Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-21 / 25. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EG YH ÁZT ARS AD ALMI. BEL MISSZIÓI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412- Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: V.L.: A pihenés megszentelése. — D. Payr Sándor: Liselotte udvarában. — Dr. Sólyom Jenő: A középiskolai vallástanítás reformjáról pék. — D. Raffay Sándor ünneplése. — drbv.: A püspök jogállása. — G. kiadás. — Hírek. hercegnő, Rákóczi rokona XIV. Lajos — Károsy Pál: Evangélikus arcké- L.: Üzenet. — Sch. R.: Evangélikus A PIHENÉS MEGSZENTELÉSE. A pihenés törvénye volt az első törvény, amely Istentől minden‘élőlény számára adatott. Azt jelenti ez, hogy mindenkinek minden rendszeres munka után meg kell pihenni. S ezt nemcsak az emberekre vonatkoztatta Isten, hanem önmagára is. A teremtés hat, alkotásaiban felmérhetetlen gazdag napja után megszentelte a pihenést. Hogy Isten hogyan pihen, azt költő le nem írja, festő le nem festi, szobrász meg nem mintázza, hívő el nem képes képzelni. De hogy az ember hogyan pihen, arról igen-igen szomorú tapasztalataink vannak. Nagyvárosi embernek kevés jut a napfényből, egészséges levegőből s így korábban és jobban elfárad. Hurrá! Jöjjön a pihenést adó wikend! Másfél, sokszor két napon keresztül kék hegyek között, hűs hullámok fölött, erdők mélyén fel-felbukkannak a pihenők, de a pihenésre vágyó idegek és a teljes test egészségtelen hajszában feszülnek tovább és gyengülnek egyre. A család természetesen együtt van. A gyermek szeme lefényképezi a látottakat, belső élete felfogja a felvillanó eseményeket s amit egyház, iskola nehéz munkával felépített, szétdől egy-egy nap, egy-egy kirándulás alatt, mint a rosszfalú ház a viharban. A gyermekek szüleiktől rosszul tanulják meg a pihenés törvényét. De jön a nagyobb pihenés is, a nyári szabadság. (Ez .sem mindenkinek. Sokan átdolgoznak 60—70 évet anélkül, hogy megismerhették volna a gondtalan pihenés 'gyönyörűségeit.) A mai körülmények közt csak újabb gondot jelentenek. Uj ruhák a divat áramlatai szerint, ha .nem elég a megtaklarított pénz, akkor el kell. venni, élelemből, gyermekek gazdagításából, esetleg »egy-egy kisebb-na- gyobb kölcsön segít. S a pihenés eredménye: új »élmények«-ben való gyarapodás. Élmények, amelyeket jobb lenne át nem élni. Egy bizonyos. A »modern« embér pihenéséből hiányzik a pihenés törvényadója és Fia: Jézus Krisztus. Pedig Ö olyan szívesen eljönne velünk bárhová. Szeretettel áldana meg minden percet. De nem is hívják (»nem elég egész éven át foglalkozni vele?«) és sok helyre maga sem menne el, mert megszentelés helyett megszentségtelenítik a pihenést. A pihenésben nézzünk magunkra. Akárkik vagyunk, gondoljuk el: 10—11 hónapon át mennyit vétkeztünk, szomorítottunk, bántottunk, sértettünk, lázadoztunk, hitetlenkedtünk, kételkedtünk, elbuktunk. Elrohanunk életünk bűnös eseményei fölött, mint a quadrigák a lebukott kocsisok holtteste fölött, nemtörődömséggel, neki feszülve testünkkel a világ útjának. Legyen a pihenés bűnbánat: Én Istenem, én bűnös ember... Nézzünk Istenre is. Percek hullanak el céltalanul, áldás nélkül, eredmények nélkül — ha Isten nélküliek. Az Igéből mennyi-mennyi erő áradna reánk, felénk, egész esztendőire út- ravalóul. Mennyi bocsánat és vígasztalás. Mennyi világosság és igazság. Mennyi hit és biztatás. Tegyük lehetővé mások pihenését, szenteljük meg a magunkét és Isten is megszentel bennünket. V. L.
