Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-10-18 / 41. szám
306. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. október 18 megtagadással hordozta. Panaszával soha senkit. nem terhelt. Bizakodó reménykedésével ellenben mindenkit nyugtatni igyekezett. így lephette meg a szomorú vég a jóságos öreg édesanyát, így rendíthette meg a hirtelen válás a nemes és mindenkor hűséges élettársart, így üthette szíven az árvaságra ébredés fájdalma a szerető gyermekeket és így boríthatta gyászba a halál angyala a melegszívű testvéreket. De minket mindnyájunkat, az egész nemzetet, ezt a reményeiben ismét fájdalmasan csalódott szegény magyar népet is, mely elmondhatja most Gömbös Gyula koporsójánál a Jézust sirató emmausi tanítványok komor panaszát: »Pedig mi úgy reméltük, hogy ő lesz az, aki meg fogja váltani a népet.« Mikor jött, milliók reménye fogadta, mikor távozik, milliók köny- nyes sóhaja száll utána. De azért ma még senki sem mérheti meg Gömbös Gyulát történelmi mértékkel. Mi esak az ember és a keresztyén mértékével tudjuk őt megmérni. A mérővessző pedig a kereszt. És ez a mérték nagynak mutatja őt, mert teljesíteni igyekezett Krisztus ama nehéz parancsolatát: »Aki engem követni akar, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és úgy kövessen engemet!« A gyászoló nemzet és a gyászoló család mellé odaáll azért az evangélium szentegyháza is. Szegény evangélikus tanítói házból indult útjára a gyermek és az ország házából tér csendes nyugovóra a férfiú. Ami őt a gyermekszobából az ország házáig vezette, az a Krisztus evangéliumából kisugárzó erő volt. Előttem mindig büszkén hivatkozott evangélikus voltára és több egyházközségben vállalt felügyelőséget és presbiterséget is. Milyen nehéz hát nekünk és nekem is elnézni ezt a koporsót, melyben egy igaz magyar ember és Krisztus evangéliumának egy öntudatos híve tér csendes pihenőre. De Istenhez tér és ez a mi vigasztalásunk. A koporsóról az égre emelkedjék tehát tekintetünk s buzgó imádságban kérjük bánatunkban az Isten kegyelmének vigasztalását. Jer, imádkozzunk! Kegyelmes Isten, mennyei Atyánk! Könnytermő fájdalom árja önti el szívünket, midőn most e koporsót körülálljuk. Nemes, öntudatos, nemzetépítő élet megszűnését jelenti nekünk ez a koporsó. Uram, te tudod, milyen szüksége van e megtiport és összetört nemzetnek öntudatos, nemes és nemzetépítő vezérfiakra. Lásd meg azért könnyes fájdalmunkat és légy irgalmas minekünk! Mi gyermeki alázattal megnyugszunk szent akaratod rendelkezésében, mennyei Atyánk. Nem szádunk perbe veled, hogy elszólítottad nemzeti reményünk élő ígéretét. Sőt hálát adunk Neked az ő áldott életéért és önfeláldozó munkálkodásáért. De könyörgésünket is vedd szívedre, jóságos Istenünk: ne hagyj minket sok nagy bajunkban biztató Segedelem nélkül, de sőt támassz az eltávozott vezérférfiú példaadásának erejével új vezéreket, küzdő hősöket, akik segítik kivívni Ínséget látó nemzetünk szebb és boldogabb jövőjét! Munkában összeroskadt ez elhunyt testvérünket pedig fogadd kegyelmesen. Amint vele voltál földi életének egész tartamán át, úgy légy és maradj vele az örökkévalóság szent országában is azzal az atyai jósággal és bűntörlő irgalmassággal, melyet minden hívőre kiárasztasz az Ur Jézus Krisztusban. A gyászolók bánatát is tekintsd meg, óh mi jó Istenünk! Magad vigasztald meg a gyászoló családot. Az édesanya könnyét, a hitves keservét, a gyermekek és a testvérek bánatát te enyhítsd meg azzal a szent hittel, hogy te nem holtaknak, hanem élőknek vagy örök Istene: akik tehát a földről hívó szavadra hazatérnek, Nálad várnak minket, hogy velünk a feltámadás édes örömében imádkozzanak. így vigasztalj meg minket mindnyájunkat a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. Az egyházközségek a zsinat javaslatában. Az egyeztető bizottság által kiadott és a plénum elé kerülő javaslat 12—32. §§-ai foglalkoznak az egyházközségek jogviszonyaival. E szakaszok kimondják azt is, hogy zí. azokban foglalt rendelkezések folytán az E. A. 24., 29., 30., 41., 42., 48,, 72., 74., 75. §§-ai hatályukat vesztik. Ebből önként következik, hogy az E. A-nak az egyházközségekről szóló 24—78. §§-ai közül az itt fel nem soroltak hatályukban továbbra is fentmaradnak. Nézzük, hogy a javaslat módosításai mit hoznak és miként illeszkednek be a hatályban hagyott §-ok rendszerébe. * Az egyházközség fogalmának új meghatározása — a javaslat 12. §-a az E. A. 24. §-ában adott meghatározás hibáit kiküszöböli — teljesen megfelelő. * A javaslat 13. §-a egy, az E. A-ban nem szerepelt, de az élet által kitermelt új szervezetet: a missziói egyházközséget iktatja az alkotmányba. A rendelkezésnek az a része, mely szerint az anyaegyházközségek, sőt a szórványban lévő hívek akarata ellenére is — egyházi érdekből — a missziói egyházközség életre hívható: óriási jelentőségű és az egyházi élet fejlődésére való hatásában mia még fel sem becsülhető fegyvert és értéket jelent. E rendelkezés következetes végrehajtása — mondhatjuk — megoldása a szórványkérdésnek is. A missziói egyházközségek gyors és céltudatos felállítása révén a szórványok természetszerűen erősen lecsökkennek. Az a kevés szórványhely, mely a távolság vagy egyéb okból a missziói egyházakba be nem vonható, már lényegesen kevesebb erővel és költséggel lesz pasztorizálható. Ezeknek ébrentartása már nem fog különösebb gondot okozni. A javaslat 13. §-ának rendelkezéseiből és abból a tényből, hogy a javaslat 15. §-a az E. A- 29*. §-át hatályon kívül helyezi, nyilvánvaló, hogy a missziói egyházak intézményes megszervezése révén a leány és fiókegyházak elvesztették létjogosultságukat, azok beolvadnak a missziói egyházközségekbe. Mégis a javaslat az ezekre vonatkozó E. A.-beli rendelkezéseket nem helyezte hatályon kívül. Már pedig ezek fentartása ellentétben áli a javaslat 13. és 15. §-aivai. Az ellentétek kiküszöbölése céljából az E. 25. §-ából a fiók- és leányegyházközségek fogalmának meghatározására vonatkozó rész kihagyandó: a 28. §-ban a »leány- és fiókegyházközségek« szavak ki-
