Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

XIV. A porosz király közbenjárása haszontalan. Lelki kínok. — A jezsuiták merénylete; — dicsekedése. Áttérési mese. — Diszes sirkő. — Kermann saját sírirata. Befejezés

emlékezetére Sirák 25: 22. alapján; rendjének főnökéhez pedig olyan dicsekvő hivatalos jelentés ment, mely a nyilvános tényekkel ellenkező egyéb hazugságok mellett magán viseli az áttérés valótlanságának bélyeget.

2 Szomorú valóság és történelmi tény, hogy Kermannak még a börtön fenekén sem volt nyugodalma. Ellenségeinek zakláfásaitól menten még meghalni sem tudott! A milyen szomorú körülmények között született, oly tragikus körülmények között halt is meg. Már anyja méhében üldözték szülőinek vallásáért és még az anyaföld nyugalmát sem engedték neki saját meggyőződése szerint! Micsoda élet és micsoda halál! Mintha előre tudta volna, hogy a börtönben fog meghalni, síriratát előre elkészítette és levél kíséretében küldötte meg egyik barátjának, a kiváló érdemű prot. irónak Bél Mátyásnak. Ezen síriratot már csak azért is közöljük egész terjedelmében, mert ez Kermann életének a legrövidebb, de egyszersmind leghívebb rajza: Hos elegos spiráns posuit sibi victima mortis, Kermannus Dániel, nominis omen habens' Judicium Domini mirabile namque subivit, Pro Christo que molis nil, nisi fűit. In Turolueensi, Zolnensi, Mijaviensi Bcelesia docuit verba sacrata Dei. Illorum sensit sortem, qui rite sonabant Justitiam Christi, judiciumque crucis. 2 A jezsuita jelentés Kermannról közölve Mencik Ferdinánd Kermann Dániel életében az udvari levéltárban 12134. ad. 52. sz. a. levő kézirat után; külön lenyomat a cseh tudományos társaság közleményeiből. Prága, 1887.