Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

vezésének legfőbb akadálya nézetünk szerint a római egyház hierarchikus szervezetében áll, mely szerint a világi elem nem határozhat egyházi ügyekben. Már pedig akárhogy forgassuk a kérdést, világi elem nélkül nincs egyház, így állván a dolog, a kath. autonómia létrehozása a világi elem tényleges közreműködése nélkül nem lehetséges. Ámde a művelt világi elemnek az egyházi administrációba való bevonása csak akkor ér valamit, ha a többségi határozatok érvényre juthatnak. Olyan autonóm egyházi gyűlés, melyben a világi elemnek szabad beszélni, tanácskozni, de a többség akaratával szemben mindig a plébános vagy esperes, vagy püspök akarata vagy szeszélye határoz, paródiája az autonómiának. Csak a tudatlan tömeg előtt lehet olyan állításokat kockáztatni, hogy a hierarchikus egyházszerkezet Krisztus rendeletén alapszik,

1 és hogy azon változtatni s a jogköiöket a klérus és a laikusok között tágítani, vagy szűkíteni senkinek sem áll hatalmában I Ezt csak az ő helytartói, a római pápák tették a magok hatalmából, az ál-izidori gyűjteményben kiemelt legfelsőbb egyházi jogok alapján. A Szent István apostoli követségéről szóló mesét már senkisem veheti komolyan mióta jeles kath. történetírók kimutatták annak hamis voltát. Ismeretes történelmi tény, hogy a püspököket hazánkban századokon át nem a magyar királyok nevezték ki, hanem az illető káptalanok szabadon választották.

2 Hol volt addig a királyok főkegyúri joga? A püspököknek a magyar királyok által való kinevezése tulajdonképpen Zsigmond király alatt kezdődölt. Eszerint ő volt a magyar kath. egyháznak első főkegyura

T vagyis jobban mondva «védője és oltalmazó ja» a római pápai halalommal szemben. Hogy mit kell a magyar király tők egy urasága alatt érteni, azt megmagyarázta Werbőczy 1 L. Dudek füzetének 25. lapját. 2 V. ö. Rajner tanár művét A püspöki székek betöltésének törlénetét 1901-ben.