Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

III. Bársony boszúja. A turolukai ev. templomot elvették a katholikusok. — Kermann atyja és családja menekül.— Prot, főurak védelme alatt Kermann elvégezi iskoláit — a külföldön is

bosszút esküdött a turolukai lakosok ellen, — s így természetesen az őt megmentő ev. lelkész ellen is. Mihelyt biztonságban érezte magát a berencsi várban, azonnal maga elé idézte Kermannt és a községi elöljárókat és, hogy ezek az ellenállásra még csak gondolni se merészeljenek, azonnal katonákat is küldött érettük. Ezeknek jöveteléről azonban Kermann a toronyőr által figyelmeztetvén, nem várta őket be, hanem a nagyszombati ev. lelkészszel együtt az erdőkbe menekült, honnét csak hetek múlva tért vissza paplakára. Itt mindent felforgatva talált. Neje és gyermekei szintén bujdokoltak a faluban, nehogy a katonák kezébe kerüljenek. A kis Kermann Dániel, Éliás testvérével együtt a templom közelében levő árokba bújt. Onnét látta, mint viszik fogva a katonák Nóvák tanitónét. Kevés híja volt, hogy búvóhelyén egy neki vágtatott lovas őt is el nem gázolta. Heteken át látta a horvát katonákat a faluban garázdálkodni; a szegény emberek lovát, ökrét elhajtatni s házaikat kiraboltatni. A turolukai templom ily körülmények között természetesen elvétetett az evangélikusoktól. Kermann atyja csak úgy kerülhette el elfogatását, hogy parasztruhába öltözködött és amaz ürügy alatt, hogy madarakat akar vásárolni, nagy bátyúval terhelve átment a Vágón és egykori gyülekezetébe, Szadekre sietett, hol egy hű barátjának házánál a csűr szalmája közt hoszszabb ideig tartózkodott. Csak éjjel merészeltt kijönni a szabadba. Azután mint közmunkás napszámos átment Rudini Mátyás bajtársával együtt Klenóczra, majd Tiszóczra, hol a tanító lakásán gyakrabban jővén össze barátaival, gyanússá lön; csak kevésbe mult, hogy a