Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

III. Bársony boszúja. A turolukai ev. templomot elvették a katholikusok. — Kermann atyja és családja menekül.— Prot, főurak védelme alatt Kermann elvégezi iskoláit — a külföldön is

császári katonák el nem fogták. A szomszéd falvakon át ismét az erdők vadonába menekült, megemlékezvén Esaiás XXI. 13. verséről: „A sűrű erdőkön háltok Arábiában a Dédanim ösvényén", és Jerem. VIII. 20.: „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár — és mi meg nem szabadultunk!" Fia, Dániel, a ki e szentírási sorokat azon évi kalendáriumának lapjain találta följegyezve, elbeszélte későbben atyjának e nehéz napok alatti szenvedéseit. „Breznóhoz közel — úgymond — a hegyek között éjjel órákon át bolyongott medvék és farkasok között. A keresztyéneket elrabló török martalóczok kezéből Istennek csodálatos gondviselése folytán csak úgy menekülhetett meg, hogy a kutyák ugatása után egy hegyi kunyhóhoz ért, hol a pásztorok megmutatták neki az útat, melyen kikerülheti azokat. Az itt kapott tej és kenyér által felüdülve, Privigyére ment, hol felismertetvén, alig hogy el nem fogták. Innét Divék-Ujfaluba jött, az én lakóhelyemre; azután Bellára, melyetPellának szoktunk volt nevezni, a hol különféle lakásokban öt évnél tovább tartózkodott. Szenvedéseinek osztályosai voltak Augustini E hliniki, Repatius motesici lelkészek és Paulini János . . . Hajának szine megváltozott ; az őszi napoknak legnagyobb részét a szomszéd ligetben imádkozással, énekléssel és olvasással töltötte el a legbensőbb áhitatossággal . . • Az apa bujdosásának szomorú évei alatt a kis Dániel sok viszontagság között szorgalmasan tanult. Egy ideig Szobotisten Nóvák Márton volt a tanítója ; majd Illaván, a hol Masnicius házában lakott, Major1 Fata Famiiae Kérmannianae 24—25. 1.