Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-28 / 26. szám
IV. évfolyam. 26. szóm Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH AZT ARSAD ALMI, BELMISSZIÖI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: D. Raffay Sándor: Az élő egyház és a felekezetek. — D. Payr Sándor: Liselotte hercegnő, Rákóczi rokona XIV. Lajos udvarában. — G. L.: Búcsú egy evangélikus lelkész-írótól. — v. nagymegyeri Nagy Károly: Az Orsz. Luther Szövetség nemzetvédelmi feladatairól. — B. L.: Az „Erős vár“ kérdéséhez. — Dr. Morehead halála. — Hírek. AZ ÉLŐ EGYHÁZ ÉS A FELEKEZETEK. Az egyházról a Szentírás azt mondja, hogy az a Krisztus teste. Nem az a teste, amelyet egyszer megöltek és eltemettek, hanem az, amely a halálból feltámadt, hogy soha többé meg ne haljon. A feltámadás óta a Krisztus és az ő teste: az anyaszentegyház az életé, amely halált nem lát, soha többé. Az egyház, mint Krisztus teste csakis élő egyház lehet. Ha nem élő, akkor nem is Jézusé. Mert Jézus él, még pedig* e földön az egyházban él. Ezen a ponton érthető, de sajátságos körforgás észlelhető. Jézus élteti az egyházat és Jézus él az egyház által. Az egyházban Jézus aizi éltető elem, de az egyház egyúttal Jézusnak e földön való életét állandósítja. Jézus nélkül az egyház csak puszta keret, melyben nincs örök életre szóló valóság, az egyház nélkül pedig Jézus csak puszta ideál, amelynek nincs a mindennapi életre ható, alakító ereje. Maga Jézus így állapítja meg a hívőknek önmagához való viszonyát: »(Én vagyok az igazi szőlőtőke és az én atyám a szőlőmíves. Minden vesszőt, amely nem hoz bennem gyümölcsöt, lemetsz és mindazokat, amelyek teremnek, megtisztogatja, hogy még többet teremjenek. Ti már megtisztítottak vagytok az ige által, amelyet nektek hirdettem. Maradjatok meg bennem és én ti bennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet magától, ha nem marad a szőlőtőkén, éppen úgy, ti sem, hacsak meg nem maradtok én bennem. Én vagyok a szőlőtőke, ti vagytok a vesszők... Ebben dicsőíttetik meg az én atyáim, ha sok gyümölcsöt hoztok és így az én tanítványaim lesztek. (János 15:1—8.) Jézusnak ez a kijelentése az egyes hívőkre szól ugyan, de vonatkozik a hívők összességére is. A hasonlat teljesen megvilágítja az egyháznak Jézushoz való viszonyát, mert kétségtelen, hogy amit itt Jézus tanítványairól mond, azt a tanítványokat egybefoglaló egyházról is mondja. Jézusból nőtt ki az egyház, mint ahogy a szőlőtőkéből a szőlővessző kinő. Minden egyes hívő és minden egyes keresztyén egyház egy- egy szőlővessző. Az életnedv és az életerő min- denikbe a Jézus leikéből állandóan ömlő Istenige útján Jézusból ered. Ha ez az áradás megszűnik, ha ez az életnedv elapad, elszárad a szőlővessző. 'Életét az egyház Jézusból veszi és belőle tartja fenn. Jézus nélkül nincsen élő egyház. Az élet pedig gyümölcsözés. Amelyik gyümölcsöt nem terem, nem érdemli az életet, mert nem gazdagítja azt, hanem inkább fogyasztja erőit. Úgy jár tehát, mint a venyige: lemetszik és tűzre vetik. Nem a szervezet teszi az egyházat élővé, hanem a gyümölcsözés. A keresztyén- ség története igazolja, hogy az egyház mindig akkor volt diadalmas és hódító, mikor sokat gyümölcsözött, mikor folyton alkotott és épült Akkor töltötte be hivatását és akkor járt az emberiség élén, mikor minden lépéséből tettek fakadtak. A tettek és az alkotások tégláiból épül meg az egyház, mint olyan épület, melyben Krisztus lakozik. Az egyház nem him-
