Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-28 / 26. szám
206. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 26. szám volna, nem termett gyümölcsöt, mert az ©mH berek pénzsóvárgásból s tunyaságból nem házasodlak, vagy ha házasodtak is, nem aklarták gyermekeiket fölnevelni. Plutarchos szerint a Kr. utáni első században egész Görögország nem tudott 3000 fegyverforgató embert kiállítani, annyit, amenyit y it a perzsa háborúk idején Megara város egymaga. Igaz, hogy Csonkamagyarországon a születési arány nagy csökkenése ellenére az ország népességének természetes szaporodása, (vagyis a születések többlete a halálozások felett) még így is közel ioo/o (Kovács Alajos, Magy. Stat. Szemle X. 1932. 814. 1.) tehát nem az a* baj, hogy nem szaporodunk eléggé, hanem az, hogy ez a szaporodás a társadalom legalsó fokozataiban van meg, míg a felsőbb értelmiségi osztály népesedése már csaknem holtpontra jutott. Ennek pedig az a természetes következménye, hogy ez utóbbi kipusztul és helyét az erkölcsileg és szellemileg kevésbbé alkalmatos elem foglalja el. Az volna tehát a teendő, hogy a vezető osztályok szaporodását előmozdítsuk. Kétségtelen, hogy az Országos Luther Szövetség e téren az egész nemzetre kiható rendszabályokat foganatosítani nem tud, de nem is ez a hivatása, ellenben igenis fel világos ítólag hathat hittestvérei között és így legalább az evangélikusságon belül felhívhatja a figyelmet a veszedelemre, annak megszüntetése terén tehát kezdeményező lépést tehet. Az Országos Luther Szövetség nemzetvédelmi feladataiból im csak két példát említettem fel, pedig mennyi olyan fajtája van még ezeknek a feladatoknak, melyek terén a nemzetvédelmi szempont érvényesítése mellett bő alkalom kínálkozik az egyházvédelmi tevékenységre is. Megengedem, újszerű ez a vállakózás, de nem tudom elképzelni ézl egyoldalú,atn folytatva akkor, mikor a kívánatos intézkedések foganatosítása, veszélyek elhárítása, vagy azokra felhívás mind a kettőnek üdvére, vagy kárára válhatik. Ne az államtól várjunk mindent, hanem tegyünk meg minden lehetőt a saját kezdeményezésünkből folyóan is. Jó és célszerű bizonyára ezek között is akad. v. nagy megyeri N a g y Káról y. Az „Erős vár“ kérdéséhez. Mintha csak a számból vette volna ki a szót Scholz László,' mikor e lap ‘hasábjain e címen-közreadott sorait megírta. Vita nem fér ahhoz, hogy Luther énekének abszolút értékű magyar fordítását meg kell teremteni. Okulva pedig a meddő pályázat tapasztalatain, be kell látnunk, hogy ez a munká csak vállvetett, közös erőfeszítés eredménye lehet. Payr Sándor professzor közlése szerint a Dunántúli 'É'nekeskönyv fordítása is így született meg. Nagyon helyes Scholz Lászlónak az a követelése is, hogy kiválasztott testület adja meg mindenekelőtt az ének tökéletes magyar fordítását prózában. Ez azért szükséges, hogy a német nyelvben nem egészen otthonos vállalkozók is bátrabban, nem az értelem ás jelentés félénk keresésében tapogatózva vehessenek részt a próbálkozásban. Abban az időben, mikor a ‘Dunántúli Énekeskönyv készült, Sántha Károly mellett káplánkodtam, s látva-láttam, hogy az ősz költő-pap a német nyelv nemi-bírása, miatt mennyit birkózott, s végeredményben — hiába birkózott az ének szövegével. Scholz Lászlónál azonban tovább mennék a követelések terén. A prózai fordításon kívül u. i. megkívánnám a kiválasztott bizottságtól annak határozott megjelölését is, hogy az ének egyes fcmikus szavai, kifejezései, mondatai hogyan adandók vissza magyarban. Meg kellene pl. szabni, üogy a kezdő sor maradjon-e úgy, ahogy ma van, vagy lehet-e rajta változtatni, mint ahogy Vietorisz változtatott rajta. Meg kellene határozottan mondani, hogy az első versszakban használt »jetzt« s vele az ének alkalomszerűsége megőrzendő és kidomborítandó-e, avagy az ősi ellenség támadása mindenkorra szóló általános értelemben adassék-e vissza. El kellene végérvényesen dönteni, hogy a »rechte Mann«-t hős, vitéz, férfi, bajnok, st.b. szóval fordítsuk-e. Aztán ott vannak az utolsó versszak kezdő -sorai! Az első két sorban az Igéről van szó;" a harmadik sor kezdő szava viszont »Er«. És az »Er« nem vonatkoz- hatik a semlegesnemű Igére, ahogy azt Vietorisz vonatkoztatja. Meg aztán nem lehetnek mellékesek azon latin citátumok sem, amikre Payr professzor mutat rá jegyzeteiben s melyek szerint a Luther korához közel állott latin fordítók a »Dank« szónak »dünken« értelmet adtak,, azt sejtetvén, hogy Luther itt a maga igemagyarázatával szemben az ellentétes igemagyarázattal próbálkozó hadi félnek kiáltja oda, hogy ne bántsák, ne csűrjék-csavarják az Igét, akár tetszik nekik annak igaz értelme, a’kár nem tetszik, mert hiszen az Isten (»Er) e téren is vele, Lutherrel van; útmutató Leikével és kegyelmével. Felette igen ajánlatosnak tartanám végül, ha svédül, angolul, finnül, stb. értő testvéreink megismertetnék velünk, hogy azokat a bizonyos kritikus helyeket, szavakat és sorokat hogyan értelmezték, hogyan fordították le a svédek, az angolok, a finnek, stb. a maguk nyelvére. Hátha ezek a fordítások is adnának valami útmutatást! B. L. Ha Isten az Ő javait árúba bocsátaná, igen sok pénzt kapna értük. De mivel ingyen, ajándékul adja, alig becsüli őket az ember valamire. Lutherm
