Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
IV.
52 senatora legyen, s azok Ítéletének meghallgatásával határoz a könyv kiadása felett. Minthogy pedig tót nyelvű nyomda nem létezett, ennek felállításával egy bizottság élén Krmann Dániel bízatott meg. Tót és magyar bibliákra nagy szükség volt. Ezzel kapcsolatban a németországi egyetemekre menő ifjakra nézve határoztatott, hogy könnyebb boldogulás tekintetéből a püspök által bizonyítványnyal látassanak el. A püspök urak pedig kötelezvényt vegyenek tőlük arra nézve, hogy csakugyan kimennek, nehogy a jótevők kijátszassanak. Történtek ugyanis olyan visszaélések, hogy némely ifjak külföldi út ürügye alatt segélyt gyűjtöttek, és azután itthon maradtak. Ezt tűrni nem lehetett. De másfelől azon ellenvetések előtt sem lehetett elzárkózni, melyek szerint a szegény sorsú ifjú nem képes kimenni, ha valamely előkelő világi úr által nem segélyeztetik. Ezért történt az indítvány, hogv az eperjesi collegium akadémiai rangra emeltessék, hol a theologiát egészen el lehessen végezni. Azonban határozat nem hozatott. Két nagy akadályuk volt ebben: először a pénz hiánya, és másodszor az, hogy egy ilyen akadémia felállítása sem tenné szükségtelenné a külföldi egyetemek látogatását. Szélesebb látkör nyílik ott a fiatal ember előtt; magasabb szempontokat lát uralomra emelve a protestáns tartományokban, a minek sok jótékony hatása lehet minden életre való fiatal emberre. Az eperjesi collegium érdekében azonban mégis kimondatott, hogy a svéd királv- hoz még egy más küldöttség is menjen, kérve a collegium számára segélyt. E küldöttség tagjaiul Krmann Dániel, Szirmay Miklós és Melczer Mihály ajánltattak, a kik a kiküldetést el is fogadták. A délutáni idő az isteni tisztelet rendjének megállapítására volt szentelve. Mielőtt azonban a zsinati tagok ennek megbeszéléséhez fogtak volna, Jánoky Zsigmond egy igen fontos ügyre hívta fel a lelkészek figyelmét, a kik gyakran fordulnak meg haldokló betegek körül. Ugyanis figyelmeztette őket arra, milyen nagy bajok következnek abból, ha valaki végrendelet nélkül hal el. Sokszor egész vagyon illetéktelen kezekbe jut, — s az örökség elkallódik, miből nem csak az államra, de az egyházra is kár háramolhatik. Buriustól hallotta, hogy Beszterczebányán egy Thurzó- féle végrendelet veszett el, mivel a levéltárnok katholikus. Föl- hívta tehát a lelkész urakat: használják fel szép hivatásukat a haldokló betegnél arra is, hogy intsék az illetőket törvényszerű végrendeletek készítésére, mit a jelenvoltak köszönettel fogadtak el.
