Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

II. Bársony Gy. n.-váradi püspök esete Turolukán — nagy hatással volt a kis Kermannra

Erre a püspök dühös lett; felugrott ülőhelyéről és mellére ütve azt monda: én vagyok a királyi mandátum, ki merészel nekem ellentállani? Ezzel egy pisztolyt húzván ki zsebéből rálőtt az előtte álló egybiázíira. A golyó ugyan nem talált: de a lövésre előrohantak az elbújt parasztok s megtámadták a püspököt és kíséretét. Néhány perez alatt iszonyú zaj között, véres harcz keletkezett, melyben botok, csépi ők és balták voltak a fő fegyverek. Egy paraszt agyonlőtte a püspök öcscsét; ezt látván a horvát zsoldosok futásnak eredtek s így a nép dühe egészen a püspök ellen fordult, a ki a csapások alatt már-már elvesztette eszméletét, midőn a legnagyobb veszély pillanatában odaszaladt segítségére a nagy erejéről ismeretes ev. lelkész, kiragadta őt a parasztok kezéből és bevitte parochiájába. Csak nagy nehezen tudta lecsendesíteni a felbőszült tömeget, mely minden áron agyon akarta verni a templomrablót. De Kermann megmentette életét annak, a ki egyenesen ama szándékkal jött, hogy őt kikergesse saját paplakából. Előjött a halálra ijedt papné is és a női gyöngédség és részvét természetes ösztönénél fogva, ápolni kezdte halálos ellenségét, a ki most pórul járva, sebeinek kötözése közben igérte, hogy hálás lesz ezért még gyermekei iránt is. Az alatt kint az utczán a püspök lovai a hintót összetörvén, elfutottak; a hintóban levő iratok és a drága egyházi edények egy paraszt kezébe kerültek. Elképzelhetni, hogy a parochia lakói, különösen a gyermekek minő lelkiállapotban szemlélték a véres verekedést. A kis Kermann Dániel ijedten nézte a csetepatét, s mikor a horvát zsoldosok menekültek, ő egy 2*