Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-07-12 / 27-28. szám
218. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 27-28. szám ismernénk, akkor a fejlődés is siókkal erőteljesebb lenne, mint amilyen most. Kevesebb lenne az »egyéni elgondolás«, a »saját szájíz« szerint való kisérletezés. Ifjúsági vezető akkor lesz valaki, ha önmagát képezi, ha minden lehetőséget és alkalmat megragad arra, hogy tanuljon. Meg kell becsülnünk az elődök munkáját, de becsülnünk kell az ifjúságot is. Erőszakos módon nem szabad ifjúsági munkát végezni. Ki az, aki ezekben a kérdésekben a megoldást munkálhatja? A lelkész. Egy gyülekezeti életben a lelkészen fordul meg minden, ő az ifjúsági munkának a vezetője, még akkor is, ha ő a háttérben áll, tehát az ifjúsági munka ügyének előhaladása, vagy sorvadása az ő lelkiismeretén van. Az ifjúság mindenütt kész arra, hogy ifjúsági egyesületbe tömörüljön és ott munkálkodhassék, az ifjúság kész arra, hogy a jó vezetőt kövesse. Az ifjúsági munka a lelkész s egyúttal az egyház lelkiismeretének a kérdése. Állítsuk tehát ezt az ügyet lelkiismeretünk mérlegére, s mérjük le rajta hűségünket, lelkesedésünket és odaadásunkat. A mérleg — jobbra vagy balra billen. Ha kedvező számunkra a mérés eredménye, legyünk hálásak, ha nem, próbáljunk másként cselekedni és gondolkodni, mint eddig, csak megelégedettek ne legyünk. Nagy a kisértés, hogy hamar megelégszünk az eredmény mutatkozásán, vagy hamar elcsüggedünk a sikertelenségen. Mindkettő alkalmas arra, hogy ne tegyünk ebben az ügyben többet, mint amennyit eddig tettünk. Erős Sándor. Könyvismertetés. Francis Hackett: VIII. Henrik. Budapest, 1936. 416. lap. Évekkel ezelőtt az egyik budapesti orvos- professzor, aki fiatal éveiben római kát. lelkész volt, foglalkozott dékáni beszédében VIII. Henrikkel s igen súlyos betegséggel vádolta meg s ennek' okául vezette le az anglikánizmus megalapítását. Egyik vidéki evangélikus lelkész egy rádió igehirdetésben válaszolt erre a nyilvánosság előtt elhangzott vádra. Időközben nagyon sok hazai mozgóképszínház ismertette VIII. Henrik esetét a mozi közönségével. Ilyen előzmények után szinte természetes volt az, hogy a Nemzeti Színház is előadott egy VIII. Henrik című darabot. A sajtó is feljogosítottnak érezte magát arra, hogy ezekre az eseményekre reflektálva elmondhassa véleményét s a tavalyi évben Morus Tamás jubileuma alkalmából a hazai róm. kát. havi folyóiratok széltében-hosszában ismertették Anglia történetének e századát. Viszont még evangélikus folyóirataink is éles harcot folytatnak a történelmi kérdések és témák regényben való megtárgyalása ellen. Az úgynevezett szakemberek szakszerű irigységgel tekintenek a naív regényolvasó nagy- közönségre, amelyik az iskolai tanítást elfeledve, a jól vagy rosszul megjr.t történelmi regényekből akarja felújítani régi, vagy régen elfelejtett ismereteit. Bizonyos az is, hogy a nagyközönséget érdekli a »nagy« emberek úgynevezett kényes magánélete, de valljuk be egész őszintén, hogy a társadalmi általános s megakaszthatatlan pletykálkodásban a jelen nagyjait sem igen kímélgetik. Ez a könyv elejétől végéig hallatlanul érdekes, izgató, történelmi okmányok alapján készített mű, amelynek adatait talán a hivatalos történelem tudomány, vagy a szellem- történészek sem tudják bírálat tárgyává tenni. Különösen érdekes ez a könyv az olyan evangélikus embernek,, aki a könyv nagy kérdésében teljesen elfogulatlan lehet. Akinek az anglikán keresztyénség éppen annyira távol- álló, mint a római katolicizmus. A lejátsza- tott XVI. század királyai, házassági erkölcsste- lenségei, az uralkodóházak elég frivol magatartása azt iaz érzést szólaltatja meg, hogy milyen jó, hogy nem abban a korban élünk. Élvezet olvasni a csalhatatlan Leó és Kelemen pápák gyötrelmes gondolkodását, hogy vájjon Károlyhoz, Ferenchez, vagy Henrikhez húzza'- nak-e? Az a mai katolicizmusban erkölcsi pie- desztálra állított házassági gyakorlat, amely- lyel a pápai udvart mindenha megtisztelik, ebben a könyvben a maga mezítlábas s na1- gyon emberi habitusában jelenik meg1. Szerepel ebben a könyvben Luther, Kálvini, Loyola. Az angol előprotestantizmusniak esetei is olvashatók! s a nagy Angliának »kezdeteit« meg lehet ismerni, úgy, hogy abból még a tel<- jesen gúzsbakötött magyarság is meríthet jövő történelmére optimizmust. VIII. Henrik házassági ügyei után milyen jelentéktelenné tör- pül a Luther ellen felhozott s hesseni Fülöp házasságában tanúsított engedékenység. A hazánkban a közérdeklődés előterébe hengerített kérdést ez a könyv fejezte be. Akik a könyv előtt megjelent adatokat magukba felszívhatták, nem nélkülözhetik ezt az újdonságot. . G\ L. Nem hagyhatom szó nélkül. LEVITA-KÁNTORTANFOLYAMOK szükségességéről már sok szó esett, de eddig nem valósult meg. Az egyházi hatóságok adminisztrációs teendői és a közgyűlések ezer más tárgya közepette ez mindig elsikkadt. Pedig lehetetlen állapot, hogy az anyagyülekezetből io —30 kilométerre fekvő 400—600 lelkes filiák élére — hová a rendes lelkész szerződés szerint évenként csak kétszer-háromszor szállhat ki — a prédikálásban és lelkipásztori teendőkben járatlan 18—19 éves képezdészek, illetve tanítók kerülnek, kiknek elég gondot és terhet jelent a saját iskolai teendőiknek lelkiismeretes
