Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-07-12 / 27-28. szám
27-28. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 217. oldal Az ifjúsági* munka a lelkészek lelkiismeretének mérlegén. Alig van evangélikus lelkész, akinek különösen is magyarázni kellene az ifjúsági munka gyülekezeti életben váló fontosságát. Mindegyike meg van győződve arról, hogy a mai értelemben vett gyülekezeti élet el selm képzelhető az ifjúsággal való foglalkozás nélkül. Az ifjúság utánpótlás a gyülekezetben, és mint ilyen, a mai időkben különösen is nagy fontosságot nyer. Hogy azonban mégis meg kell írnom ezt a cikket, oka az, hogy az ifjúsági munka nem foglalja el azt a helyet, ami egyházi szempontból feltétlenül megilleti. És itt fel kell vetnünk a felelősség kérdését. Ki a felelős ezért? S kibővítve a kérdést, ki az, akinek felelősséggel kell tartoznia az ifjúsági munkával szemben? Az ifjúsági munka értékét s a gyülekezeti életben való nagy jelentőségét elsősorban is a gyülekezet lelkészének kell éreznie. Ki előtt világos az Egyház, a gyülekezet minden siebe, minden ereje és minden lehetősége, ha nem a lelkész előtt? Az eddigi ifjúsági egyesületeink tengelyében mindig egy-két fiatalember áll; akik valahonnan konferenciákról hoztak magukkal tüzet s megalakították az ifjúsági egyesületet. Sokszor még a lelkészek ellenállását is le kellett győzniük, hogy a munka megindulhasson. Az ifjúsági munka gondolatát az ifjúság a lehető legrövidebb idő alatt megérti. Nincs ma még egy gondolat, amelynek szolgálatába annyira maradék nélkül lehetne állítani az ifjúságot, mint az ifjúsági munka. Megérezte, hogy Isten ezen keresztül valami nagyot akar adni neki. Ifjúsági egyesület öt évi munkám tapasztalata alapján soha sem az ifjúság miatt vált életképtelenné, vagy nem tudott életképessé lenni, hanem mindig a vezető miatt. Az ifjúsági munka a vezetők arcképét mutatja a legtöbb esetben. Sok vajúdó, a nehézségek rögös útján bicegő ifjúsági egyesületünk sokat beszélhetne erről a kérdésről. ' y 'n Az ifjúsági munka természete szerint nem lelkész'. munka, v agy legalább is nem egészében az. Az ifjúság nem veszi szívesen, ha lelkésze a helyi munka irányításán kívül a munka más ágának gyakorlati megvalósításában is resztvesz. De éppen itt van egy nagy feladat a lei- kész számára: vezetőket nevelni az ifjúsági munka számára. Személyes munkája t évén olyan embert kell az egyesület élére állítani, akinek nemcsak a testi és szellemi adottságai vannak meg, hanem lelkileg is alkalmas a munka végzésére. Nem szabad mindent csak neki végeznie, mert először is mindenre nem érhet rá, másodszor, meg mindenhez nem is ért. Nem1 szabad elfelejtenünk, hogy az ifjúsági munka az ifjúságé és nem a vezetőé. Mindig annyit ér az az ifjúsági munka, amennyi abban az ifjúság lelkesedéséből és munkájából bemie van. Az ifjúsági egyesület sohasem elég önmagának. Az a forrás, <aimelynek nincs lefolyása, az a tó, amelynek nincs forrása, előbb-utóbb pocsolyává válik. így van az egyesülettel is. Az ifjúsági egyesületnek - kifelé kapcsolatokat kell szereznie, hogy hatásokat is kaphasson. Az ifjúsági konferenciák, táborozások és más alkalmak hatása éppen abban van, hogy ösztönzéseket ad. Ez elől elzárni az egyesületet, azzal a gondolattal, hogy nincs nekünk szükségünk senkire és semmire, — nem lehet. Sokszor az egyesületi munkában önkénytelenül kifejlődött nagyobb közösség után való vágyat a vezető fojtja meg, rövidlátásból s a helyzet félreismeréséből. Ezzel a kérdéssel függ azután szervesen össze egy másik is, a pénz kérdése. Az egyesületi munkát igen sok gyülekezet pénzszerzési lehetőségnek tartja. »Azért van az ifjúsági egyesület, hogy segítsen a gyülekezet amvagi tértiéit hordozni«... — mondják sokan. Hány templomba vezették már be a villanyt, renováltak, harangot szereztek, kerítéseket építettek az ifjúsági egyesületek? Nem ez ellen van kifogásom, hiszen az nagyon természetes, hogy az ifjúsági egyesület a gyülekezet terhét is hordozza. De itt is van egy nagy hiba. A gyülekezet olv- annyna lefoglalja az egyesület pénzét, hogy — egy ifjúsági lap járatása is lehetetlen, egyetlen képviselőt nem tudnak egy-egy konferenciára, vagy táborra küldeni, nem tudnak másokat támogatni. Mennyire egészségesebb lehetne a helyzet, hogyha a vezető máskép gondolkoznék. Van olyan. ifjúsági egyesületünk, amely a gyülekezetnek a helyiségül adott lakás után bért fizet. A gyülekezetnek áldozattal kellene az ifjúság mögött állnia. A helyiség-kérdés különben ifjúsági munkánk egyik igen fontos, a halogatást nem tűrő kérdése. Addig komoly, minden igényt kielégítő munkáról nem beszélhetünk, amíg ifjúságunknak nem áll rendelkezésére külön otthon, ahol nemcsak az összejövetel idejét, hanem szabadidejét is eltöltheti. — Munkánk területén eddig 14 új ifjúsági ház épült, de minden egyesület álmai között ott szerepel egy kis ifjúsági otthon, amelyben otthonra találna. Hogy sok álom, közöttük az ifjúsági otthon álma, meg nem valósul, abban a vezető a hibás. Az ifjúság el nem képzelhető erőfeszítésre képes, ha maga mögött érzi vezetőjét és gyülekezetét. Nem volna szabad elfelejteni, hogy az ifjúsági munkáért áldozatot és pedig nagy áldozatot is meg kell hoznunk. A gyülekezet és az ifjúsági egyesület helyes viszonya szempontjából szükséges, hogy az a presbitériumban képviseletet nyerjen. Hogy erre mennyire nagy szükség van, mutatja több eset, amikor éppen a gyülekezet vezetősége nem értve az ifjúsági munka célkitűzését, egyszerűen megnehezítette, ha meg nem semmisítette az ifjúság munkáját. A lelkészi oklevél senkit sem tesz képessé arra, hogy jó ifjúsági vezető legyen. Ha ezt el-
