Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-09-06 / 36. szám
268. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 36. szám Szeptember 4-én az egyház kultúrházában a kerületi gyűlést a püspök imája nyitotta meg. Ezután az egyházkerületi felügyelő mondott megnyitó beszédet. Egy év munkájáról jöttünk számot adni ide — mondotta — a munka és a tőke városába, melynek egybehangzó erőkifejtése a nemzetre áldást hozó államfenntartó erőt és biztonságot jelent. Olyan országban, ahol több egyház van, különösképpen kötelessége az egyházaknak a haza javát szolgálni. Ezt pedig csak úgy tudják megtenni, ha nem felejti el egyik egyház sem, hogy az egyház nem öncél, hanem eszköz Isten kezében, amelynek kötelessége kiegyensúlyozott embertípust nevelni. Az egyház feladata az indulatoknak lecsende- sítése és nem azoknak felkorbácsolása. Amikor Keleten és Nyugaton veresük az égbolt és templomok, keresztek égnek el a máglyatüzön, akkor az egyház és azokon belül minden ember óvatosan nyúljon a hamu alatt is parázsló gyűlölet szikrájához, mert a lángra kapó tűzben benn szokott égni a piromániás is, aki könnyedén játszott a szikrával, amelyről azt hitte balgán, hogy csak akkor gyújt, amikor ő akarja és akkor olthatja el a tüzet, amikor ő akarja, — pedig a tüzet soha sem azt oltja el, aki gyújtotta. Mi azért jöttünk össze, hogy számot adjunk egy hivatali esztendőről, de azért is, hogy erősít- gessük egymást a tiszta krisztusi szeretetben, hog> építsük az igazság oltárát és élesztgessük a magyar reménységek tüzét. Sztranyavszky Sándor ezután hódoló tisztelettel emlékezett meg Magyarország Kormányzójáról, akit a közgyűlés népe helyéről felállva hosszasan éljen- zett, majd ragaszkodását és hódolatát kifejezve táviratilag üdvözölt. Ugyancsak táviratban üdvözölte a magyar miniszterelnököt is, kérve Istent, hogy a nemzet jobb jövendőjéért folytatott nehéz munkájában megrongált egészségét mielőbb adja vissza. Ezután Sztranyavszky Sándor megemlékezett Kardos Gyula nógrádi alesperes és Dr. Zelenka Frigyes m. kir. tanfelügyelő kormányfőtanácsosi kitüntetéséről, majd D. Kovács Sándor köszöntötte Sztranyavszky Sándort titkos tanácsosi kitüntetése alkalmából. D. Kovács Sándor püspök évi jelentésének bevezetőjében megemlékezett a felekezetközi viszonyról, amely külsőleg leginkább a reverzális és áttérések kérdésében jut kifejezésre. Ez a kettő hozza létre a felekezetek között legtöbbször a harcot. A harc az élet jele. Bírunk annyi erővel, hogy a harcot megharcoljuk. De mégis az a kötelességünk, hogy kiküszöböljünk minden olyan problémát magunk közül, amely az egység érzését megbontja. A felekezetek egymáshoz való viszonya inkább a nemes verseny jellegét mutassa, amelybe minden egyház belevetheti minden erkölcsi erejét. A különböző egyházkerületi ügyek elintézése után következett az egyes tisztségek betöltése, melyek között egyházkerületi egyházi főjegyzővé — a püspökké választott D. Kovács Sándor helyébe — Kardos Gyula tanügyi esperest választották meg. A gyűlés a kora délutáni órákban ért véget. A gyűlés tagjai a városból még az nap eltávoztak, csuoán D. Kovács Sándor püspök hosszabbította meg tartózkodását, aki 6-án Somoskőújfalu kevés számú evangélikus népét látogatta meg, hogy közöttük Isten Igéjét hirdesse. N- G. Uram, Istenem, milyen sokat kell a Te egyházadnak szenvedni a külső és ai belső bajoktól! A kívülről jövő üldözés azonban még nem. olyan rossz, mint a belső meghasonlás. Az üldözés ugyanis az igazán hívőket meg- edzi, mert félve és imádkozva össze kell tar- taniok, míg az ilyen kísértések nélkül el- hidegülnek. Luther. Egyházi adórendszerünk. Mivel egyházunkban fő anyagi forrás a hívek egyházi adója, azért egyházpolitikai és belmissziói szempontból igen fontos követelmény az, hogy egyházi adórendszerünket evangélikus szellem, igazság és szeretet hassa át. Egyházi adórendszerünk alapelve nem lehet más, mint amit Krisztus Urunk maga mondott ki a szegény asszony perselyfilléreivel kapcsolatosan: az egyház szent céljait szolgáló anyagi terheket minden teherbíró egyháztag evangéliumi relativitással meghatározott egyéni ereje arányában viselje. Gyönyörű elve a Szentírásnak az, hogy: »Tartozunk mi erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk és ne magunknak kedveskedjünk!« (Róm. 15:1). De legszebb az, hogy: »Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!« — Evangéliumi igazság és testvéri méltányosság, hogy az a húszholdas, adósságmentes gazda, akinek nincs senkije, anyagilag erősebb, mint az a 40 holdas gazda, aki hadirokkant, adóssággal túlterhelt, felesége klinikáról-klinikára jár gyógyulást keresni, agg szüleit tartja és hat gyermeket nevel, iskoláztat. És nincs abban semmi rosszindulatú célzat, ha azt kérjük, hogy a zsákfoltozó, szegény öreg néni kunyliócskájára ne vessünk »azonos« százalékú egyházi adót, mint a gyár- tulajdonos, vagy bankvezérigazgató villájára. Mérsékelt, méltányos progresszivitás, meneteles fokozatosság az adókulcs emelkedésében evangéliumi szellemű... »Tartozunk mi erősek ...« Egyházi alkotmányunkban és új zsinati tervezetünkben nem lehet egészen meglelni ezt az evangélikus szellemet. Az E. A. 252. §-a kimondja ugyan, hogy a személyi adót »aránylagosan« kell megállapítani kivételes esetekben, egyeseknél, de a következő §-ban azt is kiköti, hogy ez 25 forintnál nagyobb nem lehet! Ezt a kissé meg- villantott »aránylagossági« elvet illuzórikussá teszi a »százalékos adórendszer« a maga bürokrata merevségével. (Erről később.) A zsinati tervezet a személyi és százalékos adórendszert csaknem változatlanul fenntartja azzal a különbséggel, hogy a személyi adó maximumát 500 pengőben állapítja meg vegyes házasoknál és 250 pengőben tiszta ev. házasfélnél. (Ehelyett ajánlatos volna az aktív szavazati jogú női egyháztagokra külön, név szerint kivetni az egyházi adót, amikor is a személyi adó maximuma tiszta, vagy vegyes házasfélnél 250—250 pengő volna.) A személyi adóra vonatkozólag nem közli azt, amit várva- várunk, az adózási irányelveket. Mi a személyi adók törvényes alapja? Föld-, ház-, tőke-, jövedelem, szabad-kereset, fixfizetés? Ezt hon- nét és hogyan állapíthatja meg a gyülekezet?' Mi legyen a személyi adórendszer legfőbb irányelve az »arányra« és progresszivitásra néz
