Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.

Előszó

ELŐSZÓ.

Sajátságos és figyelemreméltó tény, hogy a magyarhoni ágostai evang. egyház, daczára három százados fennállásának, még mai napig sem birt szervezetileg és alkotmánvilag egvgyé lenni. Háromszáz esztendők viharja nem volt képes oly hatást gyakorolni vezetőire, hogy azok a szellem, alkotmány, rend és fegyelem egységében rejlő erőt kellőleg méltányolni és felhasználni tudták és akarták volna. Pedig a többi hazai keresztyén felekezeteknek szervezett volta és ebben rejlő ereje nyilván való.

A hatalmas róm. katholikus egyház külső szervezetéről egy világhírű angol protestáns történetiró azt jegyezte lel, hogy az oly mestermű, mely évezeredekre biztosítja azon egyház fennmaradását. 1

Az ev. reformált egyház, mely az ágostai ev. egyházzal együtt, egyforma viszontagságok között fejlődött, szintén felfogta a belső szervezetben rejlő hatalom értékét; egyesítette az öt ev. ref. egyházkerületet; egyetemes közzsinatot tartott; közszellemet, közalapot teremtett; bárhol felemelt szavának kellő súlya van; tisztelettel beszélnek róla még ellenfelei is, mert látják, hogy tud és akar élni törvényadta autonomikus jogával.

Mindez hiányzik az ágostai evang. egyházban. Ez

1 Macaiilin. Critical and historical Essavs. Von Ranke.