Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

IV. Külföldről haza érkezvén illavai tanitó, majd mosóczi isk. igazgató lett. — Turolukán elébb atyja mellett segéd, — utóbb ennek halála után ev. lelkész. — Az apa jellemzése

elől. Elfogadta tehát egy Payer nevű birtokosnak meghívását, a ki őt gyermekeinél magántanítóul alkalmazta. De ott se volt maradása, mert a jezsuiták által használt horvát katonák megtudván hollétét, azonnal keresésére indultak. S így végre is beteg atyjához Bukóczra, majd Trencsénbe volt kénytelen futni. Innét aztán 1684-ben Osztrosith Miklósnak nővére, báró Révayné hívta meg az általa fentartott mosóczi evang. iskola igazgatójának, hol több mint két évig működött szép eredménynyel. Olykor-olykor az egyházi szónoklatban is megpróbálta erejét, és minthogy előadása tetszett a földesuraknak, az ekkor elhalálozott Tarnóczy Márton superintendens és blatniczai lelkész felett ő tartotta a búcsúbeszédet.

1 Ez oly jó hírnevet szerzett neki, hogy a turolukai egyház, beteg atyja mellé csakhamar lelkészül hivta meg. Szélütött atyja, bármily jól esett neki a gondolat, hogy Dániel fia legyen hivatalbeli utódja, mégis inkább óhajtotta volna, hogy az nyugodalmasabb egyházba jusson. Azért beleegyezett abba is, hogy mások hívassanak meg. így történt, hogy mikor az ifjú Dániel Mosóczról beteg atyjának látogatására jött, a hivatalos szoba ablakán találta Major Pálnak levelét, melyben irja, hogy kegyurának tartóztatása és fizetésének fölemelése következtében nem fogadhatja el a turolukai egyház meghívását. Ugyanott tudta meg, hogy Marklovszky dubniczai lelkész is visszautasította a meghívást. Csodálkozott, hogyan lehetett ezeket meghívni, mikor ő már elébb — igaz csak szóbelileg — meghívatott? Ekkor tudta meg, hogy atyja csupa gyöngédségből ellenezte meghivatását. 1 Monumenta I. 50.