Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-21 / 25. szám
24 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 195. oldal nak szeretni. Némelyek férfiakat és nőket szeretnek, mások csak gyermekeket, tíz, tizenegyéveseket; ismét mások 17 éves suhancokat a 25 évesekig és ezek vannak legtöbben. Más feslett népség csak önmagával kéjeleg, ezek nincsenek olyan sokan, mint a többiek. Vannak, kik állatokkal s mindennel bujálkodnak, ami eléjök kerül. Ismerek itt egy embert, ki azzal dicsekedett, hogy neki mindennel, még békákkal is volt dolga. Amióta ezt tudom, nem tekinthetek rá utálat nélkül. Boldogult uramnak a szolgálatában állott, igen gonosz ember. Íme látjátok, kedves Amáliám, a világ még rosszabb, mint ti azt valaha elgondolhattátok.« tKünzel i- m1. 277.) E fertelmes bűnökben Liselotte férje és fia is benne úszott s akik ily életet éltek, azok a Napkirály jelenlétében gépies pontossággal vettek részt a 2—3 óráig is eltartott fényes templomi szertartásokban. Fia, II. Fülöp orleánsi herceg az egész mise alatt fel sem tekintett könyvéből, de az nem imakönyv volt, hanem Rabelais regénye, a Gargantua et Pan- tagruel. Rákóczi is megvallja, hogy ö is inkább a király kedvéért, mint istenfélelemböl ment a franciák között a kápolnába. (Vallomások Dómján ford. 260. 1. Márki S. II. Rákóczi F. III. 361.) (Folyt, köv.) D. Payr SándorA középiskolai vallástanítás reformjáról. (Folytatás.) V. OSZTÁLYMost ez osztályban a keresztyénség előkészítésének és megalapításának történetét tanítjuk »a keresztyénség előkészítésének és megalapításának történeti megértetése« céljából. Nem szorul bizonyításra annak megállapítása, hogy a Szentírás ilyen szempontú kezelésében a historizmus, a történelmi gondolkodás iutott diadalra. A historizmus ideje lejárt, tehát maradiság volna ragaszkodni hozzá, de ezen felül ha a Szentírást, mint Isten kinyilatkoztatásának a könyvét fogjuk fel, vagyis a történelmi szemlélet helyett a hit szemével tekintjük, akkor csatlakozunk a keresztyén Egyház történetének legfényesebb korszakaihoz. A históriai beállítás félretételével az az előny is jár, hogy az V—VI. osztályt mint párhuzamos osztályokat felhasználhatjuk az egyháztörténetem tanítására. A régi tanterv szerint váltakozó tanításnál az történt, hogy a tanulók egy része az V. és VIII. o-ban kapta az egyháztörténelmet. Az új elgondolás szerint csak egy évnyi különbség állhat elő. Igaz, hogy így meg a III. osztályi egyháztörténelem, ill. ejgyházrajz után újra szinte ugyanazt az anyagot kapja némelyik tanuló. De e bajon könnyű azzal segíteni, hogy váltakozó rendszernél az első évben az 1.. 111., VI. és Vili. o. anyagát tanítnák, a másodikban pedig a 11., IV-, V. és Vll. osztályét, és így tovább. Fontosnak tartom, hogy az unalmasságot lehetőleg kerüljük. A mostani rendszer szerint ugyanabban (t. i- a VII.) o-ban tanulják az egyháztörténelem új korát és a magyar protestantizmus történetét, világtörténetből a legújabb kort, magyarból a régi magyar irodalmat. Az ebből támadó unalmasságot a fentebbi megoldással kiküszöböltük. — A vallástanítás csak nyerni fog azzal, hogy friss, ismeretlen anyagot közöl. Elvégre az egyház-történet tanításának nem az a feladata, hogy a világi órákon esetleg irányzatosan tanított történelmet javítgassuk, nyesegessük, pótolgassuk. Ha az egyháztörténet tanítása valóban az, aminek lennie kellene, akkor nincs szüksége külső megalapozásra és nincs mit félnie irányzatos tanóráktól. Az egyháztörténelem kettéosztását úgy tartom legcélszerűbbnek, hogy az V. o-ban tanítsuk 1781-ig, természetesen itt is párhuzamosan az egyetemest és a hazait. 1781 a Türelmi Rendeletnek és Kant korszakalkotó müvének, a Tiszta ész bírálatának esztendeje. — Akiket a historizmus még bűvkörében tart, azok persze sajnálnák az egyháztörténelmi anyagnak ebből következő megszükülését. Világos, hogy ha más anyag nem szenvedne kárt, akkor meghagyhatnánk a régi határokat. De vigasztalódunk az úgy vélt veszteségen, ha meggondoljuk, hojgy az egyháztörténelem tanításának a célja valóságmegismerés, nem pedig fegyverszállítás az apologétika és a polemika számára. A régi tanterv célkitűzését is el ’kell vetnünk, mert értékfilozófiai és fejlödéselvi háttere hamis. Legyen az egyhaztörténelem az evan- géliom hirdetésének története, ez az anyag elvégzi hatását mindenféle mesterkélt, célzatos beállítás nélkül is! VI. OSZTÁLY. Ez osztályba kerül a XVIII. század végének és a XIX. századnak az egyháztörténete és a keresztyénség mai helyzetének a rajza. A külső misszióval kapcsolatban megismertetjük a mai világvallásokat, — a vallástörténet ugyanis nem tartozik az evangélikus vallástanítás körébe., de a mai világvallásokat igenis bele kell helyeznünk az evangéliom fény csóvájába. A mai helyzetrajz kapcsán bőven foglalkozhatunk a katolicizmussal, a kálvinizmussal, a szektákkal, ezekkel mindig a szerint többé vagy kevésbbé, ahogy a környezet kívánja. Az eddigi beosztással mind a katolicizmusról, mind a kálviniz- musrói csak történelmi ismereteket közölhettünk, mai mivoltukat nem értünk rá tanítni. Ez a rész annyira fontos, hogy váltakozó tanítás eseténi a XIX. századot egész rövidre foghatjuk azokra való tekintettel, akik az előzményt még nem tanulták. A mai egyházi élet, a magyar evangélikusság elhelyezkedésének, kegyességének, küzködésének rajza kellőképen le fogja kötni az ebben a korban annyira nehezen kezelhető ifjúság figyelmét. VII. OSZTÁLY. Tárgy: a Szentírás ismertetése* Az év elején tájékoztatás a könyvek történetében, a kánon kialakulásában; azután a kinyilatkoztatás történeti és rendszeres tanítása. így kellő mód van sok biblia- olvastatásra, a kinyilatkoztatással szemben mutatkozó kétkedések, problémák megbeszélésére. Szinte jobban járnak azok, akik középiskolai tanulmányaik befejezéséül kapják ezt az anyagot, mint azok, akik Vll-ben tanulják. De ezt az esetleges előnyt könnyű kiegyenlíteni olyan módon, hogy a Vili. o-ban is állandóan használjuk tanítás közben a Szentírást. VIII. OSZTÁLY. A régi tanterv szellemében ma világnézetet kell tanítni, holott végzetes tévedés a keresztyénség tanítását befejezésül világnézetté, vagy más szóval élve: életfelfogássá egyszerűsíteni. Az evangélikus keresztyénség formálja ugyan világnézetünket, de egészen más és összehasonlíthatatlanul több, mint az. Rossz útra tévedünk akkor is, amikor apologétikát adunk, mert ezzel leszorítjuk a keresztyénséget az intellektus síkjába, és úgy mutatjuk be a keresztyénséget az ifjúságnak, mintha védelemre szorulna. Ellenkezőleg, azt kell elérnünk az ember mai helyzetének, szellemi életének, egész kultúrájának vizsgálatával, hogy a tanuló megérezze: a keresztyénség ítélet a világ felett. Nem azt kell bizonyítani, hogy a keresztyénség meg tud állni a mai szellemi életben, hanem ellenkezőleg tanítni kell a diastasist íkülönállást, másféleséget) a keresztyénség és a világ között. Hangsúlyozni kell a tanulóknak, hogy *) Azzal, hogy a Biblia tanításának az V. o-ról a Vll-re való áttételét javaslom, Martony Elek budapesti vallástanár elgondolását teszem magamévá.