Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

XIV. A porosz király közbenjárása haszontalan. Lelki kínok. — A jezsuiták merénylete; — dicsekedése. Áttérési mese. — Diszes sirkő. — Kermann saját sírirata. Befejezés

Ter pater ejus erat, ter Avus, ter et ipsémet Bxul

: Pro exilio Christum quisque ferebat orans. Natus in exilio est, denatus in exilioque, Respondent primis ultima fata suis. Hic sed ah exiliis animam ejus sumsit Jesus, In verae patriae coelia regna Dei. Corporis exuvias Jesu virtute resumet Hisque ocuiis cernet, perpetuoque Deum. 0 faustum exilium, ex quo patria duleis aditur, Aeternaque datur pace quiete frui. 1 Kell-e még többet mondanom, hogy a kép teljes legyen? Kell-e keresnem színeket, melyek a fentebbiekben vázolt életrajzot elevenebbé tegyék? Azt gondolom, nem szükséges. Ha a szives olvasó egy visszapillantással végig méri azt a korszakot, mely a Kermann bölcsőjétől annak koporsójáig lezajlott egyházi eseményeket foglalja magában; ha visszagondol azon hallatlan üldözésekre, melyeknek apáink vallásos meggyőződésük miatt századokon át kitéve valának; ha kellő nyugalommal vizsgálja okait azon türelmetlenségnek és vakbuzgóságnak, melylyel a kath. klérus Kermannt utolsó lehelletéig üldözte: akkor kétségen kívül mélyen elszomorító, de egyúttal felemelő érzés fog támadni lelkében. Elszomorító annyiban, hogy a szeretet vallását hirdető egyházban ilyen szörnyűségek történhettek: felemelő anynyiban, hogy hála a fölvilágosodás szellemének, ma már ilyenek nem történhetnek. Igaz, hogy a katholikus irányzat mely az isteni 1 Lásd Hornyánszky: Beiträge zur Gesch ev. Gem. in Ungarn. 13.1. 1. és a pozsonyi ev. lyc. levéltár Fata fam. Kenn.