Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-09-20 / 37. szám

1936. szeptember 20.

EVANGÉLIKUS ÉLET

275. oldal.

esküvétel vagy szakértő meghallgatás foganatosítására. Sietek mindjárt megjegyezni, hogy ennek a beállításnak törvényes akadálya nincs, mert a ma érvényben lévő polgári perrendtartás egyáltalában nem szabályozza részletesen a bíróságokhoz intézhető megkereséseket és az azóta hozott igen számos törvény utalja át a tanú vagy szakértő meghallgatását, illetve az erre vonatkozó megkeresés teljesítését a járásbíróság munkakörébe. Célszerűnek tartanám ezért a 3. § utolsó bekezdését módosítani a következőleg, »az a) b) d) pont esetén az elsőfokú egyházi hatóságok az állami, törvényhatósági vagy községi, közigazgatási hatóságok eljárását, a c) pont esetén pedig a kir. járásbíróságok eljárását közvetlen megkeresés útján veszik igénybe.«

3. A régi E. A. 11. tj-a helyébe lépő, a javaslat 4. §-ában adott szövegezés alkalmas lesz a régi 11. § alapján keletkezett zavaros értelmezések és ebből eredő viták elkerülésére.

4. Úgy a békéscsabai lelkészkonferencia, mint az azóta tartott országos lelkészegyesületi gyűlések, valamint, a sajtóközlemények is szükségesnek tartották s a zsinati előkészítő bizottság figyelmébe ajánlották az E. A. 21. §- ának módosítását. Minden gyakorlati egyházvezető rámutatott arra, hogy a 21. § jelenlegi szövegezése mennyi zavarra, hatalmasko- dásra adhat és adott is okot. Felhívom a figyelmet arra, hogy ehhez hasonló intézkedést más egyházak törvényeiben így a javaslat készítésénél bizonyos mértékig mintául vett református egyházi törvényekben sem találunk. Ezért jelenleg is fenntartom az Evangélikus Élet 1933. évi 19. számában e tárgyban adott közleményemben foglaltakat és újból javaslom, hogy az E. A. 21. §-a olyképpen módosíttassák, miszerint, ha egy már jogerősen meghozott határozat megváltoztatása határoztatnék el egy újabbi közgyűlés által, úgy az megerősítés, illetve felülvizsgálás végett hivatalból felterjesztendő a közvetlen felettes hatósághoz és annak döntése előtt az újabb határozat foganatba nem vehető.

5. Már az 1924. évi egyetemes közgyűlés rámutatott arra, hogy szükséges bizonyos intézkedések statuálása a renitenskedő egyház- községekkel szemben és erre való tekintettel

27. szám alatt hozott határozatában megkereste a zsinati előkészítő bizottságot olyan rendelkezés megalkotására, melynek révén az ellenszegülő egyházközségek megfékezése autonómiájuk részleges vagy teljes felfüggesztése révén eszközölhető legyen. Ugyan e körülményre az Evangélikus Élet 1934. évi 21. számában a novelláris zsinat anyagát tárgyaló közleményemben felhívtam a figyelmet. Majd a zsinat megalakulása után Dr. Berzsenyi Jenő zsinati tag külön javaslatot is terjesztett a zsinat elé ily rendelkezés meghozatala érdekében. Ennek ellenére a javaslat sem az általános részben, sem a további részekben ezirányban

intézkedést nem állított be. Ismétlések elkerülése végett idevonatkozóan felhívom a figyelmet a már hivatolt közlemények mellett az Evangélikus Élet 18. és 20. számaiban megjelent idevágó közleményekre, melyeknek megfelelő rendelkezés felfogásom szerint legcélszerűbben az alkotmány általános részében és pedig a régi E. A. 14 §-ának kiegészítése révén lenne eszközölhető.

drb v.

Béthel Isten háza.

Előttem fekszik nemcsak Németország, hanem az egész világ legnagyobb evangélikus belmissziói szeretetintézményének, a Bielefeld melletti Béthelnek képekkel gazdagon illusztrált német nyelvű ismertetése. Az egyház- történetben mindnyájan tanultunk, sőt azóta is már valószínűleg többször olvastunk és hallottunk az evangélikus belmisszió fájának erről a csodálatos gyümölcséről, a szegény epileptikus betegeket, gyengeelméjűeket, alkoholistákat és megfáradtakat ápoló és gondozó, hatalmas üzemekkel felszerelt és munkás- telepítéssel egybekötött nagyszerű intézményéről. A csinos kiállítású, prospektusszerű könyv leírja, hogy Westfáliában a Teutoburgi Erdő déli lejtőjén fekszik egy kis város, amelynek neve a bibliából kölcsönzött Béthel, magyarul Isten háza.

Bár ennek a városnak a területén Isten dicsőségére több templom és imaház is épült, mégis úgy érezzük, hogy ebben a városban minden ház az Isten háza. Kifejezésre juttatja ezt a gondolatot az egyes házaknak a Szent - írásból vett és legtöbbször a rendeltetéssel kapcsolatos biblikus neve. így pl. Nébó azoknak a súlyos betegeknek az utolsó állomáshelye, akik — miként Mózes Nébó hegyénél — tovább nem vándorolhatnak. Názáret névvel két ház is szerepel; az egyik a diakonisszaképző intézet erre a bibliai kérdésre akar válaszolni: »Názáretből támadhat-e valami jó?«, ugyancsak ezzel a bibliai felelettel és felhívással: »Jer és lásd meg!« (Ján. 1:47.) A másik Názáret asztalos- és faragóműhely, emlékeztetve arra, hogy Jézus atyja ácsmester volt. Ararát a nyugdíjasok háza, kiknek bárkája éltük alkonyán az élet hullámai fölé emelkedve megpihen itt, mint Noé Ararát hegyén. Sarepta a diakonissza anyaház, amelyből a mentő és segítő szeretet olaja soha ki nem fogy. Bethánia, a nők részére szolgáló beteggondozó, emlékeztet Jézus bethániai nőismerőseire. Gi- leád, a különféle betegségben szenvedők gyűjtőháza azt hirdeti, hogy nincsen olyan betegség, amelyre Istennek balzsama ne volna. Magdala, az idegbeteg nők üdülője, felidézi magdalai Mária emlékét, akiből Jézus 7 ördögöt űzött ki. Betlehem, a kenyér háza, a malom és sütödék hatalmas üzeme és így továbbb, egész csomó bibliai név, mint Jerikó, Megiddó,