Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-09 / 31-32. szám
IV. árfolyam 31-32. szám Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: Az egyházi háztartás. — Mesterházy Sándor: Luther és Hesseni Fülöp— Dr. Bukovszky Ferenc : Keresztyén hit és természettudomány (folytatás). — K. L. Figyelő. — -f-: Cselekedetek által ? — Schmidt János: A keresztség és a szekta. — Az egyházi törvénykezelésről szóló zsinati javaslat — Dr. Oncsik Pál: Néhány szó a háztartási javaslathoz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 1-335-92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH AZT ARSADALML BELMISSZIÖL KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. AZ EGYHÁZI HÁZTARTÁS. A zsinati bizottságok egyeztetett javaslatai közül lapunk legelsőnek azokat a módosításokat közölte, melyek az egyházi háztartásra vonatkoznak. Ha azokat az újításokat, melyeket e paragrafusok tartalmaznak, mérlegeljük, igen érdekes változásokat veszünk észre. Elsősorban feltűnik az alapítványi bizottság létesítése, melynek feladata az, hogy legfelsőbb egyházi felügyeletet gyakoroljon az ország összes evangélikus egyházi és iskolai célokra kezelt alapítványai felett. Nagyon helyesnek érezzük ezt az intézkedést, mert ez olyan felelősség törvényes és kötelező gyakorlását valósítja meg, amelyre nagy szükség van. Azt hisszük, hogy sok elveszett alapítvány és elerőtlenedett iskola vagy egyéb intézmény megőrizhette volna vagyonát, ha ez a bizottság már régebben megfelelően működött volna. Ugyanez a gondolata és felelősségérzete van annak a rendelkezésnek, mely egyházi törzsvagyon megterheléséhez vagy elidegenítéséhez nem egy, hanem két felsőbb hatóság jóváhagyásának az elnyerését teszi kötelezővé. Ugyanez a felelősségérzet nyilvánul meg abban a rendelkezésben, mely szerint a felsőbbfokú egyházi hatóságok az egyházközségek helytelen és a szükségletek fedezésére elégtelen adókulcsát megváltoztathatják. Ez az intézkedés csorbítani látszik az egyházközségek autonómiáját, mégis helyeselnünk kell, mert olyan közérdeket tart szem előtt, amelyik nem nézheti tétlenül azt, hogy rövidlátó vagy fukarkodó szempontok miatt egyébként életképes egyházközségek, — az egész egyház oly fontos alkotó részei veszedelmes helyzetbe jussanak. Viszont ez az utóbbi szempont jelentkezik abban a fejezetben, amelyik az - egyházi közalap jövedelméről intézkedik. Lehetővé teszi a lé- iekszám szerinti járulék felemelését és ugyancsak a közalap céljaira ezenfelül az egyenes állami adó félszázalékát is kiveti. E kettős címen a közalap jövedelme tetemesen növekedni fog, habár egyénenként a megnövekedett közalapi járulék nem fog nagy megterhelést jelenteni. Aki komolyan gondolkozik mindazon elódáz- hatatlanul erőteljesebb, rendszeresebb és eredményesebb egyházépítő munkán, amelyre éppen maradék erőink megtartása s felhasználása érdekében szükségünk van, az jól tudja, hogy szükséges az eredetileg is ilyen rendeltetésű közalapnak a szükségletek ellátására elegendő újjászervezése. Ez a perspektíva egyenesen a szórványkérdés legnehezebb problémáira világít és ha az így erőre kapott közalap tervszerű szórványmunkát tud folytatni, nemcsak támogatást, hanem lelkes segítőket is fog találni mindenfelé. Szociális szempontból nagyon helyes a javaslatnak az a rendelkezése, hogy az egyházi adót mérsékeli a többgyermekes családoknál. Viszont sok helyen csalódást fog kelteni az, hogy a szórványhelyi külbirtokosok állami adója csak 25 százalékig vehető igénybe a százalékos adó kivetésénél, holott a lényegében ugyanolyan helyzetű fiókegyház külbirtokosa 50 százalék erejéig róható meg. Ez éppen a szórványgondozás kérdése érdekében nem látszik helyesnek és véd- hetőnek.
