Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-09 / 31-32. szám
236. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 31-32. szám jául szolgáló föld kataszteri jövedelmének ötszörös összegét, vagy pedig házingatlan fedezetnél a házadóalap ugyanily többszörösét. így bizonyos önállóságot kapna az egyházmegyei elnökség s a túlterhelés veszélye elmúlna, viszont a kisebb gyors segélyt képező kölcsönök megszerezhetők lennének. A 3. szakasz talán kevés is, még szigorítani kellene azzal, hogy a presbitérium határozata nélkül túllépés esetén a lelkész, felügyelő és a gondnok fegyelmileg is, anyagilag is felelős. Kimondandó lenne az is, hogy a presbitérium ilyen határozatához a tagok kétharmad részének jelenléte szükséges. Jobbról, balról hallani és tapasztalni, hogy a költségvetés rendelkezéseit nem tartják be, derűre-borúra születnek a költségvetéssel ellentétes határozatok, utalványozások és kifizetések. A költségvetés az egyházi életben sokszor üres formalitássá fajúit, megcsinálják a költségvetést, mert az E. A. előírja s mert az felterjesztendő, de igen gyakran sut- badobják azzal, hogy előírásait nem tartják be. Viszont a vezetők felelőssége azért mondandó ki, mert hivatali tisztüknél fogva minden pillanatban módjukban áll az utalványozás és kezelés jogánál és kötelességénél fogva az ellenőrzés. Sőt ha a presbitérium határozata valamilyen oknál fogva nem megfelelő, kötelességük és joguk jogorvoslattal élni. A 9. §-nál felmerül a kérdés, mi történik azokkal, akik nem jelölik ki az egyházközséget és mi történik azokkal, akik sehol sincsenek jövedelem- és vagyonadóval megróva? Mert könnyű ott a kivetés, ahol a kijelölés hiányzik, de van valahol jövedelmi- és vagyonadó kivetés. De ha sehol sincs vagyon- és jövedelem adóval megterhelve, akár azért, mert kicsiny a vagyon és jövedelem, akár azért, mert bár nagyobb a vagyon és jövedelem, de a levonható tételek oly nagyok, hogy nem esik vagyon- és jövedelemadó alá, a mostani szövegezés szerint olyan egyháztag, aki a kijelölési joggal nem él és terhére sehol vagyon- és jövedelemadó kivetve nincs, személyi adóval sehol se róható meg. Pedig a cél az, mindenkit rászorítani a közterhekre. Elkerülni a kétszeres adóztatást s ezen célból az egyház- tagnak megfelelő jogot biztosítani, de ha ezzel nem él az illető, akkor megadóztatni kell mindenütt személyi adóval is, mert nem vagyunk kötelesek tudakozódásokat végezni. Mindössze kimondandó lenne az, hogy akik kijelölési joggal nem élnek s vagyon és jövedelmiadó terhűkre sehol sincs kivetve, illetve nem állapítható meg annak kivetési helye, úgy azoknál a személyi adó tétele mindig az egyház- községben használatos tételek közül a legkisebb. A szakasz mostani szövegezése azt mondja: »ahol állami jövedelem- és vagyonadóval van megróva«. A kötőjel és az »és« Lötőszó helyett más kellene, így talán: ahol állami jövedelemadóval vagy vagyonadóval van megróva. T. i. a mostani szövegezés betűszerinti értelme az, hogy a kivetés helyének megállapításához mindkét adónem kivetése szükséges, holott lehet valakinek jövedelemadó kivetése vagyonadó nélkül, vagy fordítva. Kerüljük a jövőbeni vitát, a felebbezéseket, a jogalkotó zsinat szándékának keresését, mondjuk ki rögtön, hogy az egyik adónem megállapítása is elég. A 11. §. második bekezdése talán elmaradhat, mert ahol az egyház saját kezelésben tartja az adóbeszedést, ott a szakasz első bekezdése, tilalom nem lévén benne, feljogosítja az egyházközséget az általa kiszemelt állami adók százalékolására. De ha együttes kezelésben van az adó beszedés, ott esetleg zavart okozna a második bekezdés akkor, ha olyan állami adó is pótlékolás alá esne, amit a pénzügyi kormány eltilt. így például nekünk csak a föld, ház és kereseti adók alapján adta meg az engedélyt. Ki kellett hagynunk a vagyon- és jövedelemadót s a kieső jövedelem pótlására emeltük az adókulcsot, ami végeredményben a hívek által fizetendő összegen nem igen változtatott. A 12. §. kicsit az autonómia sérelme, de a zavartalan egyházi életmenet érdekében jogosult, csak a szövegezésében talán változtatni kellene. Ugyanis a »rendes szükségletek fedezésére nem alkalmas adózást eredményező adókulcsot alkalmaz« kitétel értelme szerint nem azt akarja mondani, hogy milyen rendszerű adózást alkalmaz az egyházközség, tehát nem az adózás módjára vonatkozik, hanem mennyiségi értelme van a »nem alkalmas« adókulcsnak, hogy mennyit eredményez s nem alkalmas az, amelyik kivetési (eredménye kicsi. Tehát laikusoknak érthetőbben ki kellene mondani, hogy »ha az egyházközség rendes szükségleteinek fedezésére elégtelen adókulcsot alkalmaz« úgy az egyházközséget az »adókulcs felemelésére« s nem »megváltoztatására« hívja fel. Azonban az eljárás hosszabb, nfint kellene, amire a hivatalos út befejeződik <8 az egy év letelik,, a rendes szükségletek egyik része kielégítetlenül vár. Lehet belőle per, perköltség, kamatveszteség, stb. Az eljárást rövidíteni kellene, esetleg akként, hogy az elnökség abban az esetben, ha már a presbitérium javaslata nem megfelelő, tartozik a közgyűlés elé a presbitérium javaslata mellett saját megfelelő javaslatát is előterjeszteni s ha a közgyűlés ezt elutasítja, tartozik figyelmeztetni a közgyűlést a 12. §-ra s ezen figyelmeztetés után 15 napon belül újból közgyűlést hívni össze s ha a közgyűlés ekkor is megmarad az elégtelen adókulcs mellett, úgy azonnal jelentést tesz az 'elnökség az egyházmegyei presbitériumnak, az legközelebbi gyűlésén határoz s határozatát továbbítja a kerülethez. A kiküldöttek útján való megállapításokra, költségcsinálásra szükség nincsen, mert tisztán adókulcsról van szó, a magasabb hatóságok sem állapíthatnák meg ezen szakasz
