Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-31 / 22. szám
22 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 173 oldal szór látjuk, mennyire képtelenek gyógykezelte! ni magukat. Sokszor látjuk, hogy még hozzátartozóikra is veszedelemmé lesznek. Vannak öregeink, akik teljesen magukban állnak. Gyülekezeteink nem kéjjesek magukban kórházat, szegény aggok otthonát fönntartani. Kérdés, hogy az árvaházak terén meghozott áldozataink után nem kellene-e egyházunknak módot találni arra, hogy ezek az elesettek is érezhessék az egyház segítségét? E tekintetben is kívülről jövő segítségre van szüksége a lelkésznek. * Különböző ügyek intézése. Gyülekezeteink tagjainak vannak olyan ügyes-bajos dolgaik, melyek a gyülekezeten kívül, a járási székhelyen, a vármegyén, a főivárosban nyerhetnek csak elintézést. Ezeknek a gyülekezet lelkésze nem járhat mindig utána. Nem külföldi példára kell itt hivatkoznom, hanem országos evangélikus tanítóegyesületünk egyik ügyes intézkedésére. Tagjai részére egy ügyintéző hivatalt létesített. Megbízta egyik, a fővárosban működő tagját, hogy vidéki tanítók ügyeit a kultuszminisztériumban ő intézze el. Igazolvánnyal megy a minisztériumba és ott tudják, hogy jogosan intézkedik. Értesülésem szerint sok olyan ügyet elintézett már, melyet az egyes messze lakó tanító vágy nem tudott volna elintézni, vagy csak nagyon nagy költségek árán. Nem volna-e célravezető, hogy mi is minden olyan ponton, ahol gyülekezeti tagjaink ügyei várnak elintézésre, ilyen intézkedést tegyünk? Nem kellene ezt föltétlenül lelkészeknek intézniük, föl lehetne rá kérni egy- egy buzgó egyháztagunkat is. Néhány rövid szóban csak néhány ilyen utat akartaim szóvá tenni, mely ma még el Man zárva a gyülekezetek lelkésze előtt, de amelyek kiáltanak a segítő kéz után. Meg vagyok győződve róla, hogy mindnyájan még sok ehhez hasonló elzáródó utat tudnak említeni. Pál apostol összehasonlítja a gyülekezetét az élő testi szervezettel, melynek tagijai egymásról viselnek gondot. Erre az együttérzésre és együttmunkálkodásra szüksége van annak is, aki bajba jutott, de annak is, akj a segítő munkát elvégzi. így nyer helyes kifejezést a keresztyén egység lelke. így erősödik meg a keresztyén gyülekezet hit- és szeretet-(élete. Ez nem más, mint evangéliumhirdetés tettekkel. Megértik ezt gyülekezetünk tagjai közül azok is, akik a gyülekezet testvéri közösségéből kizárták magukat. Lehet, hogy a gyülekezetben élő és együtt munkálkodó szeretet látása jobb belátásra készteti őket, lehet, hogy vissza is hívja őket. Szervezett gyülekezetgondozás által lesz az egyház nélkülözhetetlen az egyházi népe számára. Minden oldalról jól megszervezett gyülekezeti élet megteremtése a főcél. És mennyire vágyódik ezután a lelkünk. Ki az közülünk, aki fiatalon kerülve el egy gyülekezetbe, jóakaraté segítőtársaival együtt ne arról álmodozott volna, hogy ezt a kívánatos együttműködést minden egyházi aggal egy-kettőre megteremti. Hála Istennek, azonban gyülekezeteink mindegyike konzervatív. Nem engedi magát a pásztor esetleges hűtlensége által azonnal szétszóratni. Ebből persze az következik, hogy a jóakarat ú törekvések láttán viszont nem lángol föl egy-két év alatt. Hosszú, kitartó, soha nem lankadó szolgálatra van szükség. Akik bányászattal foglalkoznak, meg tudják nekünk mondani, hogy a kanóc meggyújtása valósággal csak gyermekjáték. A szikla kifúrása a nehéz, férfierőt igénylő munka. Küzdeni kel! előbb, hogy a robbantószert el tudjuk helyezni. Arra van szükségünk, hogy a lelkész és gyülekezetében minden segítőtársa, férfias komolysággal, gondoskodó hűséggel, szenvedések fölvállalásával, szónak de mindenekfölött imádsággal igyekezzék egyházunk magáraébredé- sének eszközeit a lelkekbe belevinni. Wolf Lajos. Evangélikus könyvkiadás. Az Evangélikus Élet 21-ik számában igen nagyjelentőségű cikk jelent meg arról, hogy evangélikus könyvkiadást kellene teremteni. Ez komoly dolog és nem olyan elérhetetlen ábránd, mint a napilap'. Az evangélikus könyvkiadás megteremtése egyházi életünk számára hatalmas pillért emelne. Mielőtt az evangélikus knöyvkiadást megindítanánk, meg kell teremteni a szervezetet, amely a vállalkozást fenn tudja tartani. Ennek a szervezetnek két ága vaím. Az egyik az egyénekre számít. Lelkészeink, tanítóink, hitoktatóink és presbitereink, esetleg ifjúsági egyesületeink tagjai segítségével meg kell tudnunk, hogy hány könyvvásárlóra számíthatunk, ha évente két kötetet adunk ki, da- ■ rabját egy pengővel és hányra számíthatunk, ha évente öt kötetet adunk ki egy pengőjével. Háromszáz előfizető hiúsítaná a nyomtatási, száz előfizető a kiadóhivatal költségeit. Ami ezen felül van, az bizonyos százalékban írói honoráriumra menne, a fennmaradó összegei tartalékolni kellene nagyobb munkák kiadására. Ez volna a könyvkiadás egyik biztosítéka. A másik, ha lehetőleg minden gyülekezetben megfelelő kölcsönkönyvtárat létesítenénk. Ilyen kolcsönkönyvtár létesítése ma nagyon kevésbe kerül. Megfelelő utánjárással itt Budaj>esten már tíz-húsz pengőért be lehet negyven-pt ven jó könyvet szerezni. Például a Raffay-féle kitűnő olvasmány-gyűjtemény egy-egy jestes kötete negyven fillér. A bekötésről otthon, házilag kellene gondoskodni. A könyvtárt csekély- díjazásért a lelkésznek vagy tanítónak valamely családtagja kezelhetné. Ezek a kölcsönkönyv-
