Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-09-20 / 37. szám
274. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. szeptember 20. Az E. A. első része a zsinat törvényjavaslatában. A zsinat egyeztető bizottsága által kibo- c-sájtott és a plénum tárgyalásainak alapját képező javaslat az E. A. első részét képező 1—23. § közül az 1., 6., 7., 8., 9., 11. §§-okat hatályon kívül helyezte és új szakaszokkal - 1—4. §§ — pótolta, az első rész többi szakaszait hatályában továbbra is változatlanul fenntartotta. Vizsgálnunk kell tehát, hogy a kihagyott szakaszok helyébe alkotott új rendelkezések a változott viszonyoknak megfelelnek-e és hogy nincs-e szükség a javaslat által nem érintett szakaszok módosítására avagy további pótlásokra. 1. Az evangélikus egyház fogalmát meghatározó 1. § általában figyelembe vette a zsinat előkészítő bizottsága által adott szövegezés ellen elhangzott kifogásokat és a sajtóban azóta elhangzott kívánalmakat. Azonban gyakorlati szempontból mégis van egy' észrevételem. A szakasz így kezdődik »a magyarországi evangélikus egyházat, melyet ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyháznak is neveznek ...« Abból, hogy maga a törvényhely is kétféle elnevezést használ, minden valószínűség szerint zavar fog származni egyházunk megjelölésénél és nem fog megszűnni az a bizonytalanság, mely jelenleg is fennáll. Véleményem szerint a »melyet ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyháznak is neveznek« szavak éppen ezen zavar kiküszöbölése céljából kihagyandók. Itt megfontolandónak tartom Dr. vitéz Pétery Aladár azon indítványát, mely a »magyarországi« helyett a »magyarhoni« kifejezés használatát ajánlja. (Evangélikus Élet 1935. III. évfolyan 48. szám.) 2. A javaslatnak a régi E. A. 6—8. szakaszai helyébe lépő és az állam jogsegélyének igénybevételét, szabályozó 1—4. szakaszai megegyeznek a kormányhatóságilag már megerősített és a református zsinat által meghozott I. te. 5. §-ával. Gyakorlati szempontból két kiegészítő intézkedést vélek szükségesnek e részben. A javaslat 3. § a) pontja az egyházi hatóságok által megállapított vagy kirótt adók, járulékok, tartozások, marasztalási összegek vagy büntetés pénzek behajtásáról szól. Hatóság megjelölés alatt olyan intézményt vagy hivatalt értünk, mely megfelelő hatalommal van felruházva arra, hogy intézkedéseit vagy határozatait végrehajthassa. Itt van azután egy fennakadás. ügy a régi, mint az új nyugdíjtörvénytervezet szerint is a lelkészi nyugdíjjárulékot a a nyugdíjintézeti bizottság állapítja meg és veti ki. E nyugdíjintézeti bizottság azonban nem bír hatósági jelleggel, legalább is nem olyan értelemben, amint azt az állami köz- igazgatási hatóságok értelmezik és nincs is á járulékok behajtása tekintetében intézkedési jóga, mert a vonatkozó szabályrendelet 38. §-a értelmében a behajtás iránti lépések megtételére a nyugdíjintézeti bizottság idevonatkozó megkeresése alapján az esperes, püspök vagy egyetemes felügyelő intézkedik. Most azután figyeljük meg ezek ismeretében a javaslat 3. § á) pontját: »illetékes egyházi hatóságok által törvényes hatáskörükben jogerős határozattal kirótt nyugdíj járulék« behajtása céljából kereshető meg az állam közigazgatási hatósága. Azr a szerv, amely a nyugdíjjárulékot kirója: a nyugdíjintézeti bizottság, nem hatóság. Az a szerv, mely a végrehajtást elrendeli és a megkeresést a közigazgatósági hatóságokhoz továbbítja: esperes, püspök, egyetemes felügyelő, — hatóság ugyan, azonban a járulékot nem az állapítja meg és annak összegszerűségébe semmiféle befolyása nincs. Már most ismerve a közigazgatási hatóságok tartózkodó és a lehetőségig minél kevesebb segélynyújtásra hajlandó tendenciáját — el lehetnük készülve arra, hogy egy ilyen irányú megkeresés alkalmával különösen, ha azután az illető közigazgatási hatóság megszemélyesítője még esetleg buzgó katolikus is, bele fog ebbe kapaszkodni és megtagadja a betűhöz való ragaszkodás alapján adott magyarázattal a segélynyújtást, Ennek a veszélynek a kikerülése végett célszerűnek tartanám »az illetékes egyházi hatóságok által törvényes hatáskörükben« szavak kihagyását, mert így minden magyarázás vagy betűbe kapaszkodásnak eleje volna véve és világosabb, határozottabb volna a szövegezés: »az egyházi törvények és törvényes szabályrendeletek alapján jogerős határozattal kirótt egyházi és iskolai adó, stb.« így nem lehet vitatkozni azon, hogy a megkeresés alapját képező összeget ki állapította meg, hanem csak azt lehet vizsgálni, hogy a kirovás törvényen és törvényes szabályrendeleten alapul-e? A másik kiegészítő javaslatom a 3. § c) pontjával kapcsolatos. Igen gyakori eset, hogy az egyházi törvényszékek által kihallgatni határozott tanuk a törvényszék elé a helytávolság miatt nem idézhetők és ilyenkor megkeresésnek van helye. Úgy a már megerősített református törvény idézett része, mint a zsinati javaslat is a közigazgatási hatóságok megkeresését írja elő. Nem kell külön fejtegetnem a gyakorlati jogászok előtt azt, hogy egy ilyen közigazgatási hatóságokhoz intézett és ritkán a szolgabíróság, de az esetek legtöbbjében a községi jegyzők által foganatosított tanúkihallgatás, hogy szokott lefolyni. Ezen gyakorlati tapasztalatok vezették az ugyancsak most folyó zsidó zsinat, illetve az ő megjelölésük szerint egyetemes gyűlés által kidolgozott »kiegészítő szabályzat« alkotóit arra, hogy a 3. § c) pontjában meghatározott esetekben tervezetük 2. § d) pontjában a királyi járásbíróságot jelölik meg megkeresendőnek a kihallgatás,
