Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
IV.
53 Ezzel átmenve a vasárnapi és ünnepi isteni tisztelet kérdésére, a püspöki kar javaslatához képest a következő rend fogadtatott el: harmadik harangozás után kezdődik a szertartás a «Nejs\vetejsy»-vel, azaz az isten lelkének segítségül hívásával, mi alatt a hívek padjaikban állanak és a lelkész az oltárnál térdel. Ezen bevezetés az egész éven át megtartandó. Az után a lelkész egyháza nyelvén énekelve mondja: Az Ur legyen veletek! Utána énekelve mondatik az ima; olvastatik az epistola és az evangye- lium. A szokásos harangozás helybenhagyatik. A zene, illetőleg az orgona megtartatik, de az ének anyanyelven történjék. Papi ruhánál az Álba megtartatik; az emelvényről való éneklés évenkint csak háromszor történik. A Credo minden alkalommal énekeltessék; a gyertyák eltörlendők. A szent beszéd egy órán túl nem nyújtandó; — utána az egyetemes hitvallás olvastassák, kivéve ha egyesekért tartatik a beszéd. A hirdetendők ez előtt, de a beszéd után hirdettesenek ki; de az ismétlések kikerülésével. Az után az oltár előtt, a chorus hálaadó éneke után, reczitálja az imát és megáldja a népet keresztjei alkalmazásával. Ezen, itt általánosságban felszámlált szertartások részletezésével az Agendát készítő püspökök bizattak meg. A zsinat azonban még a következő napon, ápril 5-én is az isteni tisztelet rendjének megállapításával, és némely visszaélések megszüntetésével foglalkozott. így például az úrvacsora alkalmával adatni szokott bűnbocsánatra vonatkozólag határoztatok, hogy az éneklés után történjék; a kik az úrvacsorával akarnak élni, azok maradjanak a templomban. A pap az Ur beszédének és a szerzési igéknek recitálása után szolgáltatja ki a megszentelt kenyeret és bort, — kereszt jelét használva e szavaknál: ez az én testem. .. ez az én vérem. A tanító az úrvacsora kiosztása alatt énekli: Wzal chleb. etc. Határoztatott továbbá, hogy a hívek a kereszt jelének homlokon való formálásától tartózkodjanak; hogy a csengetyűs erszény továbbra is használtathassék ott, a hol eddig szokásban volt; de az abban való pénzváltás eltiltassék. Kiterjedt a figyelem olyanokra is, hogy például a lelkész botját ne támaszsza az oltárhoz ; hogy a templomban a nők és férfiak egymástól külön üljenek; hogy a délutáni könyörgések és katechisatiók megtartassanak; latin bekezdések elhagyassanak; hogy mikor a «Magnificat» boldogasszony éneke szól, a hívek fölkeljenek, hogy a nép kimenőre egész éneket énekeljen; hogy a vasárnapokon tartatni szokott
