Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-08-09 / 31-32. szám

31-32 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 235. oldal feleségétől való különválását helybenhagyta, kötelezte őt, hogy első nejének eltartásáról gon­doskodjék és beleegyezését adta annak új há­zasságkötéséhez. Igaz, hogy ez nem írott pa­ragrafusokra épített megállapodás volt, mert ilyenek akkor még nem voltak, de az akkori viszonyok között így lehetett, sőt így kellett az ügyet elintézni. Luther itt is megtalálta a megfelelő megoldási módot. Az elmondottak alapján világosan áll előttünk, hogy II. Fülöp hesseni fejedelem második házassága n e m volt bigámia. Nem is ütközött meg azon senki. Sem a választófejedelmek és.őrgrófok, sem a városok polgárai, sem a falvak hívei. Luther akkor állott férfikora javában. Tekintélye nagy volt, bámulatos éleselméjűséggel és szívóssággal, prófétai lelkesedéssel és apostoli bátorsággal szervezte és vezette az Urnák megtisztított egyházát, bátran, félelem nélkül visszautasított minden támadást, pápával és uralkodó fejedel­mekkel, királyokkal, császárral szemben Is,. De hadd soroljam fel még a következő­ket. Fülöp hesseni fejedelem, mint kiváló had­vezér is nagy segítségére volt az evang. egy­háznak, ennek védelmi harcaiban, 1567-ben be­következett haláláig. A Luther által megkezdett úton fejlőd­tek, alakultak ki azután az evangélikus egyhá­zakban is az egyházi törvényszékek, melyek há­zassági {Terekben is bíráskodtak, házasságokat oldottak tel és újak kötését engedélyezték. Magyarhoni ev. egyházunkban, mint a töb­bi egyházi ügyeket, úgy a házassági peres ügyeket is rendszerint az egyházkerületi gyű­lések alkalmával tárgyalták le. Mikor ilyenek fordultak elő, a kerületi gyűlés egyházi törvény­székké alakult át, melyen nemcsak a superin- tendensek és esperesek, hanem az összes jelen­lévő lelkészek is résztvettek, tárgyaltak, ítéle­teket hoztak, házasságokat is oldottak fel és új házasságokat is engedélyeztek. A magyarországi protestánsok házassági jogát később a magyar országgyűlés is szen­tesítette. Sajnos, hogy újabban nagyon gyakoriak a házassági elválások, nemcsak a nagyvárosok márványpalotáiban, de a falvak egyszerű há­zaiban is. Sok baj, kimondhatatlan sok baj származik ebből. Azért a házasságot kiki tisz­teletben tartsa: »hitestársát mindenki szeresse és megbecsülje!« Meste rházy Sándor. Néhány szó a háztartási javaslathoz. Az Evangélikus Élet 27—28. számaiban közzétett »Az egyházi háztartásra vonatkozó zsinati javaslat« általában véve szükségletet pótol, arra szükség van s törvényerőre eme­lése lényeges zsinati feladat. Ám egyes intézke­dései nem eléggé határozottak és átütő erejűek, mások pedig talán jobban elhúzzák a hatás­körükbe tartozó ügyek elintézését, mint szük­séges s ebből a hosszadalmasságból esetleg anyagi hátrány is liáramolhatik. Az első szakaszban létesített alapítványi bizottság létesítése közérdek, végre egységes és egyöntetű kezelésre szorítja az összes ala­pítványkezelőket, alapítványélvezőket. Felada­tát azonban ki kellene bővíteni, hogy ne csupán felügyelő hatóság, ne csupán terhelést engedélyező testület legyen belőle, hanem irányító testület legyen* akkor, amidőn az ala­pítványokat megsemmisülés veszélye fenye­geti. Ügyes bonorum director legyen, aki a lelki élet mellett éber szemmel figyelje az anyagi életet, a közgazdaság minden válto­zását, hogy ennek az életnek a változásai meg ne semmisítsék az alapítványt. A világháború devalvációjára gondolok, amidőn a pénzbeli alapítványok, mint mozdulatlan és nehezen mozdítható testek, — mert intézői nem mertek vagy nem tudtak tettrekapni. s nem volt senki, aki cselekvésre bátorította volna őket, — en­gedték magukra zúdulni az elértéktelenedés pusztító jégesőjét, ahelyett, hogy ennek az ht­jából kitértek volna megfelelő s idejében el­végzendő alakváltozással. A békeévek alapít­ványai tönkrementek, alig filléres értékeket képviselnek, holott, ha idejében más alakot öl­tenek, föld vagy ház formájába öltöznek, a jégverés felényi kárt sem tett volna. Kezdeményezési jogot és kötelezettséget kellene róni az alapítványi bizottságra s ezen a kezdeményezési jogon alapuló megkeresése­it az alapítványkezelők a legnagyobb komoly­sággal vegyék, tartozzanak a megkeresések tárgyában hozott határozatokat hivatalból a felettes egyházi hatóságoknak jelenteni, hogy ezek az alapítványi bizottsággal együtt esetleg további lépéseket tehessenek. Ezen célból le­gyen felebbezési joga az alapítványi bizott­ságnak, viszont tagjai közé a közgazdasági élet szakértőit kell választani. A második szakasz mai alakja alkalmas arra, hogy hirtelen megterheléseket, a gyors s nem eléggé meggondolt eladásokat lehetet­lenné tegye, de amilyen üdvös az elidegenítés tekintetében a javaslat, olyan alkalmatlan le­het bizonyos gyors kielégítést követelő esetek­ben. Lehet olyan hélyzetben egy egyházköz­ség, hogy sürgősen kell pld. 400 pengőt sze­reznie s azt csak kölcsönből tudja megsze­rezni. ezt azonban a szakasz szinte lehetetlen­né teszi, mert két felettes hatóság jóváhagyá­sát igényli, s nincs benne kimondva, hogy a püspök és felügyelő jogosítottak a jóváha­gyást megadni az E. A. 281. §-ának mintájára. Talán célszerű volna a szakasz mai alak­jában való fenntartása mellett egy újabb be­kezdésben kimondani, hogy nem szükséges a kerület jóváhagyása olyan megterhelésnél, ahol a felvenni szándékolt összeg egymagában sem, de a más terhekkel együtt sem éri el az alap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom