudja hogy, a biciklin találta magát, s mire Pestre jött, elmúlt a náthája. Egy meglett férfi pedig azt tartotta új élete legnagyobb bizonyítékának, hogy most már szimpatikusak neki a zsidók. Gyűlés végére az összes Russel-könyvet (Csak bűnösöknek ...) eladta az iratterjesztés. A bibliák között tudtam volna még választani. Dezséry László. •Figyelő. Az evangélikus intelligencia egyháztársadalmi lapjában meg kell emlékezni arról a nagyszerű szellemi munkáról, melyet Gömbös Gyula miniszterelnök temetésén Koudela Géza dr. a magyar Rádió bemondója végzett, aki egyébként katolikus pap. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy színes és élvezetes riportot kapunk a Rádió útján, ha Koudela Géza dr. beszél, de ennek a világesemény-számba menő temetésnek pompásan sikerült helyszíni közvetítése különösen hálára kötelez minden magyar embert, minden evangélikus vallású magyart és talán magát az evangélikus egyházat is. Koudela Géza dr. beszéde alatt könny szökött minden magyar ember szemébe, meri annyira tudta érzékeltetni a nemzet és legjobbjainak fájdalmát és gyászát, hogy aki nem is tartozott Gömbös Gyula politikai hívei közé, el kellett, hogy ismerje: itt annak az embernek koporsóját állják körül, aki a legnehezebb időkben becsülettel szolgálta hazáját, mert amit ember négy év alatt csak megtehetett, azt Gömbös Gyula megtette hazájáért. Mérhetetlen értéke és jelentősége van egy ilyen jól sikerült rádió-riportnak nemzeti szempontból! De nagy a jelentősége evangélikus egyházi és interkonfesszionális szempontból is. Mert gyönyörű szavakkal kísérte az evangélikus egyház temetési szertartásának nemes egyszerűségét, keresztyén vallásos mélységét és a fungáló püspök szereplésének lelkeket felemelő hatását. Amilyen szubjektív módon ki-kitört a bemondó izzó hazafisága és magyar lelkének igaz fájdalma, annyira tárgyilagos és elfogulatlan volt akkor, amikor katolikus pap létére egy más
