Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-21 / 25. szám
25. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 197. oldal András kultuszminisztériumi államtitkár, ki a kormány részéről is kifejezte jókívánatait. Az üdvözlések sorát egyébként Dr. Pes’thy Pál bányakerületi felügyelő nyitotta meg az egyházkerület nevében igen melegen köszöntvén a püspököt. Dr- br. Podmaniczky Pál az evangélikus hittudományi kar üdvözletét hozta. D- Kovács Sándor püspök a dunáninneni egyházkerület és a Magyar Luther Társaság részéröl szólalt fel. Kemény Lajos a budapesti esperesség, a MELE. és a Pesti Magyar Egyház köszönetét és háláját tolmácsolta. Vitéz Dr. Pétery Aladár a Deák-téri testvéregyházak és iskoláik, Dr. Konkoly Elemér az Orsz. Luther Szövetség, Dr- Demel Aladár az Orsz. Bethlen Gábor Szövetség, Trauschenfels Elza főnöknő a Fébé diakonissza egylet és Pál09 Ödön az Orsz. Rákóczi Szövetség részéről üdvözölték. Kiemelkedő pontja volt az üdvözléseknek Sárkány Gyula dr. polgármesteré, aki a püspök szülővárosa, Cegléd diszpolgársági oklevelét hozta, Takács László főjegyző pedig Pécel község és vitéz Förhéncz Sándor dr. főjegyző Aszód község díszpolgárságát, melyekhez Ceglédnek, a szülőváros ev. egyházának üdvözlését Wolf Lajos ceglédi lelkész csatolta. D. Raffay Sándor válaszában mindenekelőtt Istennek adott hálát, hogy szolgálni akaró és szolgálni tudó élettel és erőkkel áldotta meg. Isten kegyelmének tekinti, ha még tanítani és világítani engedi az Ur, együtt a nemzet és az egyház javára. A jó lelkipásztornak a nemzetben is az egyházat és az egyházban is tudni kell a nemzetet szolgálni. A díszpolgársági választásokat megköszönvén hangsúlyozta, hogy a nemzet hétköznapja és ünnepi jövendője a »polgárok« hűségén és kötelességérzetén épül fel. örömmel tölti el, hogy más felekezetek lelkészei kezdeményezték díszpolgárrá való választását. Dr. Pesthy Pál zárószavaival és a Himnusz eléneklésével végződött a meleg ünneplés. Az Ev- Papnék Orsz. Szövetsége külön nagyszámú küldöttséggel kereste fel a püspököt. Befejezésül a Nemzeti Kaszinó épületében népes társasvacsora volt, melyen különösen mély hatást tett a püspöknek szülővárosáról mondott meleghangú beszéde. A püspök jogállása. Püsjxiki jogkör, püspöki főhatalom, egyetemes püspökség. Fogalmak, melyeket a zsinat előkészítő munkálatai vetettek felszínre. Jelszavak, melyekért, -— falakon belül és falakon kívül — ádáz harc dúl az evangélikus berkekben. És hát, amint ilyenkor rendesen történni szokott: elsikkad a lényeg, a két részre szakadt tábor köröm szakadtáig védi álláspont- ját. és a harc, vita hevében nem nézi, nem vizsgálja annak -egyházunkra káros következményeit. Közelebbről nézve a dolgot, az egész forrongás a »hierarchia« körül fordul meg. A püspök hatáskörét támadók szerint minden, amit a püspök saját, jogán végez vagy végezhet, hierarchikus tünet, melyet az evangélikus egyházból, mint annak alapelveivel ellenkezőt, száműzni kell. Ezzel szemben a másik tábor szerint a világi tényezők befolyása — alkotmányellenesen — az idők folyamán annyira megerősödött, s annyira belenyúlt a lelkészi hivatás legsajátosabb, hitelveinken alapuló ha- tókörébe, melyei tovább tűrni nem lehet. ÉIrdekes, hogy a szembenálló két tábor abban az egyben megegyezik; a kérdést most, a régi alkotmány revíziója során, a zsinat útján kell elintézni. Innen van, hogy oly erősen feszegetik a dolgot s nem akar a kérdés nyugvópontra jutni. Állapítsunk meg mindenekelőtt egyet: a> régi E. A. a püspöki jogkört csupán köz- igazgatási vonatkozásban s ott is csak nagy vonásokban, tág körvonalakban határozta meg, ismételve utalván arra, hogy... »hatályában fennmaradván a püspök azon joga, hogy... stb. Nyilvánvaló az E- A. egész berendezéséből és felépítéséből, hogy már 1894-ben is voltak a püspöknek oly, szokásjogon, vagy hitelveken alapuló jogai, melyek nem voltak s nem lettek az alkotmányban lefektetve, de amelyet. az 0894. évi zsinat is elismert ás’ szabályozni vagy korlátozni nem kívánt. Nyilvánvaló, hogy ez a jogkör éppen a törvényi szabályozás hiányából és a szokásjog következményeként nem fejlődött egységesen, az kerületenként bizonyos mértékű eltérést mutat. A kérdés felvetőinek (a zsinat előkészítése során) éppen az volt a céljuk, hogy ezt az eltérő fejlődési folyamatot egységesítsék s egyben a hatáskört megtisztítsák az itt-ott jelentkező illetéktelen befolyástól. Csak utóbb, a zsinati előkészítő munkálatok befejezése és nyilvánosságra hozatala után vetődött fel az a kifogás, hogy a már tényleg régen meglévő jogkör szabályozása a hierarchia behozatala az alkotmányba, éppen azért azt feltétlenül mellőzni kell. Figyeltem a sokszor veszedelmes vitákat, nyomon követtem a sajtóban megjelent idevonatkozó közleményeket: mindezekből csak azt tudtam leszűrni, hogy — kevés kivétellel nem a lényegen volt a hangsúly, hanem, rnünl fentebb említettem, a jelszavakon. A püspök jogköre, hatósága évszázados múltra tekinthet vissza hazánkban, írott jog nélkül él, munkálkodik egyházunk javára: de eddig még az 1894. évi zsinat óta lefolyt idő alatt sohasem vetődött fel komoly formában az, hogy a püspök ténykedése hierarchikus jellegű. A zsinati előmunkálatok és javaslatok nem hoztak semmi olyant, melyből ez a nagy felzúdulás magyarázható, vagy indokolható volna. Abból, hogy az élő jogot írott formába öntik s beleillesztik, hozzáidomítják az alkotmány egyéb rendelkezéseihez, hogy ezen jogot megtisztítják a hozzátapadt illetéktelen dolgoktól, még nem lesz hierarchia s nem lesz alkotmányilag statuálva, a hierarchikus szervezet. Szükségesnek látszik tehát az, hogy tárgyilagos aiajxm vizsgálat alá vétessék e kérdés, mégpedig olyképen, hogy annak minden vonatkozása, különösen pedig a jogkörnek az idők folyamán való fejlődése, jelenlegi helyzete tisztáztassék. Nem lehet ugyanis vitatkozni sem a dolgokról addig, míg tisztában nem vagyunk azzal, mit is jelent a mai jogiállapot szerint, a püspöki jogkör, püspöki főhatóság, egyet eines püspökség fogalma. Szükséges ez azért, mert a sok vita és sajtóköz-
