Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-21 / 25. szám
196. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 25. szám az evangéliom Krisztusa a hit tárgya; akármilyen változás történik majd későbbi életüknek talán hosszú ideje alatt a világban, mégis mindig Ur marad: az Isten. Rövid megjelölésül ez osztály számára is így határozhatjuk meg a tárgyat: a keresztyénség tanítása. A fenti mondatokból kiviláglik, hogy mégjis más a célja, mint a IV. o-banA középiskolai tanítás befejezéséül — a régi tanterv felfogásától eltérően — ne a keresztyénség értékének megláttatására törekedjünk, hanem arra, hogy Isten evangéliomáé legyen a dicséret. Nem bocsáthatjuk ki az ifjúságot azzal, hogy most már kész az életfelfogása, képzett a keresztyén jellemie, erős az evangélikus öntudata, hanem1 ellenkezőleg azzai kell búcsúznia tőle a valíástanárnak, hogy csupán az egyik formája marad £<bba az evangéliom közlésének, az iskolából kikerülők továbbra is rászorulnak Isten kegyelemszerző igéjére; csak a mód változik, az Egyház továbbra is szolgálni fog nekik. * * * A tantervnek ilyen — sok tekintetben — gyökeres megváltoztatása magától értetődően nemcsak a tankönyvírókat, illetve átdolgozókat állítja sürgős és nagy feladat elé, hanem a vallástanárokat is. így még elevenebben mutatkozik az a máskor is meglévő szükséglet, hogy a tankönyveken kívül alapos kézikönyvek is álljanak a vallástanárok rendelkezésére. A tananyag sokfelé ágazó útjain egy vallástanár sem tudhat magára utalva tájékozódni, vagy az egyik, vagy a másik irányban vezetőre szorul. De ezek a nehézségek nem szabad, hogy akadályozzák a reformot, csak arra figyelmeztetnek, hogy egyházunk hatóságainak és minden felelősséget érző tagjának össze kell fogni, munkát és pénzt kell áldozni vallástanításunk érdekében. A középiskolai vallástanítás reformja közügy, egész egyházunk sürgős feladata. Sólyom Jenő dr. Evagélikus arcképek. báró Kaas Ivor. A magyar történelemben. a magyar irodalomban, művészetben nem ritkán előforduló jelenség az, hogy idegenből magyarrá lettek adnak uj erőt a további fejlődéshez. A magyar földnek meg van az a nagyszerű varázsa, hogy a rajta megtelepedő idegenből nemcsak igaz és hűséges, de legtöbbször kiváló s vezetésre hivatott magyart formál. így lett magyarrá, így lett a magyarság egyik legkiválóbb értéke báró Kaas Ivor is, Kaas Ede bárónak, a dán eredetű, de osztrák katonatisztté lett W\almoden lovasezred főhadnagyának fia. De hogy báró Kaas Ivor jó magyar és kiváló magyar lett, ehhez hozzájárult a magyar föld őserején kívül az is, hogy édesanyja magyar nő volt, draskóczi és jórdánföldi Ivánka Ida, a kiváló Ivánka Zsigmond és Ivánka Imre nővére., Báró Kaas Ivor már magyarnak született is Lon- tún (Hont-me gyében) 1842 január hó 24-én. Édes- atyja feleségének unszolására kilépett az osztrák katonai szolgálatból, magyar honpolgárrá lett szívvel és lélekkel, s a pestmegyei Farmosán telepedett le családjával. Reventlowi báró Kaas Ivor középiskoláit Pozsonyban és Szarvason járta, a jogot pedig a budapesti egyetemen hallgatta. Mint egyetemi polgár, már élénk vezető szerepet játszott az ifjúság hazafias mozgalmaiban s a gyászos emlékű, 1860 tnárc. 15-iki tüntetés alkalmával, amikor Forinyák Géza meghalt, ö is a letartóztatottak sorában volt s hónapokig raboskodott Budán. Ezt követöleg egy ideig Amsterdamban élt, de 1866-ban visszatért Magyar- országba s ettől az időtől kezdve egészen haláláig az újságírásnak és a politikának élt. Mint újságíró, báró Kaas Ivor a magyar újságírás halhatatlanjai között foglal hqlyet. Dolgozott a Hon, Hazánk, Reform1, Pesti Napló, Alkotmány szerkesztőségeiben, résztvett a Budapesti Hírlap alapításában s annak egyik legnagyobb erőssége volt. A politikai közírásnak, a vezércikkeknek volt arany- tollú mestere s éveken keresztül csaknem korlátlan ura a közvélemény irányításának. Vezércikkei országos jelentőséggel bírtak s nagy befolyást gyakoroltak a politikai események alakulására. Vezércikkei irodalmi értékkel is bírtak, szabatosságuk s tartalmuk emelkedettsége révén. Ezeknek az érdemeknek nyújtotta elismerését 1907-ben a Petőfi Társaság, midőn báró Kaas Ivort tagjai sorába választotta. | 1875-től haláláig tagja volt a magyar országgyűlésnek s mindenkor a magyar függetlenség gondolatának volt az elöharcosa. Képviselőházi felszólalásai eseményszámba mentek. Nagy idealista volt, az eszméknek hű és lelkes harcosa, az elveinek tántoríthatatlan hirdetője. Mült év december hó 29-én volt huszonöt éve unnak, hogy meghalt (1910 december 29.) ts ami hagy ritkaság a magyar hálátlanság és könnyen feledés tengerében, báró Kaas Ivor emléke semmit nem veszített ez alatt a viharos negyedszázad alatt. Még napjainkban is sokszor hallunk utalást nagyszerű egyéniségére s nemcsak kartársai, de a már őt életében alig ismerő ifjabb magyar nemzedék is megismerte öt szellemében, melynek nagysága méy so- 'táig, az idők végezetéig fog ragyogni a magyar Hamvai a budapesti Kerepesi-uti temetőben nyu- gosznak. A halott síremlékére D. Raffay Sándor püspök írt sírverset, mely amellett, hogy hű megrajzolója báró Kaas Ivor alkotásokban gazdag földi pályafutásának, a magyar sírversköltészetnek is egyik legszebb alkotása: Dánia vadviharos talaján hajtott ki családfád, S tégedet ősi hazánk nagyjai közt szeretőnk. Lelked a zord észak viharát hordozta magában, Míg rá fényes egünk hinte derűs ragyogás* Így nyer acélos erőt, aranyos színt mesteri tollad, Irtva, taposva gonoszt, védve a szent ideált, Krisztusi hit igazát epekedve, rajongva kerested S mint a szelíd szeretet, otthonod éke vala. Kájrosy Pál. D. Raffay Sándor ünneplése Szerény üdvözlésnek indult és nagy ünneplés lett belőle. Aki ismeri D- Raffay Sándor püspök belső emberét, jól tudja, hogy milyen nehéz szívvel állt meg a Deák-téri díszteremben június 12-én, mikor egyházunk családi körben köszöntem akarta őt életévének 70-ik betöltése napján. Leginkább azt szerette volna, ha néhány ember felkeresi őt családi otthonában és ott mond néhány közvetlen szót. Ehelyett összezsúfolt sokaság fogadta őt, a közéletnek és az egyházi életnek a vezetői és az egyházhívek soraiból egyaránt. Olyan szeretet, ragaszkodás, megbecsülés és tisztelet áradt feléje, amelyet nem kellett rendezni, hanem sokkal inkább visszatartani. Már egész héten át jöttek az üdvözlő iratok, küldöttségek, levelek és táviratok. A legelsők egyike volt Dr. báró Radvánszky Albert egyet- felügyelő üdvözlése, aki az egyet, egyház nevében köszöntötte, továbbá püspöktársai üdvözlése, de fel kell jegyeznünk azt is, hogy más felekezetek részéről is feltűnő üdvözlések érkeztek. A Deák-téri családias ünnepet váratlanul szinte hivatalosnak feltűnővé változtatta az, hogy megjelent a miniszterelnök képviseletében Dr. Tahy László miniszterelnökségi államtitkár és Dr. Tasnády-Nagy
