Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-06-28 / 26. szám

26. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 207. oldal Dr. Morehead halála. »A világ legismertebb evangélikusa« D. Dr- Mo­rehead János Alfréd, aki 1935 óta a Lutheránus Vi- lággyülés tiszteletbeli elnöke, 1936 június 1-én Sa- lemben, Virginiában meghalt. Hitvese szül* Fischer Eleonóra Virginia, nem sokkal előbb, május 29-én hunyt el. Feleségének temetése után három órával lehellte ki nemes lelkét. Temetése június 4-én ment végbe és azon nagy számmal jelentek meg egész Amerika evangélikussá- gának különböző hivatalos kiküldöttei. Az egyik cso­portot D. D- Scherer Pál, a Szentháromságtemplom lelkésze vezette. Ez volt az a templom, amelyet Mo­rehead és felesége new-yorki tartózkodása alatt éve­ken át látogatott. Megjelent továbbá Rhyne Hugó, a salemi kollégium templomának lelkésze. Dr. Knu- bel Frigyes, mint a Lutheránus Világgyülés első al- elnöke és az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház elnöke, Dr. Scherer János, Richmond, a virginiai egyház elnöke, melynek Morehead 1903—1913-ig ve­zetője volt és végül személyes jóbarátja, D. Dr. Trexler Sámuel. Moreheadet leányán, Morehead Margiton (Los- Angeles, California) kívül még három fivére és egy nővére gyászolja. Rendkívül sokan ismerték őt az egész világon, kiterjedt levelezésével erősítette a különböző egy­házakat; Európa ev. államaiban intézményeket és egyé­neket egyaránt támogatott, valósággal internacionális vezetője lett a Lutheránus Világgyülésnek és attól az időtől kezdve, hogy 1929-ben Kopenhágában el­nökké választották, minden idejét a nagy ügynek szentelte egészen addig, amíg egészségének gyen­gülése következtében 1935-ben az aktív vezetésről le kellett mondania. A Lutheránus Világgyülés párisi ülésén 1935 októberében tiszteletbeli elnökké válasz­totta. Rendkívüli személyes varázsának köszönhető, hogy a lutheránus világ ügyeit oly sok helyen és hosszú éveken át diadalra juttatta. Soha el nemi múló szolgálatai: a charbini menekültek Braziliába való szerencsés áttelepítése és a német misszionáriu­sok zavaros helyzetének rendezése. Mindez azt bi­zonyítja, hogy nehéz vezetői hivatásának tökéletesen megfelelt. i Életét szünetnélküli tevékenység jellemzi, egész leikével Isten országának szent ügyét szolgálta. 1867-ben Pulaski Countyban, Virginiában született. A helybeli elemi iskolába járt, majd Salembe került a Roanoke-kollégiumba. A teológiát a philadelphiai luteránus teológiai szemináriumban hallgatta. Majd 1892-ben Burkes Gardenbe választották meg, később Richmondba került. Itt 1898-ig működött. Ekkor meg­bízták a columbiai egyház és a déli teol. szeminárium vezetésével. Tíz éven keresztül még rendszeres teo­lógiát is előadott. 1901-től 1902-ig a berlini és lipcsei egyetemeken tanult. 1908-ban alma matere, a Roa­noke kollégium igazgatójául hívta meg. 1910-től 1914- ig az Egyesült Déli Lutheránus Egyház (most Ame­rika Egyesült Lutheránus Egyháza) elnöki teendőit látta el. 1919-ben azza bízta meg a Nemzeti Lutheránus Egyház, hogy vegye kezébe a szenvedő és nélkülöző európai evangélikusság megsegítésének ügyét. Buzgó munkájával kiérdemelte Hoover Herbert (az ame­rikai segítöakció vezetője) dícséretét, ezren és ez­ren áldják abban a huszonkét államban, amelynek segítségére sietett. Mint amerikai evangélikusok aján­dékát, több milliió dollárt gyűjtött készpénzben és több tonna élelmiszert és ruhaneműt osztatott szét az arra rászorulók közt. A Nemzeti Lutheránus Egyház 1923-ban ügyvezető igazgatójának választotta meg. Ezt a hivatását két éven keresztül a legnagyobb buzgósággal töltötte be. Az ö vívmánya az is, hogy 1923-ban megtarthat­ták Eisenachban az első Lutheránus Világgyülést. Sírja fölött tartott beszédében Dr. Knubel többek kö­zött ezt mondotta: »Ez a név: »Lutheránus Világ­gyülés« elválaszthatatlanul egybekapcsolódik az ö nevével.« Nagy szolgálatokat teljesített ezen kívül még a Nemzeti Lutheránus Egyház fejlesztése körül is, amely 1921-ben kezdte meg a Lutheránus Világai- manach kiadását. Ennek a bizottságában 1924-töl 1930-ig munkálkodott. Dr. Morehead munkájának elismeréséül a követ­kező kitüntetéseket kapta: két amerikai, a lipcsei, a párisi és a pécsi egyetem teológiai doktorátusa; a dán Dannenbrog-Rend lovagkeresztje, a finn Fehér Rózsa-Rend első osztályú lovagkeresztje. Emlékét a magyar evangélikus egyház is mélyen szívébe zárta. Többször járt hazánkban és nagyon szeretett minket s a magyar evangélikusok élete és küzdelmei iránt mindig melegen érdeklődött. HÍREK. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 3-1K VASÁRNAP. Lukács ev. 6:36 42. örökös; sokszor láthatatlan összefüggés van Is­ten és közöttünk, közöttünk és az emberek között, örökös, általunk meghazudtolt összefüggés. Istennel nem sokat törődünk, embertársainkat pedig csak vezetni, bírálni akarjuk. Annyira vezet ez, hogy ab­szurdumig jutunk el: gerendát nem veszünk észre a saját szemünkben. Egy hiányzik belőlünk: kegyelem osztogatása az embertársainknak. Ha egyszer Isten ezt az összefüggést, amely ed­dig részér öl áldólag sugárzódon felénk, megszakí­taná, fekete ítélet, kárhoztatis átka ütne reánk. Ma még szeretettel vár reánk, hogy vezessen és jó mértékkel mérjen. Csak az életünkből is örök igazságosságként kell láthatóvá válnia Isten-hitünk­nek és emberszeretetünknek. — A budapesti egyházmegye június hó 18-án tar­totta rendes évi közgyűlését. A közgyűlést Kemény Lajos esperes imája nyitotta meg, majd Dr. Mikler Károly egyházmegyei felügyelő nagyon meleg sza­vakkal köszöntötte D. Raffay Sándor püspököt. Az egyházmegyei felügyelő megnyitó beszédében a Schmalkaldeni Cikkek jubiláris évfordulója alkalmá­ból ennek a hitvallási iratnak a jelentőségét méltatta és különösen kiemelte azt, hogy milyen határozottan megcáfolja a Luther türelmetlenségéről terjesztett ferdítéseket az, hogy a tulajdonképeni elszakadás a katolikus egyháztól csak a Schmalkaldeni Cikkek­ben, tehát a reformáció megindulása után 20-évve) lesz véglegessé. Ezután Kemény Lajos terjesztette elő terjedelmes évi jelentését az egyházmegye évi életéről s biztató képet rajzolt annak örvendetes fejlő­déséről. Javaslatára a közgyűlés Broschko G- Adolfot tiszteletbeli esperessé választotta. A tanügyi bizottság jelentését, valamint a tanfelügyelői jelentést Mohr Henrik, a belmissziói jelentést Szántó "Róbert ter­jesztette elő. A számadásokat Artner Oszkár egy­házmegyei számvevő ismertette. Fellebbezések és kérvények elintézése után a közgyűlés a késő esti órákban ért véget. — Gyámintézet. A budapesti egyházmegye gyám­intézete újból vitéz illencfalvi Sárkány Jenőt és Broschko G. Adolfot, eddigi világi és egyházi elnökét egyhangúlag elnökeivé választotta. A pest-

Next

/
Oldalképek
Tartalom